A Schwarz-Gelb szépsége

Végre egy választási eredmény, aminek igazán örülni lehet! Vasárnap este óta egyértelmű, hogy Németországban a konzervatív CDU/CSU és a liberális FDP alakíthat kormányt a hétvégén lezajlott választások után. A remekül szereplő FDP vállalkozáspárti, alacsony adó és széles dereguláció híve, ellentétben az eddigi szocdem kormányzópárttal inkább Amerika-, mint oroszbarát. Ez a profil viszont talán keveset fog érni egy külpolban egyre langyosodó Obamával szemben.

Sokan reménykednek, hogy Merkelnek ezután nem lesz megkötve a keze, hogy Berlinben bátrabb reformlépéseket tegyenek az elkövetkező években. Vonzó analógiaként sejlik fel a 2002-es szlovákiai fordulat, amikor a fő kerékkötő baloldali párt kirepült a Dzurinda-kormányból és elkezdődhettek a reformok.


A német kihívások listája nem rövid, amibből talán a vészesen ketyegő demográfiai órát emelném ki, ennek pénzügyi, gazdasági és társadalmi következményeivel egyetemben. Kérdés, hogy egy ilyen hosszabbtávon megmutatkozó, formálódó jelenség hogyan válhat akuálpolitkai kérdéssé egy négyévenként választói értékelés alá vont kormányzatnál? Aktuális ügyekből így is van elég: foglalkoztatottság, oktatás, bevándorlók... Előfordulhat, hogy ezentúl éppen a politikai patkó középen dekkoló CDU/CSU lesz a bátor lépések akadálya. A németek viszont szeretik a kompromisszumokat, nem csoda, hogy "a politika a lehetséges művészete" maxima ezen a földön hangzott el először.

*

Egy jó nagy adag optimizmussal előreszaladva az időben már lehet örülni brit toryk jövő évi győzelemnek. Képes lenne replikálódni a 80-évek nagy, konzervatív generációja??

Nincsenek megjegyzések: