Feltámasztott jogi hullák - első rész

Szóval a dekrétumok: mikor a közszolgáink által megszavazott kötelező történelemkönyvről tudomást szereztem, forrott bennem a vér. A jó ides anyukájukat, francba! Nekem is a kitelepített ősök, a nagyi drasztikus visszaemlékezései jutottak azonnal eszembe. Meg az, hogy jól arcunk lettünk csapva megint. Gondolom sokan voltak így ezzel. Aztán másnap a Nap mégiscsak felkelt, a világ dolgai mentek tovább a maguk rendje szerint.

Több minden felvetődött bennem eme parlamenti credo kapcsán, igazából halogattam az írást, mert kavargott bennem az egész, nem is tudtam hol kezdjem. Sokat lehetne okoskodni a számos érven, amit a Benes dekrétumok kapcsán felmerül. A leghülyébb az egészben mégis az, hogy ádáméséváig vissza lehetne menni az okozati összefügggéseket keresve.

Jó példa erre a cseh hozzáállás. Amikor az ultrabizi szeptember 20-dikai nap közepén, fél szemmel megláttam a SME hírét a szlovák parlament legújabb outputjáról, rögtön odamorogtam a szembenülő cseh kollégámnak, hogy íme, megint jól belerúgtak a magántulajon intézményébe, meg hogy az egész többek között
az egyén és az állam viszonyáról is szól, ahol jelenleg az állam lőtt egy csúnya nagy gólt. Hevesen bólogatott, hogy így van, de hogy akkor vissza kéne menni a egész a fehérhegyi csatáig és követelni a németeken az azután elkobzott cseh javakat, mert hát az is végsősoron magántulajdonjogi kérdés. Ez amúgy a klasszikus cseh reakció, ha Benes és a szerencsétlen paragrafusai szóba jönnek: ti is elvettétek egykoron, mi is elvettük, szóval ne ugassatok.

Szlovák-magyar esetben hiába keresnénk valami fehérhegyi csatát, s mégha lenne is, egypár megszállott gazdaságtörténészen kívül kevesen mernék állítani, hogy vissza lehet menni úgy az "eredendő bűnig", hogy kiszámlázhatóak legyenek a kölcsönös tartozások. Hülyén is nézne ki...

Mégis, a
masaryki republika örökségén dekkoló két utódállam pofátlanul igonrálja, azt a tényt, hogy a háború után a minden demokratikus és szabad társadalom alfája és ómegája, a magántulajon intézménye csúnyán meg lett sértve, az alapvető emberi jogokról nem is beszélve. S hogy ma mindkét állam törvényalkotói úgy látták jónak, hogy ezt még meg is kell erősíteni.

Egye meg a fene, de tényleg így van: itt elsősorban vagyonról van szó. A háború utáni évek vagyonújraelosztásról szóltak. Meg persze nacionalizmusról is, de az sok mindenben, nézetem szerint legvégül is valahogy a vagyon, a tulajdonlásig vezethető vissza.

És igen, ha volt vagyonelkobzás 1938-ban, tessék csak kiszámlázni és benyújtani a faktúrát a magyar államnak! Joguk van hozzá, támogatom. De ahhoz nekünk szlovákiai magyaroknak kevés közünk van, nekünk a mi rabló államunktól kell a kárpótlást és a jogrend megtisztítását kikövetelni.

"
Ahol nincs magántulajon, ott nincs igazság", mondta vala Hayek, s nincs szabadság sem, merészkedem hozzátenni. Ha egy szabadabb, nyitottabb társadalomban szeretnénk élni és alkotni, egyátalán nem megengedhető, hogy bárki vagy bármi, legyen az akár az állami hatalom, belegyalogoljon a magántulajon sérthetetlenségébe. Tulajdonképpen maga az állam feladata, hogy ezeket a magántulajonjogokat betartassa! És mi törénik?

Hogy néz ki hát az, hogy
a törvényhozó azonosul egy hatvan évvel ezelőtti vagyonelkobzással? A törvények nem csak papíron léteznek, van szellemük is: milyen elem egy magát modernek tartó jogrendben, hogy mégha verbálisan is, de hitet tesz egy rablás mellett?

S hitet tesz az emberi jogok egykori tiprása mellett...

