Nagyon örülök, hogy egyre több értelmes hazai blog tűnik fel a blogoszférában: legutóbb konyhamalac jelentkezett be kajásblogként az alábbi küldetést deklarálva:
"Ez itt nem a kalóriaszegény ételek és a diétás tippek oldala. Csak zsírosan, mivel meggyőződésem szerint nem a kaján kell spórolni, hanem mozogni kell!"
Egyetértünk, Röfi! S ha már a zsír utáni mozgásról szó esett, ajánlom a Hegyimanó blogot, mely szintén felvidéki :-)
Közéleti-blog update, hogy újra elkezdett termelni a Felvidék blog is. Salut!
Az események és önmagunk fogságában
A szlovákiai magyar közbeszéd a zajló események sodrásában van: ez az utóbbi hónapokban a szlovák-magyar konfliktusok jelentették. Ahogy arra sokan rámutattak internetes fórumokon: a szlovákiai magyarság s így a közbeszédünk elsősorban ezekre a külső eseményekre reagál, saját kezdeményezésre már nem futja. Politikusainkon, intézményeinken, médiánkon szüntelenül a minket ért támadásokra reagálunk, saját „kezdeményezésekkel” csak Bósza János szolgáltat.
S ha a szlovák nacionalisták vagy Budapest felől elfogy a téma, akkor a közbeszédbe visszakerülnek az inkább személyi kérdéseket érintő témák: Csákyról, Bugárról, Világiról, rektorjelöltekről, bárkiről, elég csak visszalapozni pár hónappal az újságokat és az internetes portálok oldalait. Ilyenkor a közbeszéd inkább a „ki” , „kinek az érdeke” kérdéseken rágódik, semmint a „miérteken”, „hogyanokon” és végképpen nem a nagyobb bátorságot igénylő „miért ne-ken”.
Úgy tűnik, hogy hasznos, előremutató gondolatok és viták helyett ezen a vidékies csevejen végképpen nem tudunk felülemelkedi. A sodródásnak és a ki-kicsodákon való filózásnak viszont magas ára van. Egyrészt távol tart számos értelmes embert, hogy aktívabban foglalkozzon közéleti kérdésekkel. A szlovákiai magyar közélet így is krónikusan vérszegény humánerőforrások tekintetében. Kevés az egyetemista is, s közülük még kevesebb olvas rendszeresen újságot vagy jár valamilyen közösségi rendezvényekre.
Továbbá nem kerülnek terítékre más, igazán égető témák: iskoláink, elvándorlás, helyi demokrácia, halmozott ráutaltságunk az államra vagy például a szlovákiai magyarok szinte sehol nem tárgyalt krónikusan rossz egészségügyi, mentálhigiéniai állapota. A demográfiáról, asszimilációról nem is beszélve…
Ezek mellett természetesen a szlovák-magyar viszonyt rendezni kell, s azt csakis úgy, hogy az nekünk, szlovákiai magyaroknak jó legyen. Ehhez szerintem mindenképp ragaszkodni kell, más lehetőség nincs. Kérdés, hogy folytonos reagálások, támadáskivédések és kényszerített magyarázkodások után marad e elég levegő ennek a „jónak” az igényes megfogalmazásához és tökös képviseletéhez. Ez nem csak az MKP, Fórum Intézet vagy az Új Szó feladata, hanem mindenkié, aki a közbeszédben így vagy úgy részt vesz.
Régebbi, kapcsolódó írások:
Egy rövid a közönyről
Demokrácia Dél-Szlovákiában II
Demokrácia Dél-Szlovákiában III
Több szexet autonómia helyett!
S ha a szlovák nacionalisták vagy Budapest felől elfogy a téma, akkor a közbeszédbe visszakerülnek az inkább személyi kérdéseket érintő témák: Csákyról, Bugárról, Világiról, rektorjelöltekről, bárkiről, elég csak visszalapozni pár hónappal az újságokat és az internetes portálok oldalait. Ilyenkor a közbeszéd inkább a „ki” , „kinek az érdeke” kérdéseken rágódik, semmint a „miérteken”, „hogyanokon” és végképpen nem a nagyobb bátorságot igénylő „miért ne-ken”.
