Írtam már régebben arról, hogy számos szlovákiai magyar civil szervezet inkább belevág valami grandiózus, sok pénzt, energiát igénylő projektbe (mely sokszor nem elégít semmilyen valós, közösségi igényt), mintsem hogy az apró, kevésbé látványos, de civil angazsáltságot annál jobban igénylő ügyekkel foglalkozzon.Ennek „kiváló” példáját látom a párkányi lovasszobor-állítási igyekezetben, mellyel ennek a blognak az első írásai is foglalkoznak. Mondhatjuk úgy is, hogy ez „motivált” arra, hogy blogolásba kezdjek. Helyi cucc, de vannak szlovákiai magyar vonzatai: Párkány nem az egyedüli szerencsés hely itt Dél-Szlovákiában, ahol már annyira tombol a jólét és annyira tökéletes a szocitól megtisztult városkép, hogy elengedhetetlen a méregdrága szoborállítás.
Röviden a háttér: a párkányi csata emlékére egy helyi civil szervezet kezdeményezésére Jan Sobieski lengyel király életnagyságú lovasszobra fog terpeszkedni a plébánia előtti zöldövezetben. A történelmi tényeknek utána lehet nézni, itt csak annyit, hogy Sobieski mellett a babér, akarom mondani a ló Lotaringiai Károly herceget, a császári csapatok parancsnokát is megilletné, sőt. De ez most nem téma. Lényeg, hogy nagyon fontosnak tartják egyesek Párkányban a magyar-lengyel barátságot. Fontosabbnak, mint az egyre keservesebb szlovák-magyar viszonyt, melynek inkább kéne egy jó nagy adag civil igyekezet (mindkét oldalról persze).
A bronzszoborhoz szükséges, jóval 5 millió korona feletti összeg közadakozásból kéne, hogy összegyűljön. Sokat elmond az eddigi főbb támogatók listája: lengyel állam, magyar külügyminisztérium (10 ezer euró – költségvetési szigor, hm...), szlovák miniszterelnök-helyettes, EU parlamenti képviselők, magyarországi pályázati pénzek.
Egy közös bennük: egyik sem párkányi! Nem itt élnek, és halvány lila fingjuk sincs a helyi viszonyokról, problémákról. Valóban, a fundraisingelők részéről többször is elhangzott, hogy a párkányiak alig járulnak hozzá valamivel a bronzpacihoz. „Szomorú!” – mondják a szobortámogatók. Szerintem meg egyszerűen azért nem adakoznak, mert nem akarnak lovasszobrot. Ilyen egyszerű!
6 megjegyzés:
Ezek szerint Párkányban is van munka elég
Játszótér kellene oda nem bronzszobor. Jaj, nem kérdezte senki? Bocs.
A közgazdasági tankönyvek bevezető fejezeteiben előfordul egy népszerű modell: az adott társadalom, közösség preferenciáiról mikor két jószág, pl. vaj és ágyú termelése között kell elosztani a szűkös eszközöket. Párkányról is felállítható egy ilyen modell: lovasszoborral és játszótérrel.
szeritnem meg ha feleannyi pénzt összeszedtek volna, pl tehetséggondozásra vagy vmi fiatalokat támogató párkányi ösztöndíjszerűségre, elmondhatatlanul többet tettek volna oda a jövő oltárára
Allithatnanak ezeknek a lengyel csavoknak szobrokat pl. Kisujfalun is, amit csak ugy heccbol visszavonultukban letaroltak...
Az az igazság, hogy Boócz Mária által nagy nyomás alatt vannak, voltak az MKP képviselői. Ami engem az egészben a leginkább zavar, az az, hogy ez a szobor a városnak nem 500 ezer Sk-jába fog kerülni, hanem közel 3 millióba. De erről mindenki nagyokat hallgat. Jaj, persze, a maradék 2,5 millió nem a szoborra kell, hanem a környezetének az átalakítására. De ha nem kellene szobrot állítani, nem kellene villanyoszlopokat sem áthelyezni...
Megjegyzés küldése