2008 - szlovákiai magyar napló

Nem éves összefoglalót szeretnék írni, mert ahhoz nem értek. Csak pár év végi gondolat.


Kiújult és új formákat vett fel a szlovák-magyar ellentét. A közhihedelemmel ellentétben én nem gondolom, hogy erről csak a politikusok tehetnek. Tehetnek róla éppúgy az "egyszerű" emberek is. A szlovákok nagy számát szólítja meg a magyarelleneséget nemzetépítéssel asszociáló szlovák politkus, Slota a harmadik legnépszerűbb Fico és Gasparovič után, de a demokratikusabb ellenzékben sem tartják sokan a magyarokat puszipajtásnak. Sokan mély meggyőződésből (Čarnogursky) vagy pragmatizmusból, ami egy politikusnál ésszerű. A magyarokkal kapcsolatos mitologikus félelmet és sztereotípiákat meg elsősorban az iskolákban tanítják.

Magyaroszágon a kádárista fejmosást követő zavar miatt nézik szlováknak az itteni magyarokat, valamint egy homályos felsőbbrendűségben élve tótozzák és nézik le a szlovákokat. Közben azt, hogy a történelmi Magyarország elsősorban a magyarok hazája volt, szintén az iskolákban tanítják.

A kameráknak ijedt arccal nyilatkozó dél-szlovákiai mezei polgár ("itt lent nincs semmilyen konfliktus") meg behúzódik a vackába, mintha nem is az ő személyes szabadságát és lehetőségeit korlátoznák rendőri túlkapásokkal, tankönyvátírással, becsületsértésekkel, a régióját elkerülő beruházásokkal. A tökös, szabadlelkű polgárokat is az iskolákban nevelik.

*

A szocialista veszély - Írtam már párszor arról, hogy a szlovákiai magyarságnak az egyik legnagyobb, hogyisnevezzem "stratégiai" gyengéje az állam kegyeire való halmozott ráutaltsága. Mezőgazdaság, infrastruktúra, kultúrális szervezeteinek pénzelése, iskolák, stb. Ez a ráutaltság egyrészt csökkenti poltikai érdekérvényesítésének mozgásterét valamint magának a politikai képviseletének az erejét is: egyszerűen úgy, hogy egyre többen lesznek olyanok, akik ignorálva az MKP-t inkább egy biztosabb jólétet igérő szlovák pártra fognak szavazni és elnézőbbek lesznek annak etatista vagy nemzetiségellenes politikájával szemben (ez utóbbi már látható, szerintem). Fico egyre gyakoribb déli kormányülései és focimeccsei valamint lehetséges jövőbeli jóléti osztozkodásai egyre több szelet foghatnak ki az MKP vitorláiból.

*

Alapiskoláink helyi önkormányzati pénzből, középiskoláink megyei költségvetésből vannak ugyan eltartva, de a kvótákat, ami alapján ezek a források lekerülnek, továbbra is központilag határozzák meg. A fiskális decentralizáció így is hatalmas előrelépés az iskolák szempontjából, mert nagyobb felelősséget rakott a helyi közösségek vállára (vagy adott vissza nekik?). Nyomás alatt meg tanul az ember.

A legutóbbi tankönyv-ügy kapcsán vetődik fel a szlovákiai magyar iskolarendszer egyfajta autonómiájának a lehetősége, mely nem csak pénzügyi "miből tanítsunk" hanem tartalmi "hogyan és mit tanítsunk" kérdéseket is magába foglalná. Számomra kérdéses, hogy egy önrendelkezős magyar iskolarendszer valamire való háttérintézmények nélkül be e tudná váltani a hozzá fűzött magas reményeket vagy csúnyán visszafelé sülne el az egész? Az oktatás magasabb színvonalát nem csak ezért jobban garantálná, ha a "tartalmi rész" továbbra is a központi állam feladata maradna. Ehhez peresz jó lenne, ha felvilágosultabb és nacionalizmustól mentes hivatalnokok ülnének a minisztériumban.

Ebben a fázisban nagyobb közösségi erőfeszítésekben, új "iskolaépítő" alternatívák kipróbálásában látnám a kiutat az iskola-dilemmából, pl. pofás alumni-programok indításával, ösztöndíjakkal, tehettségneveléssel. A bőséges hét (azaz nyolc) eszetndő alatt itt is lett volna mit begyűjteni a kaptárakba...

*

Úgy tűnik, hogy a szlovákiai magyar politikai reprezentáció hagyta magát elkábítani azzal az önmaga kreálta tömjénfüsttel, miszerint az MKP kihagyhatatlan a kormányból és az európai, atlanti integrációban tett "szolgálatai" a jövőben is osztalékot fognak fizetni. Hallgatva egypár prominens megnyilvánulásait (akkár Petőcz Kálmánét, akitől azért többet várnék el), ez utóbbi elképzelés hatása alól még most sem sikerült teljesen kikerülniük.

