2008 - szlovákiai magyar napló

Nem éves összefoglalót szeretnék írni, mert ahhoz nem értek. Csak pár év végi gondolat.

Kiújult és új formákat vett fel a szlovák-magyar ellentét. A közhihedelemmel ellentétben én nem gondolom, hogy erről csak a politikusok tehetnek. Tehetnek róla éppúgy az "egyszerű" emberek is. A szlovákok nagy számát szólítja meg a magyarelleneséget nemzetépítéssel asszociáló szlovák politkus, Slota a harmadik legnépszerűbb Fico és Gasparovič után, de a demokratikusabb ellenzékben sem tartják sokan a magyarokat puszipajtásnak. Sokan mély meggyőződésből (Čarnogursky) vagy pragmatizmusból, ami egy politikusnál ésszerű. A magyarokkal kapcsolatos mitologikus félelmet és sztereotípiákat meg elsősorban az iskolákban tanítják.

Magyaroszágon a kádárista fejmosást követő zavar miatt nézik szlováknak az itteni magyarokat, valamint egy homályos felsőbbrendűségben élve tótozzák és nézik le a szlovákokat. Közben azt, hogy a történelmi Magyarország elsősorban a magyarok hazája volt, szintén az iskolákban tanítják.

A kameráknak ijedt arccal nyilatkozó dél-szlovákiai mezei polgár ("itt lent nincs semmilyen konfliktus") meg behúzódik a vackába, mintha nem is az ő személyes szabadságát és lehetőségeit korlátoznák rendőri túlkapásokkal, tankönyvátírással, becsületsértésekkel, a régióját elkerülő beruházásokkal. A tökös, szabadlelkű polgárokat is az iskolákban nevelik.

*

A szocialista veszély - Írtam már párszor arról, hogy a szlovákiai magyarságnak az egyik legnagyobb, hogyisnevezzem "stratégiai" gyengéje az állam kegyeire való halmozott ráutaltsága. Mezőgazdaság, infrastruktúra, kultúrális szervezeteinek pénzelése, iskolák, stb. Ez a ráutaltság egyrészt csökkenti poltikai érdekérvényesítésének mozgásterét valamint magának a politikai képviseletének az erejét is: egyszerűen úgy, hogy egyre többen lesznek olyanok, akik ignorálva az MKP-t inkább egy biztosabb jólétet igérő szlovák pártra fognak szavazni és elnézőbbek lesznek annak etatista vagy nemzetiségellenes politikájával szemben (ez utóbbi már látható, szerintem). Fico egyre gyakoribb déli kormányülései és focimeccsei valamint lehetséges jövőbeli jóléti osztozkodásai egyre több szelet foghatnak ki az MKP vitorláiból.

*

Alapiskoláink helyi önkormányzati pénzből, középiskoláink megyei költségvetésből vannak ugyan eltartva, de a kvótákat, ami alapján ezek a források lekerülnek, továbbra is központilag határozzák meg. A fiskális decentralizáció így is hatalmas előrelépés az iskolák szempontjából, mert nagyobb felelősséget rakott a helyi közösségek vállára (vagy adott vissza nekik?). Nyomás alatt meg tanul az ember.

A legutóbbi tankönyv-ügy kapcsán vetődik fel a szlovákiai magyar iskolarendszer egyfajta autonómiájának a lehetősége, mely nem csak pénzügyi "miből tanítsunk" hanem tartalmi "hogyan és mit tanítsunk" kérdéseket is magába foglalná. Számomra kérdéses, hogy egy önrendelkezős magyar iskolarendszer valamire való háttérintézmények nélkül be e tudná váltani a hozzá fűzött magas reményeket vagy csúnyán visszafelé sülne el az egész? Az oktatás magasabb színvonalát nem csak ezért jobban garantálná, ha a "tartalmi rész" továbbra is a központi állam feladata maradna. Ehhez peresz jó lenne, ha felvilágosultabb és nacionalizmustól mentes hivatalnokok ülnének a minisztériumban.

Ebben a fázisban nagyobb közösségi erőfeszítésekben, új "iskolaépítő" alternatívák kipróbálásában látnám a kiutat az iskola-dilemmából, pl. pofás alumni-programok indításával, ösztöndíjakkal, tehettségneveléssel. A bőséges hét (azaz nyolc) eszetndő alatt itt is lett volna mit begyűjteni a kaptárakba...

*

Úgy tűnik, hogy a szlovákiai magyar politikai reprezentáció hagyta magát elkábítani azzal az önmaga kreálta tömjénfüsttel, miszerint az MKP kihagyhatatlan a kormányból és az európai, atlanti integrációban tett "szolgálatai" a jövőben is osztalékot fognak fizetni. Hallgatva egypár prominens megnyilvánulásait (akkár Petőcz Kálmánét, akitől azért többet várnék el), ez utóbbi elképzelés hatása alól még most sem sikerült teljesen kikerülniük.