Úgy tűnik, hogy hasznos, előremutató gondolatok és viták helyett ezen a vidékies csevejen végképpen nem tudunk felülemelkedi. A sodródásnak és a ki-kicsodákon való filózásnak viszont magas ára van. Egyrészt távol tart számos értelmes embert, hogy aktívabban foglalkozzon közéleti kérdésekkel. A szlovákiai magyar közélet így is krónikusan vérszegény humánerőforrások tekintetében. Kevés az egyetemista is, s közülük még kevesebb olvas rendszeresen újságot vagy jár valamilyen közösségi rendezvényekre.
Továbbá nem kerülnek terítékre más, igazán égető témák: iskoláink, elvándorlás, helyi demokrácia, halmozott ráutaltságunk az államra vagy például a szlovákiai magyarok szinte sehol nem tárgyalt krónikusan rossz egészségügyi, mentálhigiéniai állapota. A demográfiáról, asszimilációról nem is beszélve…
Ezek mellett természetesen a szlovák-magyar viszonyt rendezni kell, s azt csakis úgy, hogy az nekünk, szlovákiai magyaroknak jó legyen. Ehhez szerintem mindenképp ragaszkodni kell, más lehetőség nincs. Kérdés, hogy folytonos reagálások, támadáskivédések és kényszerített magyarázkodások után marad e elég levegő ennek a „jónak” az igényes megfogalmazásához és tökös képviseletéhez. Ez nem csak az MKP, Fórum Intézet vagy az Új Szó feladata, hanem mindenkié, aki a közbeszédben így vagy úgy részt vesz.
Régebbi, kapcsolódó írások:
Egy rövid a közönyről
Demokrácia Dél-Szlovákiában II
Demokrácia Dél-Szlovákiában III
Több szexet autonómia helyett!
Szuzuki összehúzza öveit
A hírek szerint 1200 embert bocsátanak el az esztergomi Suzukiból, nem kizárt, hogy ez csak a kezdet. Az esemény felébreszti a régi emlékeket a párkányi ipari park körüli, meglehetősen langyos közéleti vitáról.
Párkányban nincs ipari park, s a város az elmúlt tízegynéhány évben nem is tett érte sokat, hogy legyen. „Érv” volt sokféle: a papírgyár drágán adná a területet, nincs szabad terület a párkányi kataszterben, a turizmusba kell invesztálni, továbbá „a multi egyszer fogja magát és pakol Kínába és akkor mi lesz” doktrína, majd a híd átadását követően a „most már mehetnek a Suzukiba meg a Sanyóba” posztulátum.
Ezek a felületes, érveknek alig nevezhető verbalitások szerintem inkább a tétlenség elsumákolására voltak jók, magyarázatnak arra, hogy miért nem kell tenni az ipari parkért semmit. A párkányi plebsz ezt a hozzáállást hosszú évekig díjazta és díjazza ma is, tehát semmi kivetnivalónk nem lehet a megválasztottak felé. Tulajdonképpen miért angazsálták volna magukat , mikor ezt igazából nem kérte tőlük számon senki? Fejétől bűzlik a hal vagy fordítva?
A pénzügyi kalamajka lassan gyűrűzik át a reálgazdaságba, s nem meglepő, hogy az esztergomi ipari parkban össze kell húzni az öveket. Ha nem húznák, összedőlnének és az nem lenne jó senkinek sem. A párkányi ipari park elleni "érv-csokor" így tovább fog gyarapodni: "minek itt bármibe is invesztálni válság idején", s a pakolós multikkal riogatók is kapnak egy újabb muníciót. Közben az embereknek munka kell, s már Angliában sem olyan rózsaszín minden, ahogy eddig volt. Mindegy, lényeg az, hogy már van egy nagy lovasszobrunk Sobienskivel a hátán, majd eláraszt minket a sok lengyel turista… gyártósor után irány po polsku tanulni!