*

Sokat filóztam ebben az évben azon, hogy vajon a fejétől bűzlik e a hal vagy fordítva? Vagy kölcsönösen büdösítik egymást? Ebben a szlovákiai magyar elitről való töprengéseimben nem jutottam sehova sem. Talán egy következő postban...

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

A foldgomb foldrajzilag 195 orszagbol ('nemzet allam')tevodik ossze. Ugyanakkor a vilagon kb. 5000 es 7000 kozott van azon kulonfele nyelvek szama amit a kozel 7 milliard ember beszel. Ez csodalatos es szinte felbecsulhetetlen kincse az emberisegnek. Ebbol a leegyszerusitett statisztikabol az is kiderul, hogy a vilagon nincsen olyan 'nemzet allam' ahol ne lennenek mas nyelveket beszelo kisebbsegek,es ez Szlovakiara es Magyarorszagra ugyanugy jellemzo mint barmelyik mas orszagra a vilagon. Ebben a kontextusban vilagos, hogy a tarsadalmi/politikai/gazdasagi stb. feszultseg a diverzitas termeszetes velejaroja. A legyeges kerdes az, hogy az adott orszag valaszto polgarai es politikai/tarsadalmi/kulturalis intezmenyei hogyan oldjak meg/fel ezeket a feszultsegeket.

Szlovakiaban a magyar nemzetisegi iskolak ugyanugy felelosek a muvelt allampolgar neveleseert mint a szlovak tanitasi nyelvu iskolak. Az sem mellekes, hogy az iskolarendszert az adofizeto polgarok financirozzak!!!

A sok pelda kozul en Bartok Belat emlitenem meg; nemzetgyulolonek lenni nem dicsoseg; sokkal nagyobb dicsoseg megtanulni egyutt elni kulonfele kulturaju emberekkel DE ugyanakkor megorizni a sajat identitast. Bartok ezt tette Magyarorszagon es az USA-ban is, azaz, barhol elt es alkotott.

Aki a mai vilagban az 5000-7000-et elosztja 195-el az megerti (ilyen brutalisan leegyszerusitve is), hogy az egyeduli eletkepes valasztas nem mas mint megtanulni a kulturak kolcsonos tiszteletet. Ettol meg senki nem fogja elveszteni az identitasat.

Melecske Ákos írta...

üdv Big Apple-ba! Teccik a hozzászólásodban az a rész, miszerint "...a tarsadalmi/politikai/gazdasagi stb. feszultseg a diverzitas termeszetes velejaroja".
Erről sokan sokszor hajlamossak megfeledkezni.

Sajnos itt inkább az tudatosult az emberekben, hogy ha az állam eltartja az iskolákat az ő adóikból, akkor ezzel az ő gondjuk megoldva és semmi más nem kell tenniük, csak elvárásokat gyártani az iskola felé. Ez is egy példa arra, hogy az állami gondoskodás mennyire gyengíti a közösségi erőfeszítéseket és összetartást. Legalábbis szerintem.

Antal Dániel írta...

Csak két megjegyzés: Magyarországon a szlovákiai magyarokat nem tekintik szlováknak, illetve Bartók Bélának menekülnie kellett Magyarországról.

marky írta...

Nagyon jó cikk, korábban én is elemeztem a blogomban a viszonyt, nem is egyszer. Eddig egyoldalúan a szlovák oldalt, valamint a jelenlegi magyar politikát okoltam. Csak aztán beszéltem pár szlovák békepártival.

Sajnos a konfliktus egyik alapja, hogy sokan komolyan gondolják, hogy Magyarország le fogja rohanni Szlovákiát, Romániát, Horvátországot, Szerbiát, stb, hogy visszaállítsák a Trianon előtti határokat. EZ pedig (természetesen) feszültséget kelt a szlovákokban, és ha van 1-2 bunkó nyelven is beszélő politikus (pl. Slota, Funar), akkor el is lehet hitetni a környező országokban, hogy a magyarok ilyen mongoloid vadbarmok. Első sorban az ilyen embereket kéne eltüntetni.

Másodrészt a Gyurcsány-féléket, akik hazudnak össze-vissza a magyarok rasszizmusáról, sovinizmusáról, idegengyűlöletükről. Ez egy nagyon jó baloldali trükk, és gondolom, Szlovákiába is ezek a hírek jutnak el.

Harmadrészt azt a minimális, elvakult hungaristát kell csöndre inteni, akikből milliós tömegeket szeretne a kormány képezni, és mindent meg is tesz érte. Reális cél autonómiáért, kettős állampolgárságért, vagy magyar települések visszacsatolásáért küzdeni, de sokan túlzásba viszik.

Egyébként, akikkel én kommunikáltam a szlovák részről, szintén békét szeretnének.