Nem év végi összefoglaló, hanem csak reflektálás pár kiválaszott kelet-közép európai témára, eseményre.
Aki nagy várakozások közt érkezik, attól sokat várnak: így volt ez a Donald Tusk vezette új lengyel kormánnyal is. Épp Lengyelben jártam a 2007-es választások utolsó napjaiban valamint nem sokkal az eredmények kihirdetése után: a levegő tele volt eufóriával, mely azonban úgy látszik nem volt több egy nagy adag médiaszmognál. Az új kabinet ugyanis eléggé kiherélten viselkedik, semmi komolyabb reform, a lengyel címlapok többnyire csak a Lech Kaczyński elnökkel folytatott fölösleges és sokszor tragikomikus presztizsharcról tudósítanak. Bár ezt az utóbbi provokálja, amit úgy tűnik a lengyelek egyre kevésbé díjjaznak.
Aki nagy várakozások közt érkezik, attól sokat várnak: így volt ez a Donald Tusk vezette új lengyel kormánnyal is. Épp Lengyelben jártam a 2007-es választások utolsó napjaiban valamint nem sokkal az eredmények kihirdetése után: a levegő tele volt eufóriával, mely azonban úgy látszik nem volt több egy nagy adag médiaszmognál. Az új kabinet ugyanis eléggé kiherélten viselkedik, semmi komolyabb reform, a lengyel címlapok többnyire csak a Lech Kaczyński elnökkel folytatott fölösleges és sokszor tragikomikus presztizsharcról tudósítanak. Bár ezt az utóbbi provokálja, amit úgy tűnik a lengyelek egyre kevésbé díjjaznak.
Viszont nagyon szimpatikus volt a grúziai háború alatt és az azt követő időkben is hiperaktív Kaczyński. Legalább annyit elért, hogy csúnyán láthatóvá vált, mennyire fütyülnek Kelet-Közép Európára a nyugat-európaiak az orosz kérdéshez kapcsolódó "pragmatikus" hozzáállásukkal. Így volt ez a múlt században, így van ma is. Jó lenne, ha ezt nálunk minél többen észrevennék...
Kaczyński a lisszaboni szerződés ügyében ugyanazt a határozott vonalat képviseli, mint Václav Klaus cseh elnök. Más tagországokban arra büszkék, hogy elsőként, egy gombnyomással fogadták el ezt a szerződést, máshol időt adnak maguknak, hogy megbeszéljék, átgondolják az egészet. Az, hogy így a szerződés a mindennapi politikai adok-kapok részévé vált nem feltétlenül baj, ez a politika természetéből adódik. A téma legalább a közbeszéd részévé válik, kikényszeríti, hogy többen véleményt alakítsanak ki róla. Ez a masaryki ihletésű "véleménydemokrácia" lassúbb, mint a gombnyomkodós fajta és bizonyára számos elitistának nem tetszik. Mindkettőnek megvannak a maga előnyei.
Csehországban a szerződés körüli vita mellett a januártól kezdődő uniós elnökség terhe is egy kikasztrált kormányra nehezedik, melynek azonban úgy tűnik több élete van, mint egy macskának. Kérdés, hogy az utolsót nem e veszti el a jövő évben: a legutóbbi regionális választások óta az egész ország a baloldali ČSSD narancssárga óceánjává vált, melyből csak a kék sziget, Prága emelkedik ki.
Kis hazámban, Szlovákiában ezalatt tombol a tömegek demokráciája s az önhitt jogászterroristák sorra hozzák a hülye törvényeiket. Az egyetlen reménynek számító ellenzék meg tehetetlenül tárja szét a lábát a törtető zimbabwei örvöskukac előtt.
Magyarországgal kapcsolatban sok odamondóssat lehetne írni, de minek? Még mindig úgy gondolom, hogy a régióban ez az ország van a leginkább megáldva tehettséges emberekkel, azonban az ottani sajátos felállás gúzsba köti őket.
Kaczyński a lisszaboni szerződés ügyében ugyanazt a határozott vonalat képviseli, mint Václav Klaus cseh elnök. Más tagországokban arra büszkék, hogy elsőként, egy gombnyomással fogadták el ezt a szerződést, máshol időt adnak maguknak, hogy megbeszéljék, átgondolják az egészet. Az, hogy így a szerződés a mindennapi politikai adok-kapok részévé vált nem feltétlenül baj, ez a politika természetéből adódik. A téma legalább a közbeszéd részévé válik, kikényszeríti, hogy többen véleményt alakítsanak ki róla. Ez a masaryki ihletésű "véleménydemokrácia" lassúbb, mint a gombnyomkodós fajta és bizonyára számos elitistának nem tetszik. Mindkettőnek megvannak a maga előnyei.
Csehországban a szerződés körüli vita mellett a januártól kezdődő uniós elnökség terhe is egy kikasztrált kormányra nehezedik, melynek azonban úgy tűnik több élete van, mint egy macskának. Kérdés, hogy az utolsót nem e veszti el a jövő évben: a legutóbbi regionális választások óta az egész ország a baloldali ČSSD narancssárga óceánjává vált, melyből csak a kék sziget, Prága emelkedik ki.
Kis hazámban, Szlovákiában ezalatt tombol a tömegek demokráciája s az önhitt jogászterroristák sorra hozzák a hülye törvényeiket. Az egyetlen reménynek számító ellenzék meg tehetetlenül tárja szét a lábát a törtető zimbabwei örvöskukac előtt.
Magyarországgal kapcsolatban sok odamondóssat lehetne írni, de minek? Még mindig úgy gondolom, hogy a régióban ez az ország van a leginkább megáldva tehettséges emberekkel, azonban az ottani sajátos felállás gúzsba köti őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése