Go east

Olvasom a mai újságban, hogy a holland pénzügyi társaság, az ING (bank, befektetés, biztosítás) Prágából Kolozsvárra helyezi át a közép-kelet európai (CEE) adminisztratív erőforrásainak nagy részét (IT, support, stb.). Ez helyben 500 munkahely megszűnését jelenti. A költözködés oka: ott olcsóbb. Pénzügyi cégről lévén szó ez elsősorban a bérköltségekre vonatkozik.

A CEE régióban megtelepedett multiknál ez idáig is nagy divat volt, hogy egy országba telepítették a régiós managementet és a vállalati support funkciókat (shared service centrum): Prága, Budapest, Varsó majd később Pozsony közt válogatva. Ezek a közpotnok, különböző nagyságú hozzáadott-értéket teremtő munkahelyekkel a modern kapitalizmus iskolái a fiatal nemzedékeknek, szakmai-, irányítói tapasztalat forrása a CEE országok formálódó gazdasági és szakmai elitjeinek.

Az utóbbi évek reálbér-emelkedésével (itt-ott megsegítve a nemzeti valuták felértékelődésével) ezek a munkahelyek egyre drágábbak lettek a feltörekvő Balkánhoz képest, ahol az intézményi környezet (törvények, adószabályok, korrupció, piaci reguláció stb.) még valamivel vadabb, de a bérek alacsonyabbak és úgy látszik van elegendő szakember is.

Kérdés, hogy a multik központjainak eddig otthont adó városok (és országok) hogyan tudják megóvni és javítani az attraktivitásukat? Ezzel kapcsolatban nem elhanyagolható egy, a jelenlegi gazdasági visszaesés következtében érzékelhető trend: számos nemzetközi társaság ugyanis, spórolásképp (nem csak) manageri posztokat von össze, egy direktor/specialista alá több országot és piacot rendelve, felértékelve így a regionális központok fontosságát.

Olvasnivaló az Ünnepekre

Egy nagyon jól megírt, olvasmányos cikk a sok helyen, sokféleképp magyarázott "válságról", valamint arról, hogy "...a sokszor materialistának lefestett kapitalizmus valójában az erkölcsi kvalitások és emberi, személyes kapcsolatok hálóján alapszik".

Jó szórakozást és gondolkozást hozzá!

A takarékoskodás bűne

A világ nem a spórolós tipusoknak kedvez: az utóbbi években a bankok alig adtak 2-3 százalékot a betétedért (magyar bankokat kivéve) s a nulla felé haladó kamatlábakat nézve a kilátások sem jobbak se nem nálunk, se nem a világ más, fejlett részeiben. Bezzeg, ha hitelt vettél fel, akár egy új házikóra, a fél világ rohant, hogy ebben segédkezzen neked: az államtól adókedvezményt kaptál, a központi bankok alacsonyan tartották a kamatokat, a bankok a legszebb leányaikat ültették a pulthoz, hogy szerződjenek veled, és sok helyen az adófizető és az elkövetkező generációk vállaltak (ha nem tudatosan is) garanciát a felvett hitelekért. S mivel sokan vannak az adósok, nagy eséllyel várhatják a mentőövet is: mert az adófizető mindent megfizet.

Mégha egyenlőre verbálisan is, a szlovák miniszterelnök már a lakáshitelben eladósodottakat bail out-olja: fizetési nehézségek esetén ne félj, Józsi, besegítünk! Csak verjed továbbra is magad hitelekbe, élj könnyedén, mert az élet szép... carpe diem! Ihol a roncsdíj, vegyél szép, új autót! A boldogság keresésébe (pursuit of happiness) én, az állam is besegítek, csak légy bátor!

Ám, ha régimódi akarsz lenni s folyamatosan félretenni munkád gyümölcséből a nehéz napokra, vigyázz! A rendszer fel van esküdve ellened: a kamatbevétel adóköteles, míg a jelzáloghitel kamatja, sőt néhány helyen maga a törlesztés is leírható adóköltségként. A betéted utáni banki kamatok sivárak, a tőzsdei befektetéseidet (ha még nem váltak füsté) magas kezelési költségek apasztják, s a különböző életbiztosítási és más egzotikumok, melyekkel hitegetnek meg egyátalán nem neked előnyössek. Magánnyudíj-számládat populista politikusok támadják, és honnan tudhatod bizotsan, hogy reménybeli boldog öregkorodig nem lesz egypár "nyugdíjreform" vagy más hasonló újraelosztó hara-kiri? 30 év elég hosszú idő, hogy ilyen dolgok előforduljanak.