Persze, háború után volt, nem változtat ezen már senki: de megerősíteni, hitet tenni melletük ma, az veszélyes. Nem a szlovákiai magyaroknak, hanem minden egyénnek, polgárnak nemzeti hovatartozásra való tekintet nélkül. De látunk felháborodást az emberjogi szervezetek, libertariánus csoportok, magukat a demokrácia keresztes lovagjainak kikiáltó értelmiségiek részéről??? A hallgatásuk az ő bizonyítványuk is egyben: mondom, nem veszik komolyan az eszméiket, farizeus mind, ezentúl nem tudok igazán adni a szavukra.



Ami magánál a dekrétumoknál, kártérítésnél meg a szlovák-magyar miazmáknál a legérdekesebb volt számomra az egészben, az a szlovákiai magyar reakció s az ebből levont jövőre néző fejtegetések voltak. Gondolom a Párkányer kedves látogatóinak többsége már agyonolvasta a többi blog postjait, a hozzászólásokat és a média meg politikusok megnyilvánulásait. Hamarosan visszatérek ezekre is.

2007. szeptember 20. margójára


"Minden kissebbségnek, mely győzelemre szeretné vinni céljait, elsősorban azon kell igyekeznie, hogy szellemi eszközök által többséggé váljon."

/Ludwig von Mises/

ICS

Elmélkedett már a szlovákiai magyar blogvilág arról, hogy az ICS-nek nehéz áttörnie az MKP "bejáratott" káderrétegén, hogy igazi politizálásba kezdjen a párton belül. Szerintem viszont van egy helyszín, ahol a politikai ambícióval megáldott ICSesek előbbre tudnának jutni, begyűjtve az első politikai tapasztalatokat: ez pedig a helyi közélet, az önkormányzati harctér. Biztos nem egyszerű ez sem, Párkányban vannak erre példák, de ez az a terület, ahol az első felelősebb pozíciókra szert tehetnek (képviselő, neadjisten polgármester), kipróbálhatják magukat, és megmutathatják az MKP öregeinek: ezt és ezt elértük, és most ezt és ezt akarjuk.

A település közössége is biztos nagyobb bizalommal fogadna a helyi fiatalok programját, ötleteit: egy jól szervezett ICS csapat gyorsan maga mellé állíthatná a falut számos ügyben. Más kérdés, hogy a fiatalok nagy elvándorlása (suli, munka után) mellett lesznek e még valakik, akik ezt felvállalják? De miért kéne a diaszpórát eccer és mindenkorra leírni? Keresni és ápolni kell a kapcsolatot velük, mert tőlük jöhet aztán az értékes know-how, támogatás, neadjisten páran visszatérnek. Akinek naivitásnak tűnnek az előbb leírtak, ajánlom figyelmébe Szőgyént vagy Kürtöt, de biztos lehet mondani sok más szép példát is.

Ami viszont ennek az áttörésnek piszokul az útjában áll, az a helyi megkövesedett MKP szervezetek (sokat lehetne regélni róluk) : ezért minél több fiatalt és az ICS szimpatizánst kell rávenni, arra, hogy a helyi MKPs szervezet tagjai legyenek. Vállasztási programkészítéskor, képviselőjelölt-, polgármesterjelölt-állításkor így az ICS megkerülhetetlen lesz.

Az ICS ne csak a párt marketingrészlege legyen, mint ahogy az előző választásokon volt, rúgjon tökösen labdába! A kérdés tehát azt, hogy van e elég elán és elhivatottság az ICSben, hogy ösvény- és dunaparttisztítás mellett a helyi politika küzdőterére rálépjenek és ott kitartsanak?
Mert ott nagyon nagy szükség van rájuk!

Felhívás: Brünni magyar elsősök figyelem!

Nem a blog profiljába tartozik, de mivel szívügy, íme egy felhívás:

Idén kezded az egyetemet Brünnben? Kissé elveszettnek érzed magad a morva metropoliszban?

Talán már hallotál róla: a
Kazinczy Ferenc Diákklub - KAFEDIK várja az elsős magyar diákok jelentkezését.

Adj egy emailen keresztül életjelt magadról, hogy aztán időben hírt kapj minden akcióról.

