Demokrácia Dél-Szlovákiában II. (tűnődések)

Miről is szól a nemesócsai vita? teszik fel a kérdést a bumm.sk szerkesztői az ottani polgármajszterrel készült interjú címében. A faluban már egy jó ideje megy az úri muri: blokkolt önkormányzati működés, veszekedés, korrupciógyanú, anyámkínjakishugom, stb...

Valóban, miről is szól?

Szerintem a gagyi dél-szlovákiai közéletről: nem egyedi esetről van szó, ezek az anomáliák nem csak ennek a csallóközi falunak nem képeslapra való látványosságai.

Ezeket az eseteket a nagy autonómiaszakértők (egyéni, kultúrális, területi, etnikai, önkormányzati vagy mi) szíves figyelmébe ajánlanám. Mert én meg vagyok róla győződve, hogy a mai felállásban nem sokat érne bármilyen nagyobb önállóság a Délen. Ugyanis nem nagyon tudnánk vele mit kezdeni.

Bár talán az autonómiások azt mondanák, hogy épp az autonómia lenne az, ami az erősebb politikai verseny által ezeket a nyavajákat szépen lassan kiseperné. Attól tarok tévednének, ha ezt állítanák. Felülről jövő nagy önkormányzati-politikai változásoknak eddig sem voltak meg a kívánt társadalmi következményei, mászóval nem lettünk sokkal polgárilag öntudatossabbak senem a helyi önkormányzatok legutóbbi reformja senem a megyei önkormányzatok megkreálása után sem (bár lehet, hogy ezt még túl korai állítani...).

De ami jött, az elsősorban a szennyes ügyek voltak (lásd Nyitra county) és mindenki fel volt háborodva: "fuj, minek nekünk a megye, csak megszedik magukat".

Ami szerintem lényeges az ez: a polgárok többségének idegen az aktív participáció a helyi ügyekben, az aktívabb megelékszik a négyéventi választásokkal. Előtte-utánna kontroll, aktivitás nincs. Legföljebb a megválasztottak szidása vagy kritikátlan elismerése. Meg megy az adomázós duma: "hát igen, lehet, hogy túl sok pénz ment ki a sétálóuccára, de hisz jó gyerek ez a Jani, mindig köszön a Jednotában".

Vagy egy példa egy meg nem nevezett városból: egy nagyon rossz állapotban lévő lakótelepi utca útja, brutális parkolási problémákkal (ráadásként esténként beáll oda pár busz is). Az ügy komoly és megoldandó, de mindamellett elszomorító hogy a probléma ekkora tarthatatlansága ellenére semmi alulról jövő kezdeményezést nem lát az ember: lakógyűlést, petíciót, vki(k) megbízását, hogy intízkedjen a Városházán, stb. Mindent a hatóságokra meg a megválaztottakra bízunk, mintha álmaink rózsaszín világáért is ők felelnének. Ezáltal túl nagy hatalmat adunk nekik, ellenőrzésükről elfeledkezünk, s mikor eljön az elszámolás ideje, természetes, hogy frusztráltak és elégedetlenek vagyunk velük. A tömegek zsarnoksága.

Tehát szerintem bármilyen, nagyobb önállósággal megáldott autonómiaság nem a kívánt eredményeket hozná, az emberek közönbössége, az alig létező egészséges gyanakvás a hatalommal szemben csak újabb kiskirályok, klikkek megjelenésével járna: újabb botrányok, nem effektív kormányzás (bad government), erőforrásfecsérelés.

Magam sem tudom néha eldönteni, hogy állandó állapot e ez a passzitivás meg ráhagyóspaternalizmus, vagy idővel jobb lesz? Van egy optimista munkahipotézisem azért, de erről majd legközelebb.