A péntek este úgy hozta, hogy bekapcsoltam a tévét (elvétve fordul elő) és jobb program híján végigszórakoztam a képviseleti demokrácia egyik aktuális közép-európai valógságshowját. A cseh és morva nemzetek nemes képviselői ugyanis ekkortájt gyűltek össze a prágai Vár egyik nagyszerű termében, hogy az alkotmány szellemében megválasszák a köztársaság következő elnökét, mivel Klaus tanár úr mandátuma hamarosan lejár.Masaryk óta a cseh elnöki intézmény komoly presztízzsel rendelkezik, annak ellenére, hogy a magyarországi és szlovák modellhez hasonlóan elsősorban díszfunkció. S mivel megválasztani az alsóház képviselői és a felsőház szenátorai jogosultak, a legutóbbi magyarországi show elemei és kulisszái jöttek elő, igaz, csehes stílusban. Voltak élénk viták a titkos és nyilvános szavazásról, felpergettek a parlamenti obstrukció különböző formái, s megjelentek magának a szavazásnak a jogi hiányosságai és buktató.
Tekintet nélkül arra, hogy melyik pártok és miért javasolták a nyilvános szavazást, úgy gondolom, hogy egy ilyen esetben, amikor a képviselők és szenátorok a választóktól kapott mandátumuk alapján szavaznak az ország első emberéről, a nyilvános szavazás az egyetlen megfelelő mód. A „megbízó” választónak egyszerűen joga van tudnia, hogyan szavazott a „megbízottja”. Bár erről biztos sokat lehetne vitatkozni, hogy a képviseleti demokráciákban mi a jobb: a titkos vagy a nyilvános szavazás.
A tegnap esti cirkuszhumbertó ma folytatódik tovább. Kétségtelen viszont, hogy ez az elem hozzátartozik a képviseleti demokráciához: lehet nem szeretni, de Mari nénit idézve, „ez már csak így van”. Ennek és minden más nyavalyájának ellenére a cseh politikai kultúra továbbra is a legcivilizáltabbnak számit, ha a szlovák, lengyel és magyar világhoz hasonlítom.
2 megjegyzés:
Miben civilizáltabb a cseh politikai kultúra a magyarnál, a szlováknál és a lengyelnél? Távolról nézve hozza az átlagot, ha meg az elnököket vetjük össze, talán még alatta is van.
távolról lehet, hogy egy kaptafa az egész. közelebbről szemlélve azért szembetűnik számos dolog, csak pár példa:
-nincs az az értelmetlen, érzelmekkel túlfűtött ellenségeskedés jobb és baloldal között, mint Magyarországon; lehet, hogy a két pártfőnök (Paroubek és Topolánek) ki nem állhatja egymást, de van normális párbeszéd a pártok között és konszenzuskeresés. Elképzelhetetlen, hogy két nyugdíjas elkezdi egymást csapokodni a táboruk kedvenc napilapjával (mint az ahogy nemrég a szemem előtt játszódott le egy magyar tömegközlekedési eszközön);
-itt nem ülnek olyan egykori kisdiktátorok, exkomcsik és soviniszták a kormányban, mint Szlovákiában s a rétorika is más.
-nem hoznak létre olyan ál-korrupcióellenes állami szervet, mint a Kaczynski-kormány, melyet politikai ellenfeleik enyhén szólva brutális diszkreditálására használnak. Vagy olyan anomáliák, mint a legutóbbi Miroslawviec-i légiszerencsétlenségnél, mikor kiderült, hogy Tusk kormányfőnek nincs a mobiljában telefonszáma az elnökre (sőt a stábjának sem), ezért az a tragériáról sokkal később értesült.
Tehát semmiképp nem azt mondom, hogy a cseh politikában "minden nagyon szép, minden nagyon jó és mindennel meg vagyunk elégedve", hanem ha összevetem a többi országgal, akkor még mindig ez a legcivilizáltabb. Másképp szólva, a többihez képest a cseh politikai élet relatíve a legunalmasabb is egyben, de ez enged sejtetni valamit...
Elnkökösszehasonlítás: nem értek veled egyet. Szerintem mind Havel és Klaus egy kivételes, igen szuverén egyéniség, rendkívül komoly intellektuális háttérrel. Ez ugyanúgy érvényes Sólyomra is. A szlovák Gašparičra viszont egyáltalán nem jellemzőek ezek a kvalitások (idegen nyelvként meg csak oroszul beszél). Kaczyński karizmatikus egyéniség, de nincs benne semmi a Klausra és Sólyomra jellemző igényes érvelésből.
Persze ez ízlés kérdése, hogy kinek milyen elnöki személyiség jön be, de én semmiképp sem tenném a bohémok elnökét a többi kolléga alá.
Megjegyzés küldése