Röviden magunkról.... A Kazinczy Ferenc Diákklub 1969 novemberében alakult, elsődleges célja a Brünnben tanuló magyar egyetemisták összefogása, közös programok szervezése. Jelenleg több, mint 200 tagot számlálunk Brünn minden egyeteméről és az itt élő KAFEDIK veteránokkal együtt. Vannak már hagyományosan megrendezésre kerülő rendezvényeink, ilyen a gólyaavatás, a Mikulás buli, nyári szemeszternyitó farsangi-buli, táncház a március 15-i megemlékezés, a nyárköszöntő gulyásfőzés. Mindemellett sok más érdekes dolgot is szervezünk, például érdekes előadásokat, kirándulásokat Brünn környékére. Weblapunkon, a www.kafedik.net -en többet is megtudhatsz a KAFEDIK-ról és Brünnről.

Várjuk jelentkezésedet a kafedik@kafedik.net emailcímen.
(Kafedik)

Out of Office

Egy rövid ideig elleszek menve ex offo az erdélyi havasokba, Brassó mellé. Offline, ezért az elmúlt időszak bámulatosan megnövekedett MKP aktivitását (a dekrétumok ügye, megbékélés-javaslat, stratégiafabrikálás) egy kis késéssel fogom kommentálni. Mindenesetre örvendetes, hogy "felébredt" a párt, meglátjuk, meddig bírja szusszal.

Demokrácia Dél-Szlovákiában III. (merengések)

A szűkebb szülőföld, a település és annak közössége termesztés okokból fogva mindig a legközelebbiek az egyén számára: itt éli mindennapjait, dolgozik, ide jár a kölke iskolába, itt sétáltatja a kutyáját, itt fogják majd eltemetni. Ide való Alexis de Tocqueville ezzel kapcsolatos magvas megállapítása "Az amerikai demokrácia" cseh fordításából:

"Obec je jediné sdružení, které natolik odpovídá přírodě, že všude, kde se lidé spojují, vzniká sama od sebe. (...) ...právě v obci spočívá síla svoboných národů. Obecní instituce jsou pro svobudu tím, čím jsou základní školy pro vědu; přivádějí ji lidu na dosah; dávají mu okusit jejího pokojného užívání a navykají ho, aby ji používal. Bez obecních institucí si národ může zvolit svobodnou vládu, ale chybá mu duch svobody."

Mégis, ennyifajta kötödés mellett úgy veszem észre errefelé, hogy a polgárok eléggé közönbössek a város vagy a falu közügyei iránt (az egyik előző postban írtam már erről valamit).

Ez a mentalitás ugyanúgy jellemző a szlovákokra is és más-más mértkében a többi posztkomcsi országokra is. A polgárok többségétől távol áll az aktív participáció a helyi ügyekben, aki még aktív, az megelékszik a négyéventi választásokkal. Előtte-utánna kontroll, aktivitás nincs. Legföljebb a megválasztottak szidása vagy kritikátlan elismerése. Egyre jellemzőbb lesz az a trend, hogy egyre több dolgot a hatóságok meg a megválaztottak feladatának tartunk. Ezáltal túl nagy hatalmat adunk nekik, ellenőrzésükről elfeledkezünk, s mikor eljön az elszámolás ideje, természetes, hogy frusztráltak és elégedetlenek vagyunk velük. És ha helyi szinten ennyire be van ragadva az egyének angazsáltsága, akkor mit várhatnánk országos szinten?

Ebben a passzív hozzáálásban van egy nagyfokú elvárás a megválasztottak felé: tessék mindenről gondoskodni: a jó utaktól kezdve a munkahelyekig. S ha valami nincs, az ecceri ember az illetékesekre mutogat: mintha álmai szépségéért is ők felelnének. Ráhagyóspaternalizmus.

"V Evropě existují státy, v nichž se občan považuje za jakéhosi nájemce, lhostejné k osudu místa, kde bydlí. Největší změny v jeho zemi probíhají bez jeho účasti; dokonce ani přesně neví, co se stalo, jenom tuší, protože náhodou slyší o té události vypravovat. A nejen to, osud jeho obce, bezpečnost jeho ulice, úděl jeho církve a jeho farnosti jsou mu lhostejné; myslí si, že všechny tyto věci se ho vůbec netýkají a že patří nějaké cizí moci, které se řiká vláda. Pokud jde o něho, hospodaří na svých statcích jako nějaký uživatel, bez pocitu vlastnictví a bez pomyšlení na to, aby něco zlepšil. Jeho lhostejnost k sobě samému jde tak daleko, že když je nakonec ohrožena jeho vlastní bezpečnost nebo bezpečnost jeho dětí, pak místo toho, aby se staral o to, jak nebezpečí odvrátit, založí si ruce a očekává, že mu celý národ přijde na pomoc."