Párkányban nincs ipari park, s a város az elmúlt tízegynéhány évben nem is tett érte sokat, hogy legyen. „Érv” volt sokféle: a papírgyár drágán adná a területet, nincs szabad terület a párkányi kataszterben, a turizmusba kell invesztálni, továbbá „a multi egyszer fogja magát és pakol Kínába és akkor mi lesz” doktrína, majd a híd átadását követően a „most már mehetnek a Suzukiba meg a Sanyóba” posztulátum.
Ezek a felületes, érveknek alig nevezhető verbalitások szerintem inkább a tétlenség elsumákolására voltak jók, magyarázatnak arra, hogy miért nem kell tenni az ipari parkért semmit. A párkányi plebsz ezt a hozzáállást hosszú évekig díjazta és díjazza ma is, tehát semmi kivetnivalónk nem lehet a megválasztottak felé. Tulajdonképpen miért angazsálták volna magukat , mikor ezt igazából nem kérte tőlük számon senki? Fejétől bűzlik a hal vagy fordítva?
A pénzügyi kalamajka lassan gyűrűzik át a reálgazdaságba, s nem meglepő, hogy az esztergomi ipari parkban össze kell húzni az öveket. Ha nem húznák, összedőlnének és az nem lenne jó senkinek sem. A párkányi ipari park elleni "érv-csokor" így tovább fog gyarapodni: "minek itt bármibe is invesztálni válság idején", s a pakolós multikkal riogatók is kapnak egy újabb muníciót. Közben az embereknek munka kell, s már Angliában sem olyan rózsaszín minden, ahogy eddig volt. Mindegy, lényeg az, hogy már van egy nagy lovasszobrunk Sobienskivel a hátán, majd eláraszt minket a sok lengyel turista… gyártósor után irány po polsku tanulni!
A ki nem mondott félelem
Élénken emlékszem arra a pillanatra 2006 szeptemberéből, amikor a környezetemben számos szlovákiai magyar szinte megkönnyebülve kiáltott fel, mikor a médiában elterjedt az az állami hatalom által gerjesztett hazugság, hogy az egész verést Malina Hedvig találta ki. Igen, megkönnyebülés volt és ami követte az a szerencsétlen lány szidalmazása volt.
Érthető volt a sokakban felbugyanó ijedség az akkor még (jogossan) ténynek tartott dolgtól, hogy ilyen agresszió előfordulhat Szlovákiában, és az álhírt követő feltörő "öröm", hogy mégsem történt nemzeti alapú tesi bántalmazás. Helyén való lehetett volna a düh is a "hazugság" terjesztőjével (Hedvig) szemben, de akkor éreztem a hangokban valami csendes, rezignált meghunyászkodást is: "... de hisz minden rendben van".
Valahogy még ott lappanganak a szlovákiai magyar lélekben a háború utáni negatív történelmi élmények, ahol a fizikai-lelki agresszió megélt valóság volt. Talán tévedek, de úgy gondolom, hogy sokunk langyos reakciója és látensen közönyös hozzáállása a most folyó szlovák-magyar konfliktushoz egy okra vezethető vissza: a ki nem mondott félelemre valamiféle potencionális fizikai agressziótól. Aki fél, az eleve óvatosabb vagy igyekszik úgy tenni, hogy nem érdekli a dolog (közöny).
Továbbá döbbenetes, hogy sokan (értelmes és művelt emberek) mennyire gyorsan elhiszik azt, amit az állami hatalom szereplői állítanak. Semmi gyanakvás, alig egy cseppnyi egészséges kételkedés. És ez nem csak Hedviga esetére igaz.
Érthető volt a sokakban felbugyanó ijedség az akkor még (jogossan) ténynek tartott dolgtól, hogy ilyen agresszió előfordulhat Szlovákiában, és az álhírt követő feltörő "öröm", hogy mégsem történt nemzeti alapú tesi bántalmazás. Helyén való lehetett volna a düh is a "hazugság" terjesztőjével (Hedvig) szemben, de akkor éreztem a hangokban valami csendes, rezignált meghunyászkodást is: "... de hisz minden rendben van".
Valahogy még ott lappanganak a szlovákiai magyar lélekben a háború utáni negatív történelmi élmények, ahol a fizikai-lelki agresszió megélt valóság volt. Talán tévedek, de úgy gondolom, hogy sokunk langyos reakciója és látensen közönyös hozzáállása a most folyó szlovák-magyar konfliktushoz egy okra vezethető vissza: a ki nem mondott félelemre valamiféle potencionális fizikai agressziótól. Aki fél, az eleve óvatosabb vagy igyekszik úgy tenni, hogy nem érdekli a dolog (közöny).Továbbá döbbenetes, hogy sokan (értelmes és művelt emberek) mennyire gyorsan elhiszik azt, amit az állami hatalom szereplői állítanak. Semmi gyanakvás, alig egy cseppnyi egészséges kételkedés. És ez nem csak Hedviga esetére igaz.
...taking another chance on inexperience
Még egy csöppnyi az amerikai elnökválasztásról. Az alábbiakban egy ohioi barátom magyarázza, hogy függetlenként, de gyakori republikánus szavazóként miért választotta most Obamát. Ohio volt egy a "ide-oda táncoló" kulcsállamok közül, melyeknek köszönhetően Obama nyerhetett.(...) By now you know who won here. I normally vote republican, although I am independent. But last two presidential elections drove me to democrats - Bush was terrible for this country and the world. What is troubling is that we knew it after 4 years but gave him another 4 years! And now I voted for Obama but we are taking another chance on inexperience. The world waits and wonders - as do I.
My biggest concern is that democrats now control white house and legislature - so checks and balances in place. And where that will be felt most is appointment of judges. Obama has several in the federal system to appoint and they will be liberal and probably approved. So, our whole judicial system is up for grabs.
Still and all - what a turn in history for us. My 96.5 year old mother even voted for him - I asked her if she ever thought she would see a black man in the white house and she said no, but that McCain was too old. So that is why she voted for Obama.
In any event, we are all rocked here by financial stress - I had a good defensive portfolio but even that got hammered. And so now I am working part time and wondering if I have enought $$ to live for the next 40 years!!! Send some over here, please! (...)
Obamáról és lovasszobrokról
Van némi rejtett örömérzetem, hogy az utóbbi hetekben nem nagyon jutotta a netidőmből (ha volt olyan) az otthoni történéseket napi rendszerességgel figyelni: előnye a kevesebb sztressz és mérgeskedés volt. Tény: pocsék időket élünk. Így visszatekintve az egyetlen jó hír az elmúlt hónapokban a szlovákiai magyarnak csakis Obama választási sikere volt. Lehet hát inspirálódni, de azért érdemes az ottani és itteni helyzet közötti különbségeket megérteni (ezeket egy másik oldalon relatíve jól elmagyarázták). Inspiratív szlovákiai magyar sikersztoriból viszont még mindig kétségbeejtő hiány van (vagy csak nem vesszük őket észre?).
A tankönyves, focis, helységnévtáblás, zászlóégetős, falfirkás, határlezárós, nyilasfelfonulásos, odamondós cuccok mellett meg kétségbeeső gyorsasággal halványodnak el a komoly témák, melyekre a szlovákiai magyar politikai képviseletben és médiában (és így a közbeszédben is) nem marad elég szusz. Ennek nagy lesz az ára (haszonáldozatköltsége), pláne ha figyelembe vesszük azt is, hogy a komoly témákról az ezt megelőző, nyugodtabb években sem esett sok érdemesebb szó.
