Nem vagyunk véletlenül a nagyzolás városa? Nekem egyre inkább úgy tűnik, hogy igen, legalábbis a jelen egy-két aktualitásából levezetve:Legutóbb az új Vadas igazgató megaberuházásától eshetünk hasra: 300–600 millió koronás mamutfejlesztésbe vágnának. Tök mindegy, hogy konkrét pályázatot még nem is találtak rá, de megvannak az új párkányi csúcsszavak: pl. tobogán világ. S mi az a félmilliárd a fürdőbe, mégha a város önmaga is alig bír az előző nagy kapacitásbővítések (és a híd átadása) utáni ember és autórohammal megbírkózni...
Aztán itt van a megalomániás lovasszobor, amiből a megainveszticióval ellentétben sajnos úgy látszik mégis lesz valami. Mindenesetre egypár hete a postaládáinkba kerülő röpcédulákból (ahol az oszmán birodalmat azért nagy O-val és nagy B-vel kellett volna írni, de mindegy) az derül ki, hogy a szoborállítók nem tettek le tervükről és továbbra is úgy gondolják, hogy ha Krakkóban egy, Pesten és Bécsben fél tucat paci elfér, akkor Párkánynak is kell egy ló meg rajta egy pocakos semmiközünksincshozzá lengyel király.
Vajon miben gyökeredzik ez a nagyság iránti vágy?
Tavaly ősszel egy lakossági fórumnak meghirdetett MKP rendezvényen, ahol tulajdonképpen két monológ hangzott csak el két történész szájából, az egyik, Szarka László gyújtó hangulatú beszédében kijelentette, hogy igenis higyjük el, mi párkányiak valóban a világ közepén élünk. Valóban gyönyörű és egyedi kis hazánk, nem tagadhatom, és én minden nyavajára ellenére nagyon szeretem, ám az ilyen feltuningoló szavak sokakat továbbra is inkább arra bíztatnak, hogy az igazán égető, sok kis jelentéktelen lépést és tülelmet igényelő problémákkal való foglalkozás helyett inkább "nagy álmokat" performáljanak.
Le kéne végre szállni a fölre!
'A valóság sokkal fantáziadúsabb, mint az álmaink' /W. Churchill/
(fényképek: borsanyig.blogspot.com)
2 megjegyzés:
igenis, idezet torolve.
Megjegyzés küldése