Obamáról és lovasszobrokról

Van némi rejtett örömérzetem, hogy az utóbbi hetekben nem nagyon jutotta a netidőmből (ha volt olyan) az otthoni történéseket napi rendszerességgel figyelni: előnye a kevesebb sztressz és mérgeskedés volt. Tény: pocsék időket élünk. Így visszatekintve az egyetlen jó hír az elmúlt hónapokban a szlovákiai magyarnak csakis Obama választási sikere volt. Lehet hát inspirálódni, de azért érdemes az ottani és itteni helyzet közötti különbségeket megérteni (ezeket egy másik oldalon relatíve jól elmagyarázták). Inspiratív szlovákiai magyar sikersztoriból viszont még mindig kétségbeejtő hiány van (vagy csak nem vesszük őket észre?).

A tankönyves, focis, helységnévtáblás, zászlóégetős, falfirkás, határlezárós, nyilasfelfonulásos, odamondós cuccok mellett meg kétségbeeső gyorsasággal halványodnak el a komoly témák, melyekre a szlovákiai magyar politikai képviseletben és médiában (és így a közbeszédben is) nem marad elég szusz. Ennek nagy lesz az ára (haszonáldozatköltsége), pláne ha figyelembe vesszük azt is, hogy a komoly témákról az ezt megelőző, nyugodtabb években sem esett sok érdemesebb szó.

De lehet, hogy csak én látom túl borússan a dolgokat, mert mindezek ellenére a szlovákiai magyar elit inkább lovasszoborállítással van elfoglalva. Nem zárom ki azonban azt sem, hogy téves következtetéseket vonok le történelmi olvasmányaiból, melyek szerint nagy szobrokat felemelkedő, dicsőséges korokban valamint lejtmenetben levő civilizációk és közösségek szoktak állítani...