Ennek egyik példája hogy augusztus 20-án a Kisebbségekért Díj Külhoni Magyarságért elismerést Szlovákiából egy színművész és egy képzőművész kapta meg. Megkaphatta volna egy ügyes vállalkozó, aki a közelmúltban munkahelyeket teremtett és tart fönt itt délen? Aligha... de már látom a felém repülő köveket ezért az eretnek kérdésért.
Ne értse félre senki, nem azt mondom, hogy a díjazottak nem tettek semmit, eddigi munkájuk elismerésre méltó. A bibi abban van, hogy továbbra sem azok a sikerélmények vannak rivaldafényben, melyekre a szlovákiai magyarságnak ma szüksége lenne. Igen, kell a kultúra és az irodalom is, de ezektől nem fogunk gyarapodni. Még mindig a nyelvünket és a kultúránkat védjük – ahogy azt tettük (helyesen) a komcsi évek alatt. Sajnos azonban ma már ez egyáltalán nem elég. Csak skanzent építünk magunknak.
Ügyes üzletemberekre és menedzserekre van szükségünk!
1 megjegyzés:
Egyetértek. Érdemes viszont megfigyelni, hogy épp üzletemberekből, menedzserekből, magyarán közgazdászokból van a legkevesebb a szlovákiai magyar egyetemisták körében. Ezért is lenne oly fontos a példakép az utánpótlás számára. Hogy minél több jövendőbeli munkahelytetemtőnek legyen ki(k)re felnézni.
Megjegyzés küldése