Kilépve a virtuális világ ezüstködéből a blogoszféra papjai Karmina szentélyében gyűltek össze, hogy világunk ügyes-bajos dolgait megvitassák, valamint, hogy virtuális anonimitásukat felfedve, arcukat egymással némileg megismertessék, véleményüket realtime is ütköztessék.
A résztvevők kinyilvánították szándékukat további szeánszok megrendezését illetően, valamint abbéli reményüknek adtak hangot, hogy társaságukhoz a blogoszféra többi mestere és főpapja is csatlakozik, szellemi felüdülés és töltekezés oázisaként szolgálva a közöny és a középszerűség sivatagában.
Az emberek közönye a közéleti kérdésekhez (legyen az helyi vagy országos) egyértelmű. Ám az ilyenekből mindig is sok lesz, őket ezek a dolgok soha nem fogják igazán érdekelni, eljárnak szavazni különböző populista igéretek szerint. Én ezt sokakkal ellentétben nem a kapitalizmusra meg a fogyasztói társadalomra kenem, hanem az omnipotens állami jelenlét valamint a tömegdemokrácia következményének tartom. De erről majd máskor.
A bibi viszont az értelmesebbek közönye és passzivitása, legalábbis helyi szinten illetve szlovákiai magyar kérdésekben. Számos kiválló szakember, gyakorlati tapasztalattal rendelkező emberke lakik városunkban, tájainkon, de (ritka kivétellel) mégsem vállalnak el aktívabb feladatokat a helyi ügyekben: mérnökök, vállalkozók, különböző szellemi foglalkozásúak stabil anyagi háttérrel, akik ülnek otthon és csendben újságot olvasnak. Véleményük biztos van, elmondani azonban ritkábban szokták. Mik az ő motivációik? Egyrészt lehet, hogy a jelenlegi felállás elriasztja őket, hogy belevágjanak a "politikába". Mert mit látnak mindenhol? Bénázó, önző politikusokat, korrupciót, veszekedéseket, intrikát, pletykát, ki akarna ilyeneket? De idézve egy, a Konzervatóriumon megjelent nagyszerű írásból : "A politika (...) nem definíciószerűen erkölcstelen dolog. A politika valójában az emberi cselekvések legnemesebbike, hiszen a közösség problémáinak megoldásáról szól."
Másrészt (és szerintem ez az igazi gond) szinte nem létezik számukra követendő "nemesebb" minta. Legalábbis, ha vannak (mert igenis vannak), akkor ezek a minták nem láthatóak. Az emberek szeretik a mintákat: az életben mindenki utánzással vagy kísérletezéssel tanul. Továbbá nincs sok azokból a mintákból sem, mely "alternatívabb" közéleti szerepvállalásról szólnak. Mert nem csak önkormányzati képviselőként, polgármesterként vagy parlamenti képviselőként lehet ügyeskedni (a szó nemesebbik értelmében). Vannak egyéb -igaz önkéntes alapon nyugvó- közös érdekek és értékek mentén formálódó szövetségek, társulások, médiumok, szülői szövetségek, egyházi közösségek meg hasonlók.
Az előző rendszerben szocializálódva és a rendszerváltás utáni stagnálós, zavaros időkben szerzett élmények után sokan elvesztették az illúzióikat. Valahol meg tudom érteni őket, de a passzivitásukkal csak további "rossz" mintákat mutatnak a következő generációk felé. Az ilyen dolgok meg öröklődnek...
Ez a blog is csatlatkozik komáromi társához a magyar nyelvhasználat kultiválásának ügyében. Az ottani kollégák megtalálták a legnagyszerűbb módját a gyomlálgatásnak: szép kis fényképes feketelistát készítettek komáromi egynyelvű közfeliratokról.
A Párkányer most egy pozitív példát tesz közre. Ma a "dzsenotában" voltam lisztért. Meg kell mondjam NAGYON meglepődtem, mikor a széles kínálat között megpillantottam a gútaiak lisztjét (lásd kép).
Az örömön kívül átéreztem a kétnyelvű termékmegnevezés lényegét is: szégyenemre szólva ezidáig nem tudtam, mit is jelent magyarul a polohrubá. Na. Az ember ilyenkor döbben rá igazán, hogy miért is fontossak a kétnyelvű feliratok és hosszabbtávon mennyire károsak az ezt akadályozó lépések.
A továbbiakban is figyelem a piacot és ha valakinek lesz netalántán közölnivaló fényképe, elküldheti a parkanyer@gmail.com-ra, szivesen felteszem.
A mai vasárnapi ebéd bizonyára kellemesebben telt volna politikai betét és az ebből fakadó kellemetlen gondolatok nélkül. Csáky Pál sajnos azzal foglalkozott, amivel most a legkevesebbet kéne foglalkoznia: önmagával s azzal, hogy mit mondott és mit nem. Ebben a tekintetben Sir Huphrey már rég megmondta a tutit:
A múlt kommunikációs szarvashibái után meg kéne vonni a mérleget és a következtetéseket levonni. Nem ez volt az első taktikai szarvashiba (van e egyáltalán taktika?) és attól félek, nem ez az utolsó. Hacsak az urak nem veszik a kalapjukat... Lehet, hogy ők nem járnak jól: de a szlovákiai magyarok ügye talán jobban járna. Sőt, nagy valószínűséggel jobban. Duray menjen nyugdíjba és írjon könyveket. Csáky meg legyen stratégiai alelnök, hamár ez ennyira fontos. Fejes meg legyen az, aki jobban tud kommunikálni, akár azon az áron is, hogy ez BuBu reloadedet is jelent...
Továbbá az olyan kommunikációs aprólövedékeket, melyet Csáky úr oly nagy szeretettel használ, miszerint:
"Egész Európa nevet rajtunk (Szlovákián)" "Fico viselkedése nem európai..." "...(Fico) nem érzi azt, hogy miről szól az európai politika és miről kellene szólnia a modern XXI. századi politikának" "...megsérült a status quo"
végre el kéne hagyni. Egyrészt mert tényleg aprólövedékek. Meg iszonyatosan naivak. Európa leszarja a kissebbségi kérdést. Valamint már senkire sem hat, hogy egy politikus "európaian" viselkedik. Meg mit is jelent az igazán? Ha ezt az "európaiságot" Csáky hiszi, akkor nagyon naiv. Az MKP csinálhatna valami pofásabb kommunikációt is: vannak rá remek szakemberek, tudnak benne segíteni. Vagy ha ehhez lusták, akkor legalább olvassanak blogot: MélaBéla már leírta a csodareceptet.
Amúgy sok mindenben egyetértek Csáky úrral. De "túl sokáig ültek itt ahhoz, hogy valami hasznosat tegyenek. Az Isten szerelmére, távozzanak!"
Kilépve a virtuális világ ezüstködéből a blogoszféra papjai Karmina szentélyében gyűltek össze, hogy világunk ügyes-bajos dolgait megvitassák, valamint, hogy virtuális anonimitásukat felfedve, arcukat egymással némileg megismertessék, véleményüket realtime is ütköztessék.
