Csáky, a stratéga

Szombat kora délután kellemesen meglepett Csáky Pál, amikor az Új Szó internetes oldalán rákattintottam a cikkére.

Noha a címet és a bevezetőt látva (pl. „Európában figyelemre méltó folyamat zajlik. Az európai nemzetek képviselői arra kényszerülnek, hogy újradefiniálják magukat a 21. század körülményei között" meg a „Világunk 2020-ban”) rögtön riadózni kezdtek az automata „ne olvassad” receptoraim, melyek az általában semmiről nem szóló, felesleges dumaírásoktól próbálnak megvédeni, elcsépelt frázisok beazonosítása alapján; mégis továbbolvastam, és tényleg kellemesen csalódtam az MKP sokat, sok mindenben, sokak (pl. e blog) által is kritizált elnökében.

A Csáky-cikkben foglaltak (némi bővítéssel) szerintem már vígan megfelelnek az oly sokat hangozatott és divatszóvá vált szlovákiai magyar stratégia kritériumainak. Már csak össze kéne írni a főbb gyakorlati action pointokat és szélnek is lehet ereszteni Duray stratégosz-dzsemboriját meg a többi „műhelyt”. Mert úgy is csak a semmin rinyálnak.

Van számos olyan eleme a Csáky-cikknek, amin érdemes figyelembe venni. Egyrészt, hogy az MKP nem a mindenes pán údržbár, vannak olyan ügyek, melyekért önkormányzati –magánszféra - civil összefogás nélkül semmit nem lehet tenni. Ilyen pl. a tehetséggondozás egy ösztöndíjrendszeren keresztül vagy a szülőföldön való boldogulás, a magyar iskola minősége, stb.

Mellékesene szólva, érdekes figyelni a gondolatok gyors diffúzióját: pl. erről az ösztöndíjrendszerről beszélt a múlt héten Jarábik Balázs, vagy hogy a Csáky-cikk pár gondolata (külföldi tapasztalatok otthoni kamatoztatása) az alábbi polgári kezdeményezés krédójában is benne van. Persze az külön téma, hogy hogyan lehet ezeket a fönt említett társadalmi projekteket elkezdeni majd sikeresen futtatni...

Továbbá kiolvasni vélem a szerző azon félelmét, amit én „skanzenné válásnak” nevezek: intenzívebb „modernizációs nyújtózkodások” nélkül a szlovákiai magyar közösség gazdasági és szellemi lecsúszása előbb vagy utóbb elkerülhetetlenné válik.