(Nem csak) a lóval van bajom...

Adva van egy nagyon szerencsés fekvésű kisváros, melynek képviselőtestülete nemrég szavazott meg félmillió koronát egy Jan Sobieski lengyel király lovasszoborra. A pénzt egy civil szervezet gyűjti, a város hozzájárulása akkor garantált, ha a maradék milliókat összeszedi hozzá.

Aki akarja, már ismeri a részleteket: volt egy párkányi csata, ahol jól elvágták a keresztény hadak az itt dekkoló törököket. A NATO/EU 17-dik századi elődei: pápai felhívás és áldás, osztrák szervezés, igazi páneurópai projekt.

Aztán itt voltak a lengyelek is Sobieski királlyal az élen: bátran harcoltak, a csata meg lett nyerve, a kiűzés folytatódott tovább. Pár száz évvel rá egyesek úgy gondolták, hogy a csatáról meg kell materiálisan is emlékezni: jött az ötlet, uccu neki, legyen a lengyel királynak lovasszobra.

Már mintha csak rajta múlott volna az egész. Ez az egyik problémám, még visszatérek rá.

A másik a ló: Párkány egy kisváros. Lovasszobrok meg nagyvárosokban vannak, lásd Budapest, Bécs vagy Prága.

Nem is szólva arról, hogy a szobrok és emlékművek üzenetet is hordoznak arról a korról, amelyikben állították őket. Milyen üzenete lehet akkor egy momumentális lovasszobornak, egy zsoldossal a hátán, (akihez az itt élőknek semmi, de semmi köze nincsen) egy olyan szociális helyzetben, amikor:

- a városban és a vidékén magas a munkanélküliség,
- sokan a munka után a Duna túlpartján levő Suzukiba ingáznak vagy a jelenlegi divatországokban Angliában és Írországban próbálnak szerencsét, mert otthon azt nem igazán lehet

továbbá amikor a városban

- sokszor derékig ér a gaz az utcákon,
- ellepi a szemét a lakótelepeket,
- az utak teli kátyúval és úthibával,
- nincs pénz egy effektív szúnyogirtásra nyáron

és nem utolsó sorban a még számos felsorolatlan tényező mellett,

- a város meglevő, történelminek mondható épületei málladoznak és nincsenek karban tartva.

Ezek mellett mi LOVASSZOBROT állítunk egy idegennek...