Az idézet szintén az előző műből van. Kissé döbbenetes, nem? Pláne, ha azt vesszük, hogy ez az uriember a fenti sorokat valamikor a 19. század első felében vetette papírra. Aktuális az állítás ma is?

Van egy megállapítás, miszerint az emberek lassan változnak. Ezért felmerülhet a kérdés, hogy a fentebb leírt helyzetből van e kiút? Van. Szerintem ez a tartós gazdasági növekedés.

Sokak szerint a tartós gazdasági növekedésnek (de nem kizárólag csak annak) megvannak a maga morális következményei a társadalom fejlődésére. Én is egyre jobban meg vagyok győződve arról, hogy a tartós gazdasági növekedés együtt járhat olyan polgári "erények" erősödésével, mint az egyéni teljesítmény tisztelete és elismerése, nyitottabb társadalom, az egyén felelősségérzete a saját és a közössége sorsa iránt, tolerancia és hasonlók. A világtörténelem is erről szól: a stagnáló (vagy a visszaeső) gazdaságnak megvannak a morális oldalai: megváltoztatja az egyén (és a társadalom) morálját, az kevésbé nyitott, bezárkózó, passzív, közéleti ügyekben passzívabb, cinikus.

Menjünk le mikro-szintre: az ember átalában két összehasonlítási alapot vesz figyelembe aktuális "jóléti" állapota értékelésénél: mennyire "jól" élnek nála mások a saját környezetében, és mennyire él ő maga jobban, mint az elődei, felmenői.

Ha van gazdasági növekedés, növekednek a jövedelmek is: évről évre minél többet lehet a tejbe aprítani. Új munkahelyek jönnek létre, elmélyül a társadalmi munkamegosztás, specializáció. Az egyén látja, hogy más jólétben való gyarapodása nem az ő kárára történik, ellenétben a gazdaság stagnálásánál, ahol úgy tűnhet az egyénnek, hogy az egyik csak a másik kárára tehet szert többre (közgazdászossan: nem Pareto-effektív megoldás).

A jólét növekedésevel az emberek felellőségérzete is megváltozhat: már kevésbé lesz mindegy, hogy áll a gaz a lakótelepeken, s hogy a kölkök még mindig a régi sztálinista játszótereken ugrálnak e. Kevésbé lesz mindegy a megválasztottak hozzáállása a választó számára: a javuló keresetű egyén sokkal jobban törődik azzal, mi lesz az adópénzeiből, mint az, akinek stagnál a jövedelme. Nyilvánvaló út vezet az egyének nagyobb közéleti angazsáltságához, új érdekképviseletek (pártok, civil szervezetek, csoportosulások) keletkeznek, melyek kikényszerítik a politikai változásokat. Az egyre növekedő jóléttel növekszik az igény, hogy az állam (önkormányzat) szolgáltatásai minél magasabb színvonalúak, hatékonyabbak legyenek.

Érdemes visszatekinteni a közeli múltba: sok minden más tényező mellett az utóbbi évtizedek gazdasági stagnálása és így annak hatása a létrejövő jövedelmekre azt az érzetet kelthette az emberben, hogy a másik gyarapodása az ő kárára történhetett. Ezt még überelhette a rendszerváltozás utáni nagy "vagyonelosztás" is, melynek győzteseit nem a piac láthatatlan keze választotta ki, hanem teljesen más talán néha ugyanannyira láthatatlan kezek.

Ebből a példából kiindulva egyértelmű: nem elég a gazdasági növekedés, fontosak a világos játékszabályok, a hatékonyan betartatott jogok és kötelességek s a megfelelő íratlan szabályok rendszere is.

Blogmustra: Antal Dániel blogja

Hétvégi netes kalandozásaim közepette bukkantam rá erre a remek kis blogra. Jegyzője egy a nem sok fiatal magyarországi miltonfriedmanból, világos, érthető stílussal (ami sajna kevés ekomókusra jellemző).

Tehát akit érdekel "a mi látható, és mi nem" része pl. a hagyományos villanykörtéknek vagy a lényeg a sokszor sok helyen, de felületesen tárgyalt magyarországi gazdasági helyzetről, szíves figyelmébe ajánlom. "Közgazdaságról közérthetően", ahogy az anyukám szokta mondani.