*

Sokat filóztam ebben az évben azon, hogy vajon a fejétől bűzlik e a hal vagy fordítva? Vagy kölcsönösen büdösítik egymást? Ebben a szlovákiai magyar elitről való töprengéseimben nem jutottam sehova sem. Talán egy következő postban...

Kelet-közép európai napló

Nem év végi összefoglaló, hanem csak reflektálás pár kiválaszott kelet-közép európai témára, eseményre.

Aki nagy várakozások közt érkezik, attól sokat várnak: így volt ez a Donald Tusk vezette új lengyel kormánnyal is. Épp Lengyelben jártam a 2007-es választások utolsó napjaiban valamint nem sokkal az eredmények kihirdetése után: a levegő tele volt eufóriával, mely azonban úgy látszik nem volt több egy nagy adag médiaszmognál. Az új kabinet ugyanis eléggé kiherélten viselkedik, semmi komolyabb reform, a lengyel címlapok többnyire csak a Lech Kaczyński elnökkel folytatott fölösleges és sokszor tragikomikus presztizsharcról tudósítanak. Bár ezt az utóbbi provokálja, amit úgy tűnik a lengyelek egyre kevésbé díjjaznak.

Viszont nagyon szimpatikus volt a grúziai háború alatt és az azt követő időkben is hiperaktív Kaczyński. Legalább annyit elért, hogy csúnyán láthatóvá vált, mennyire fütyülnek Kelet-Közép Európára a nyugat-európaiak az orosz kérdéshez kapcsolódó "pragmatikus" hozzáállásukkal. Így volt ez a múlt században, így van ma is. Jó lenne, ha ezt nálunk minél többen észrevennék...


Kaczyński a lisszaboni szerződés ügyében ugyanazt a határozott vonalat képviseli, mint Václav Klaus cseh elnök. Más tagországokban arra büszkék, hogy elsőként, egy gombnyomással fogadták el ezt a szerződést, máshol időt adnak maguknak, hogy megbeszéljék, átgondolják az egészet. Az, hogy így a szerződés a mindennapi politikai adok-kapok részévé vált nem feltétlenül baj, ez a politika természetéből adódik. A téma legalább a közbeszéd részévé válik, kikényszeríti, hogy többen véleményt alakítsanak ki róla. Ez a masaryki ihletésű "véleménydemokrácia" lassúbb, mint a gombnyomkodós fajta és bizonyára számos elitistának nem tetszik. Mindkettőnek megvannak a maga előnyei.

Csehországban a szerződés körüli vita mellett a januártól kezdődő uniós elnökség terhe is egy kikasztrált kormányra nehezedik, melynek azonban úgy tűnik több élete van, mint egy macskának. Kérdés, hogy az utolsót nem e veszti el a jövő évben: a legutóbbi regionális választások óta az egész ország a baloldali ČSSD narancssárga óceánjává vált, melyből csak a kék sziget, Prága emelkedik ki.

Kis hazámban, Szlovákiában ezalatt tombol a tömegek demokráciája s az önhitt jogászterroristák sorra hozzák a hülye törvényeiket. Az egyetlen reménynek számító ellenzék meg tehetetlenül tárja szét a lábát a törtető zimbabwei örvöskukac előtt.

Magyarországgal kapcsolatban sok odamondóssat lehetne írni, de minek? Még mindig úgy gondolom, hogy a régióban ez az ország van a leginkább megáldva tehettséges emberekkel, azonban az ottani sajátos felállás gúzsba köti őket.

Dél-Szlovákia esete a recesszióval

Nem tudhatja senki pontosan előre, hogy a reálgazdaságba átgyűrűző pénzügyi kalamajkának milyen következményei lesznek, milyen mély lesz a visszaesés és meddig fog tartani. Sokan úgy gondolják, hogy az euróval Szlovákiának könnyebb lesz. Bizonyára a külföldi pénzben eladósodott és a problémás bankszektoros országoknak panaceum lenne egy gyors eurócsere (Izland, Nagy-Britannia vagy Magyarország), de a stabilabb (és exportraorientált) országoknak (pl. Csehország vagy akár éppen Szlovákia) még jól jöhet az ínséges időkben egy flexibilis saját árfolyamkurzus és monetáris politika.

Viszont már most egyre világosabb, mely országokat és ágazatokat érintheti a visszaesés a legjobban. Ebből a szempontból nagyon rossz hír Dél-Szlovákiának a sokáig lappangó, leplezett magyar betegség megnyilvánulása: az esztergomi és dél-komáromi ipari parkban már elkezdődtek a leépítések, a forint fikánckodása miatt hosszabb távon egyre kevésbbé előrelátható, hogy mennyit koronát/eurót fog érni az áthozott fizetés, melyből jelenleg a legutóbbi zuhanások miatt kevesebb kenyeret és cirkuszt lehet venni ideát. Természetesen a koronás jövedelműeknek jobban megéri a túloldali vásárlás és tankolás, ez viszont makróban aligha kompenzálja a kiesett munkahelyeket és jövedelmeket.