De lehet, hogy csak én látom túl borússan a dolgokat, mert mindezek ellenére a szlovákiai magyar elit inkább lovasszoborállítással van elfoglalva. Nem zárom ki azonban azt sem, hogy téves következtetéseket vonok le történelmi olvasmányaiból, melyek szerint nagy szobrokat felemelkedő, dicsőséges korokban valamint lejtmenetben levő civilizációk és közösségek szoktak állítani...
A tankönyves, focis, helységnévtáblás, zászlóégetős, falfirkás, határlezárós, nyilasfelfonulásos, odamondós cuccok mellett meg kétségbeeső gyorsasággal halványodnak el a komoly témák, melyekre a szlovákiai magyar politikai képviseletben és médiában (és így a közbeszédben is) nem marad elég szusz. Ennek nagy lesz az ára (haszonáldozatköltsége), pláne ha figyelembe vesszük azt is, hogy a komoly témákról az ezt megelőző, nyugodtabb években sem esett sok érdemesebb szó.De lehet, hogy csak én látom túl borússan a dolgokat, mert mindezek ellenére a szlovákiai magyar elit inkább lovasszoborállítással van elfoglalva. Nem zárom ki azonban azt sem, hogy téves következtetéseket vonok le történelmi olvasmányaiból, melyek szerint nagy szobrokat felemelkedő, dicsőséges korokban valamint lejtmenetben levő civilizációk és közösségek szoktak állítani...
Rendőri fellépésekről
“A provokatív témájú zászlók, (…) kimondottan jól jönnek ahhoz, hogy egyetlen szlováknak se jusson eszébe, hogy esetleg hangot emeljen a rendőri brutalitás ellen.”
Méla Béla egy fontos aspektust emelt ki a dunaszerdahelyi események kapcsán, és én csak továbbírnám: az ilyen akciók a szlovákok többségében sokkal legitimebbé teszik a rendőrségi beavatkozásokat. A továbbiakban ezért sokkal toleránsabb lesz a rendőrség (és az állam) extenzívebb tetteivel szemben, gyengül a hatalommal szembeni egészséges gyanakvás, a társadalmi kontroll. Így hízeleg be ravaszul a hatalom, hogy aztán még többet elvegyen: ez nem jó az ország ügyét szívén viselő szlovákoknak sem. Rólunk, szlovákiai magyarokról nem is beszélve.
Nem mondom azt, hogy az „erélyesebb” rendőri fellépésektől mindenkor tartózkodni kell. Szükség van rájuk, de csak akkor, ha ezt mások fizikai biztonsága illetve a magántulajdon védelme megkívánja. Nem hiszem, hogy legutóbb erről lett volna szó...
Méla Béla egy fontos aspektust emelt ki a dunaszerdahelyi események kapcsán, és én csak továbbírnám: az ilyen akciók a szlovákok többségében sokkal legitimebbé teszik a rendőrségi beavatkozásokat. A továbbiakban ezért sokkal toleránsabb lesz a rendőrség (és az állam) extenzívebb tetteivel szemben, gyengül a hatalommal szembeni egészséges gyanakvás, a társadalmi kontroll. Így hízeleg be ravaszul a hatalom, hogy aztán még többet elvegyen: ez nem jó az ország ügyét szívén viselő szlovákoknak sem. Rólunk, szlovákiai magyarokról nem is beszélve.
Nem mondom azt, hogy az „erélyesebb” rendőri fellépésektől mindenkor tartózkodni kell. Szükség van rájuk, de csak akkor, ha ezt mások fizikai biztonsága illetve a magántulajdon védelme megkívánja. Nem hiszem, hogy legutóbb erről lett volna szó...
Új blogok
Kicsit megkésve, de a hagyományokhoz híven illendő megörökíteni a szlovákiai magyar blogoszférában végbement legutóbbi változásokat: nemrég gründölt jclayton Szótlan szemtanú blogja illetve Tizedes Blogja. Mindketten régi játékosok, most csak annyi történt, hogy felületet váltottak.
Scribite! Írjatok! (többet, mint én)
Scribite! Írjatok! (többet, mint én)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)