Mind kevesebb államot, kérem...

Sokasodnak a jelek, hogy az MKP stratégiaácsolásokba kezdett: először felröppent a kulturális politika átgondolása (vagy kigondolása?), ma meg arról olvashattam az Új Szóban, hogy Mr Duray is megfújatta a gyülekezőkürtöket az MKP sztratégosz-dzsemborira.

Bármennyire is rühellem ezt a vidékeinken már agyoncsépelt divatszóvá vált „stratégiát”, egy vonzatból azért fűznék pár megjegyzést a „stratégiai műhelyekben” születendő magvas gondolatokhoz. Ez pedig az állam szerepe.

Miért nem jó az, ha a szlovákiai magyar jövőt továbbra is paternalista alapokra helyezzük?

Átalánosságban a mindenlébenkanál államnak és az államra utaltságnak különböző vonzatai vannak: működése évről évre egyre drágább, a bürokrácia, a források nem hatékony elosztása, a korrupció,. A kormányra jutó süketebb politikusok sokkal nagyobb kész hatalomhoz jutnak, mint egy kissebb államnál. Az egyén szabadsága meg csak csökken. A társadalom morális állapota is megváltozhat: ráutaltabb, kevésbé angazsáltabb lesz.

Szlovákiai magyar viszonylatban továbbá halmozott hátrányba kerülhetünk, ha túlságosan állambácsi kezeibe rakjuk boldogulásunk kulcsait: már így is jobban rá vagyunk szorulva az állam jóindulatára, mint a többségi nemzet, egyfajta sajátos szociálisan érzékenyebb csoportot alkotva ezzel: a mezőgazdaság dotálása, kultúratámogatás, kis önkormányzatok, hivatalok száma, közlekedés, iskolák, az infrastruktúra, stb. Nem csak a stratégiakreálóknak kéne elgondolkozni azon, hogy ez a ráutaltság hol és hogyan csökkenthető: mert lehetséges.

Egyrészt az önkormányzati decentralizáció szélesítésével, működésének olajozottabbá tételével. Bár a jelenlegi forma is eléggé tágas, a gond csak a társadalmi kontroll meg a polgári angazsáltság hiányával van.

Itt az MKP is bubus a maga monopóliumával helyi szinteken, ezért valamiféle stratégiát inkább a választópolgárok találhatnának ki megválasztott ügynökeik jobb ellenőrzéséhez. Erre lennének jók a civilek. Ám azok inkább a kultúrházba mennek: elég belenézni a Fórum Intézet Magyarok Szlovákiában jelentésbe (255 oldal): a szlovákiai magyar szervezetek 68,5 százalékának elsődleges tevékenységi köre kulturális. Közéletiből, érdekvédelmiből, politikaiból összesen van 3,8%. Kell kommentálni?

Mindenesetre az MKP előállhatna az önkormányzati demokrácia "next level-jével", amihez biztos erős támogatást tudna szerezni a szlovákoktól is, mert az érintené az egész országot.


De visszatérve a „hogy meneküljünk meg az államtól” témához: Itt van például a Selye egyetem: money matters, ez ma minél jobban látszik. Az egyetem vezetése eldönthetné, hogy minden évben veszekedni akar a mindenkori szlovák kormánnyal a jussáért, továbbá kilincselni a mindenkori magyar kormánynál, vagy pedig határozott lépéseket tesz a források diverzifikálása felé: sok egyetemen már egyre bevettebb gyakorlattá válik a magánszféra bevonása az egyetemen folyó kutatásba, tehetség(ki)kutatásba, tehetséggondozásba.

Más kérdés, hogy mennyire alkalmasak az egyetem jelenlegi szakjai egy ilyen együttműködéshez, illetve mennyire lenne attraktív a kutatási oldal a magánszféra számára, illetve milyen az emberanyag hozzá. Igaz, a dél-szlovákiai magánszféra sem a nagy innovatív cégekről híres, de biztos lehetne kezdeni valamit a kétnyelvű, szlovák-magyar (vagy akár mégtöbbnyelvű) háttérrel, valamint a két ország (vagy akár Csehország) gazdaságának ismeretével. Kis lépésekkel, de mégis...