A nem csak a politkiai elitünk által szajkózótt régi recept tehát, miszerint a dél-szlovákiai gazdasági nehézségeket (legalábbis a munkanélküliséget) a magyar puma fogja orvosolni, egyre veszít érvényességéből. A legutóbbi történések rávilágítanak ennek a receptnek arra a hiányosságára, hogy ugyan munkahelyteremtőként átmenetileg orvosolta a munkapiaci, szociális feszültségeket, de a dél-szlovákiai régió tőkeszegénységén szinte semmit sem javított. Emlékezzünk, sokan sok helyen ezzel a recepttel takarództak, ha szóba jött egy-egy dél-szlovákiai ipari park létrehozásának lehetősége vagy az MKP kormánytagságának komolyabb kihasználása.

A bőséges hét esztendőnek vége, s nem csak a politikai lehetőségekben, hanem egyre inkább úgy tűnik, gazdasági értelemben is. A jelenlegi szlovák kormányzati felállás és a bontakozó gazdasági recesszió nem éppen a legkellemesebb kombináció a szlovákiai magyarság számára és meg fog mutatkozni az elhalasztott lehetőségek magas ára is.

Suzukis harakiri és kétnyelvű buszok

I.

Az esztergomi Suzuki belefogott a 1200 fősre tervezett létszámleépítésbe, alkalmazottainak fele a párkányi régióból ingázik be naponta.
"Városunk és régiónk számára ez hosszan távú következményekkel jár. Térségünk az idegenforgalomra támaszkodik, ezért környékünkön szinte semmilyen iparvállalat nem működik."
Párkány polgármestere végre megszólalt (szombati Új Szó, címlap), de ennél tovább bizonyára nem fog menni. Máshol ilyenkor már rendkívül önkormányzati üléseket hívnak össze, polgármesterek találkoznak, cselekvésterveket dolgoznak ki. Errefelé nem, mert mi ugye az idegenforgalomra koncentrálunk. Megnézném azért a regionális foglalkoztatottsági mutatókat.

Na, de minden rosszban van valami jó, ami talán aláhúzza polgármesterünk fenti szavait: ez pedig a magyar vasutassztrájk "idegenforgalmi" hozadéka. Mivel az összes nemeztközi vonat magyar mozdonyvezető híjján a párkányi állomáson fejezte be, sok rossszul tájékoztatott külföldi tényleg úgy ment tovább, ahogy tudott. Ez legalábbis, saját szombat reggeli megfigyeléseim alapján, a prágai EuroCity-nél egy tucat romániai vendégmunkást és egy-két naiv nyugati turistát jelentett a párkányi idegegenforgalomnak. Bár ők inkább a "tranzit" kategória: az állomási kiskocsmás reggeli és továbbtaxizás/stoppolás után nagyon valószínűséggel nem álltak meg a felújított fedett uszodában és a turistacsalogatónak kikiáltott bronzpaci előtt sem.


II.
Inspiratív lehet a helyi tömegközlekedési vállalatnak a legutóbbi komáromi példa, ahol hamarosan kétnyelvűen közlekednek a helyi járatok. Tényleg az utóbbi hónapok magyarellenes intézkedései kellenek ahoz, hogy végre észhez térjünk és észrevegyük, hogy sok mindenben (még) a mi kezünkben van a gyeplő? Bár már hallom az ellenérveket, miszertint "azt meg minek", "fölösleges pénzkidobás", "káros magyarkodás" lenne az egész. Sok kifogást lehetne gyártani a semmittevés magyarázatára, ennek ellenére reménykedem, hogy még vannak a tájainkon bátrak és a komáromi példa ragadós lesz.

Ján Slota pedofil szexbotránya (videóval)

Virtuális csetelés helyett másodszor is személyesen találkoztak 2008. december 20-án a komáromi RÉV-ben a szlovákiai magyar blogoszféra legaktívabb tagjai és azok, akiknek éppen sörözni támadt kedve. Sok szó esett a blogokról, közéletről, politikáról és minden egyéb hasznos és szép dologról.

Új szelek fújnak, a blogok az Új Szóban nyomtatott formában is megjelentek és épp itt az ideje, hogy megtegyünk egy újabb apró lépést előre, ki-ki kedve, ideje és szándéka szerint. Szeretnénk egy jobb Felvidéket, ahol olcsóbb a sör és az emberek hangja elhallatszik azokhoz is, akik a fejünk fölött döntenek. Többet írunk, új utakat keresünk és reméljük, hogy idővel egyre többen leszünk. Rajtunk is múlik, mi lesz holnap.

Presstige, Komáromi blog, Körkép, Párkányer, Méla Béla, A szótlan szemtanú,

valamint a lélekben velünk tartó Hírlapíró és a halál, Tizedes, Philosophus, Felvidéki blog

u.i.: Ján Slotának nincs pedofil szexbotránya, sem videó róla, de a találkozón felvetődött, hogy egy ilyen cikkre mindenki ráklikkel. Ugye?