Szlovákiai magyar mantra: a „KULTÚÚÚRA”

Gondolom nem csak nekem tűnt fel, hogy tájainkon mennyire szent tehénné vált az úgynevezett „kultúra”. Mintha másból nem is élne a szlovákiai magyar, csak ebből. Civil szervezeteink abszolút többsége kultúrával kapcsolatos tevékenységet végez, a magyarországi (és más) pályázati források főleg kultúratámogatásról szólnak, a párt az állami kultúratámogatás összegének megtartásáért, maximalizásáért lobbizik, satöbbi.

Mindennek tetejébe, jódarab eperként a habos tortára, az MKP bedobta a nagy kulturális stratégiakreálást is, amelyet átvéve a Szabad Újságból a bumm.sk is lehozott. Nosza, magyar, tedd le a kapát és elő a nagy gondolatokkal a kultúráról, írd csak meg nyugodtan a Pártnak! Ne értsetek félre, semmi bajom azzal, hogy az MKP társadalmi vitát kezdeményez (ez önmagában szuper, dicséretes), a Párkányer problémája magával a vita tárgyával van.

“Közösségünk fennmaradása és boldogulása a legfőbb cél” - idézi Bíró Ágnes a párt fő kultúrfelelőse Csáky Pált, majd hozzáteszi: „Ez a cím a párt stratégiájának legfőbb célját kifejező jelmondat is lehetne…”. Azt majd egy külön postban részletesebben kifejteném, hogy mennyire kollektivista ez a jelmondat, ahol egy közösség boldogulása van megjelölve fő célként. Egyelőre csak annyit, hogy SENKI sem lehet ezen a földkerekségen tisztában azzal, hogy mi egy adott közösség ÖSSZES tagjának az elképzelése a boldogulásról. Ez egyéni, tessék ráhagyni mindenkire, hogy maga döntse el hogy mi neki a „heppi”, és kérem szépen ne tessék kollektív célként kitűzni, mégha oly nemesen is hangzik.



Na de vissza a fő témához: tehát az imigyen megfogalmazott cél érdekében kell, hogy formálódjék a STRATÉGIA, amelynek (ha jól értem ) része ez a kultúrstratégia.

Számomra ebben a tekintetben kicsit nehezítik a látást a kultúra, mint fogalom különböző jelentéstartalmai. Első hallásra a kultúra, akkor színház, galériák, kórusfellépés meg szavalóverseny. De ez csak az egyik jelentéstartalom a sok közül. Én valahogy a kultúrát egy más jelentéstartalomban valami olyasminek is tartom, ami spontán fejlődik a maga törvényszerűségei szerint, önmagába foglalva a társadalom íratlan szabályait, bevett viselkedésnormáit, melyek a történelmi tapasztalatok nyomán változnak, alakulnak, vagy éppenséggel egész civilizációkat jelöl (pl. a maja, görög vagy a nyugati kultúra). Tudatos emberi befolyásolásoknak az ilyen megafolyamatokra mindig más következményei voltak, mint a befolyásolók eredeti szándéka, más szóval ezt lehetetlen tudatosan irányítani. Persze vannak erre ellentétes példák, amelyek önmagukban eléggé elrettentők (pl. a kínai kulturális forradalom vagy Észak-Kórea meg a kommunizmus), de ezek inkább csak rövidtávon „eredményesek”, hosszabb távon a spontán folyamatok teszik a magukét, fittyet hányva a csillagokba vágyó emberi akarásnak.

Többször is elolvastam Bíró Ágnes cikkét, hogy megértsem, hogy ő (és az MKP) milyen kultúrára gondol konkrétan. Nem vagyok benne tökéletesen biztos, de nekem úgy jött le, hogy ez a kultúrstratégia ugyanúgy célozza a fentebb leírt szélesebb értelemben vett kultúrát, meg a szűkebb értelemben vett „kultúrát”, azaz a művészeteket, szabadidő eltöltési formáit, stb. Ezt az utóbbit a továbbiakban idézőjelekkel fogom megkülönböztetni. Nos, akkor nem is fejteném ki a véleményem a széles értelemben vett kultúra folyamatainak MKP-s tervezéséről, stratégiálásáról. Mert az önmagában hiábavalóság.

De ha a másik „kultúráról” van szó….

Bíró szerint ennek a stratégiának az lesz a feladata, hogy „megfogalmazza egy adott közösség célkitűzéseit, eszközeit és cselekvési irányait a kulturális politika területén, kb. 5-15 évre.”

„Célunk tehát egy „autonóm” kultúrpolitika megvalósítása, amihez ma még figyelembe kell vennünk azt is, hogy nemzeti közösségünk nem rendelkezik alkotmányosan biztosított kulturális önkormányzattal, ezért a megvalósítási eszközök súlypontját jelenleg a helyi önkormányzati és a civil szféra területén kell megjelölnünk.”

Először is, mi a fene az a kulturális önkormányzat??? Az még tiszta, hogy a „kultúrára” szánt eszközöket (pénzt) nem központi, állami szinten osztanák, hanem valamilyen más szinten. De mégis milyen szinten? Milyen alapokon kreált intézményben? Na, de mindegy, az egész kultúrpolitika úgyis ún. „autonóm” lesz, az önkormányzatok meg a civilek szintjén…

Tovább olvasva az írást kezd elbizonytalanodni a Párkányer szerzője, hogy valójában miről is szól ez az egész: a „kultúra”támogatások új alapokra való helyezéséről vagy sokkal többről: a szlovákiai magyarságot érintő legfontosabb ügyekről? Bíró ugyanis a szlovákiai magyarok legitim céljairól beszél, pl. az önkormányzatiságról, a legégetőbb problémákról. Ami máris több, mint csak a „kultúra”.

Végül is ezek azok az igazi nyavaják, nem csak a „kultúra”, amelyekről az MKP-nak végre el kéne kezdenie világosan beszélni: az egyre erősödő elvándorlás, agyelszívás, a Dél (és főleg a Kelet) gazdasági lecsúszása, a helyi és megyei demokrácia ideálisnak messze nem nevezhető állapota, a szlovákiai magyar oktatásügy visszamaradottsága, az MKP-ra és főleg magyarországi állami forrásokra szokott civil szektor, továbbá a Beneši dekrétumok és azok tulajdonjogi következményei, s nem utolsó sorban a szlovák-magyar együtt(nem)élés kérdései (nyelvhasználat, történelmi blokkok oldása, stb).

Mindezek a témák talán jobban tárgyalhatóak lennének, ha végre kilépnénk a „kisebbségi” meg „nemzetiségi” kategóriákból és megpróbálnánk államalkotó nemzetté válni.

De visszatérve az MKP sztratégoszainak kezdeményezéséhez: sokat segítene egy minél szélesebb társadalmi disputa létrejöttéhez, ha az ehhez hasonló felhívások a mindennapi emberhez közelebb álló problémákat neveznének meg és egyszerűbb, világos nyelven formálódnának.

Máskülönben az egész stratégiakreálás pusztán az értelmiségeik agygyakorlatává degradálódik: lesz belőle pár hosszú, cirádás, barokkörmondatos cikk az Új Szó Szalon rovatában, és végül belemászik az egész a Párt dokumentumaiba, hogy a polcokon konzerválódjanak, amíg az elkövetkező évtizedek társadalomkutatói leveszik onnan.

Csáky és a politológiai szótárak

Valamilyen fórumon hívták fel a figyelmemet az Új Szó augusztus 11-dikei számában lévő Csáky interjúra. Ami az első benyomásom volt az az, hogy írok a főszerkesztőnek, hogy tekintettel a globális felmelegedésre és a nyersanyagok egyre fokozódó hiányára (mindkettő hülyeség, de jól hangzik) máskor ilyen interjúkra nem fecséreljenek el két teljes oldalt meg ennyi nyomdafestéket.

A második gondolat az volt, hogy mégis megérte, mert legalább a szlovákiai magyar láthatja, hogy ki is az ő érdekeinek védelmére hivatott egyetlen politikai párt vezetője.

Az egy dolog, hogy ún. "politológiai szótárak" tanulmányozását ajánlja a közélet iránt érdeklődő szlovákiai magyar közösség tagjainak, ha azok netalántán az MKP hivatalos autonómiaelképzeléséről szeretnének VÉGRE VALAMIT MEGTUDNI.
De hogy ennyire képtelen egyenesen válaszolni olyan kérdésekre, ami annyira fontos a jövőnk szempontjából, csak azért mert annyira tart a manipulatív szándékoktól... Ide vagy oda, szerintem hülyének néz minket. Idézet:

ÚjSzó: "Akkor most miért nem beszél róluk? [az autonómia helyett szivesen használt ún. "önkormányzati formákról", Párkányer megj.]

Cs.P.: Mert erről nem a sajtó szintjén kell beszélni, hanem komoly dokumentumokban.

ÚjSzó: De hiszen a sajtó által a választóival kommunikál.

Cs.P.: A választóimat nagyon tisztelem.

ÚjSzó: Akkor miért nem hajlandó konkrétumot mondani nekik?

Cs.P.: Mert ön nem érti meg, hogy ez egy olyan kérdéskör, amelyet korlátozott terjedelemben nem lehet pontosan kifejteni. Már az a tény, hogy önkormányzati rendszerek kombinációjáról beszélünk, mutatja, hogy az oktatásügy, a kultúra, a nyelvhasználat, a szülőföld fejlesztésének gazdasági és szociális lehetőségeit és az identitás megőrzésének kérdéseit kell a 21. század szintjén újrafogalmazni.

ÚjSzó: Akkor beszéljünk róla bővebben.

Cs.P.: A párt dokumentumában megtalálja majd ezt is."

Na. De aztán a hosszabbik bekezdés többszöri elolvasása után megvilágosodtam (hogy ez nem jutott eszembe hamarabb, hiába, szombat reggel van) : ez a habla-blabla nem emlékeztet másra, csakis a kedves miniszterre, Jim Hacker-re, az Igenis, Miniszter úrból!

Összehasonlítáképp a népszerű BBC-s sorozat egyik részéből, ahol a minisztert a riporter a "nemzeti adatbázisról" kérdezi:

Rozvohor o národní databázi...
Riporter: Pane ministře, budujeme základy policejního státu?

Jim Hacker: Víte, jsem rád že jste tutu otázku položili.

Riporter: Povězte tedy, jak zní odpověď!

Jim Hacker: Ano, ovšem, povím, kdž mi dáte tu možnost. Smím-li...tedy...jsem k tomu rád, že jste mi tuto otázku poližil, protože....to je téma, které zaujímá mnoho lidí...a proč? protože tito lidé na nich chtějí znát odpověď. A chci to říci jasně, aniž bychom chodili kolem horké kaše, že pravdivá odpověď na to zní: že to v každém případě je velice důležitá otázka! A lidé na ni mají právo.

Riporter: Bohužel jsme na ni stále neslišeli odpověď...

Jim Hacker: Jak zněla otázka?

Riporter: K čemu tedy tá databáza má sloužit?

Jim Hacker: Vida, tohle je moc zajímavá otázka!

Mr Csáky nyolc évi minisztersége elgendő volt ahhoz, hogy félrebeszélésben Sir Huphrey tökéletes tanítványává váljon. Csakhogy nem vagyunk olyan helyzetben, hogy megengedhetnénk magunknak az efajta luxust.

Még valami: ami faszcináló az MKP-sok kommunikációjában, az a szóhasználat. Csákyról sokan azt hiszik, hogy egy intelektüell. Nem az, csak a megfelelő pillanatokban halmozottan dobálódzik az idegen szavakkal meg frázisokkal. Néha ez elég bénára sikeredik...

Demokrácia Dél-Szlovákiában II. (tűnődések)

Miről is szól a nemesócsai vita? teszik fel a kérdést a bumm.sk szerkesztői az ottani polgármajszterrel készült interjú címében. A faluban már egy jó ideje megy az úri muri: blokkolt önkormányzati működés, veszekedés, korrupciógyanú, anyámkínjakishugom, stb...

Valóban, miről is szól?

Szerintem a gagyi dél-szlovákiai közéletről: nem egyedi esetről van szó, ezek az anomáliák nem csak ennek a csallóközi falunak nem képeslapra való látványosságai.

Ezeket az eseteket a nagy autonómiaszakértők (egyéni, kultúrális, területi, etnikai, önkormányzati vagy mi) szíves figyelmébe ajánlanám. Mert én meg vagyok róla győződve, hogy a mai felállásban nem sokat érne bármilyen nagyobb önállóság a Délen. Ugyanis nem nagyon tudnánk vele mit kezdeni.

Bár talán az autonómiások azt mondanák, hogy épp az autonómia lenne az, ami az erősebb politikai verseny által ezeket a nyavajákat szépen lassan kiseperné. Attól tarok tévednének, ha ezt állítanák. Felülről jövő nagy önkormányzati-politikai változásoknak eddig sem voltak meg a kívánt társadalmi következményei, mászóval nem lettünk sokkal polgárilag öntudatossabbak senem a helyi önkormányzatok legutóbbi reformja senem a megyei önkormányzatok megkreálása után sem (bár lehet, hogy ezt még túl korai állítani...).

De ami jött, az elsősorban a szennyes ügyek voltak (lásd Nyitra county) és mindenki fel volt háborodva: "fuj, minek nekünk a megye, csak megszedik magukat".

Ami szerintem lényeges az ez: a polgárok többségének idegen az aktív participáció a helyi ügyekben, az aktívabb megelékszik a négyéventi választásokkal. Előtte-utánna kontroll, aktivitás nincs. Legföljebb a megválasztottak szidása vagy kritikátlan elismerése. Meg megy az adomázós duma: "hát igen, lehet, hogy túl sok pénz ment ki a sétálóuccára, de hisz jó gyerek ez a Jani, mindig köszön a Jednotában".

Vagy egy példa egy meg nem nevezett városból: egy nagyon rossz állapotban lévő lakótelepi utca útja, brutális parkolási problémákkal (ráadásként esténként beáll oda pár busz is). Az ügy komoly és megoldandó, de mindamellett elszomorító hogy a probléma ekkora tarthatatlansága ellenére semmi alulról jövő kezdeményezést nem lát az ember: lakógyűlést, petíciót, vki(k) megbízását, hogy intízkedjen a Városházán, stb. Mindent a hatóságokra meg a megválaztottakra bízunk, mintha álmaink rózsaszín világáért is ők felelnének. Ezáltal túl nagy hatalmat adunk nekik, ellenőrzésükről elfeledkezünk, s mikor eljön az elszámolás ideje, természetes, hogy frusztráltak és elégedetlenek vagyunk velük. A tömegek zsarnoksága.

Tehát szerintem bármilyen, nagyobb önállósággal megáldott autonómiaság nem a kívánt eredményeket hozná, az emberek közönbössége, az alig létező egészséges gyanakvás a hatalommal szemben csak újabb kiskirályok, klikkek megjelenésével járna: újabb botrányok, nem effektív kormányzás (bad government), erőforrásfecsérelés.

Magam sem tudom néha eldönteni, hogy állandó állapot e ez a passzitivás meg ráhagyóspaternalizmus, vagy idővel jobb lesz? Van egy optimista munkahipotézisem azért, de erről majd legközelebb.

Exodus

Čas pádí, čas letí, těžko ta léta vrátíš zpět
A tak i Husákovy děti dospěly do Kristových let
(Chinaski)

A legutolsó erősebb generációs évek gyermekei az orrunk előtt húznak el örökre délre és némileg nyugatra. Lehet e hát "küzdeni" olyan jelenségek ellen, mint az elvándorlás? A sarkon ráadásul ott vár az amúgy is súlyos demográfiai görbe, mely előbb-utóbb keresztülszúr minket a nagy zuhanásában és kampec....

A nem csak magasan iskolázottak és tehetséggel megáldottak exodusát nem fogja a szlovákiai magyar kiheverni: igazi érvágás. De a legszörnyűbb, hogy fel sem fogjuk: szervezeteink, legyen az civil, kulturális vagy politikai valahogy nem igazán tudatosítják és inkább másba ölik energiáikat: a párkányi civilek például sokkal égetőbbnek tartják egy hatalmas lovasszoborra összeszedni pénzt ebben a munkanélküliségtől és minden más nyavalyával vert városban, mint például ezzel az elvándorlással, agyelszívással foglalkozni. Bonfire of vanities. Példákat lehetne sorolni máshonnét is. Persze nem azt mondom, hogy a civilek csodákat tehetnének, de foglalkozni azért foglalkozhatna vele valaki.

u.i. a témára még visszatérek.

Blogra, magyar!

Tágul a szlovákiai magyar blogvilág: kezdetben a bumm.sk lökött egy nagyot rajta, négy más-más profilú blog beépítésével. Ebből kettő közéleti-politikai blog, melyek írásaiből rendszeresen hoznak le a főoldalakon. És legutóbb, az index.hu-ra linkelték be a szlovenszko blogot, mely egy remek utikalauz a nem szlovákiai olvasónak ebbe a kis, fura világunkba. De nem csak nekik...

Lehet, hogy marha optimistán hangzik, de épp a blogok (ergo az Internet) segítségével erősödhet a a demokrácia Dél-Szlovákiában (ráfér), szélesedik és gazdagodik a szlovákiai magyar közélet (nagyon ráfér). Ami a virtuális világot illeti, eddig a különböző fórumok adtak csak helyet a közéleti diskurzusnak, s ahol egyfajta ciklikusság jellemző: fel-felfodrozódik néha a disputa, majd hosszú hónapokig alszik az egész bagázs. Hozadékuk pedig van: példa erre a Párkány Online-on hosszú évek óta működő Párkányi Panaszkodó fórum, ahol már számos felvetett probléma, kérdés váltotta ki az illetékesek reakcióját.

Hogy hogyan hatnak a közéleti történésekre a blogok? Szerintem elsősorban viták gerjesztésével, új témák, problémák felvetésével. Ebben a szlovákiai magyar virtuális világban a legintenzívebb a blog(o)poli blog, sok, eddig alig tárgyalt cucc felvetésével, éles viták generálásával. Mialatt egy nyomtatott újság pénzben, oldalszámban, szerkesztőségben, lapprofilban korlátolva van a témák tárgyalásában, a blogvilágban gyakorlatilag nincs határ.

Továbbá a személyes hangnem, az ecceri ember véleményének közzétételének lehetősége javíthatja a még mindig a szoci nyomása alatt leledző lelkek "közéleti öntudatát" (vagy hogy nevezzem). A vitagerjesztő írások, az egyni vélemény megformázása, azok megvédése, az érvelés művelése meg mind az öntudatos, nemanyámasszony polgár iskolái.

Megvannak a hátrányok is: a net és a blog elsősorban a fiatalabb generációk kedvence, az idősebbek nehezen mozdulnak rá, nehezebben értik a lényegét, mégha maguk is blogolni próbálnak: látni is erre anomáliákat, mint például egy idősödő újságíró, Barak László nyomdafestéket talán nem, de byt-tet talán tűrő beszólásai a szlovenszko egyes postjaihoz). A kölcsonös belinkelések, az egyes írások kommentálása, a szerzők válaszai: mind-mind olyan elem, ami nem jellemző a klasszikus újságírásra. Igaz, annak más a feladata, nem az élő kommunikáció a szerző és az olvasó között.

Pedig megvan a trend: egyesek a klasszikus újságírás végét jósolják, ami talán azokra a médiumokra lesz jellemző, melyek nem alkalmazkodnak az új módihoz. Már számos újság interntes honlapjára költöztek be a blogok (pl. SME vagy a The Economist), valamint az Új Szó kísérletezett az online interjúkkal (kár, hogy nincs több belőlük), de most egy kicsit elkanyarodtam a fő témától.

Out of Office

Pár napra elvoltam, kicsit utazgattam, "közeli helyeken, dombokon, hegyeken" inspirálódtam a következő blogpostokon. Valamelyest bővül a blog profilja, a párkányi témák mellett legalább ugyanennyit szeretnék foglalkozni szlovákiai magyar ügyekkel meg hasonló hiábavalóságokkal:-)

Ajánló: szlovenszko blog

Már régen kerestem valami hasonlót és ma végre ráakadtam: egy remekül szerkesztett, egyedi stílusssal felvértezett szlovákiai magyar blog: szlovenszko szemszögből rólunk.

Leírás: "Furcsa ország ott fenn, érdekes szokásokkal és beidegződésekkel. Még a magyarjai is furcsábbak. Szemszögből, rólunk - politika, társadalom, foci és minden más aktuális téma."

Azzonnal végigolvastam, az elejitől a végiig: munkaidő alatt igazi lopott gyümülcs volt. Legjobban ez a cikke tetszett a fickónak, de a többi sem kutya. Ajánlom mindenki szives figyelmébe!