Sokan, sok helyütt beszélnek arról, hogy deflációs idők elé nézünk, azaz, hogy az árak (köztük a bérek is) csökkeni fognak. Tankönyvekben ez a hitelezőknek-takarékosoknak kedvez és az adósokat bünteti, mivel a valós kamatok az egekbe szállnak. Viszont nem feltétlenül kell, hogy a takarékos végre jutalmazottá váljon az ilyen deflációs évek alatt: porfóliója (részvényekben, állampapírban) értékét vesztheti, s mégha időben is menti át készpénzbe, a bankja fizetőképességén aggodalmaskodhat -joggal. Vagy az ő munkahelyét és lehetőségeit is elnyeli a deflációs spirál.

Tény azonban, hogy semmi sem tenne rosszabbat a gazdaságnak ebben a felállásban, ha mindenki kemény spórolásba kezdene: a fogyasztók vásárlásaikat, a cégek befektetéseiket halogatván okoznának nagyobb visszaesést, s egyre jobban lehet majd hallani a távolból a deflációs apokalipszis hét lovasának vágtatását. Újabb ellenérv a takarékoskodásra, Keynes szavával élve: aki 5 schillinget megspórol, egy munkahelyet szüntet meg. Persze, mondhatnánk: költekezzen akkor az állam, ha senki sem akar. Sajnos tudjuk, hogy ez mivel fog járni.

Erre a miazmára, "válságra" (vagy hogy nevezzük) nincsenek "jó" megoldások. És a takarékoskodók problémáira sem lesznek egyhama...

Dél-Szlovákia esete a recesszióval

Nem tudhatja senki pontosan előre, hogy a reálgazdaságba átgyűrűző pénzügyi kalamajkának milyen következményei lesznek, milyen mély lesz a visszaesés és meddig fog tartani. Sokan úgy gondolják, hogy az euróval Szlovákiának könnyebb lesz. Bizonyára a külföldi pénzben eladósodott és a problémás bankszektoros országoknak panaceum lenne egy gyors eurócsere (Izland, Nagy-Britannia vagy Magyarország), de a stabilabb (és exportraorientált) országoknak (pl. Csehország vagy akár éppen Szlovákia) még jól jöhet az ínséges időkben egy flexibilis saját árfolyamkurzus és monetáris politika.

Viszont már most egyre világosabb, mely országokat és ágazatokat érintheti a visszaesés a legjobban. Ebből a szempontból nagyon rossz hír Dél-Szlovákiának a sokáig lappangó, leplezett magyar betegség megnyilvánulása: az esztergomi és dél-komáromi ipari parkban már elkezdődtek a leépítések, a forint fikánckodása miatt hosszabb távon egyre kevésbbé előrelátható, hogy mennyit koronát/eurót fog érni az áthozott fizetés, melyből jelenleg a legutóbbi zuhanások miatt kevesebb kenyeret és cirkuszt lehet venni ideát. Természetesen a koronás jövedelműeknek jobban megéri a túloldali vásárlás és tankolás, ez viszont makróban aligha kompenzálja a kiesett munkahelyeket és jövedelmeket.

A nem csak a politkiai elitünk által szajkózótt régi recept tehát, miszerint a dél-szlovákiai gazdasági nehézségeket (legalábbis a munkanélküliséget) a magyar puma fogja orvosolni, egyre veszít érvényességéből. A legutóbbi történések rávilágítanak ennek a receptnek arra a hiányosságára, hogy ugyan munkahelyteremtőként átmenetileg orvosolta a munkapiaci, szociális feszültségeket, de a dél-szlovákiai régió tőkeszegénységén szinte semmit sem javított. Emlékezzünk, sokan sok helyen ezzel a recepttel takarództak, ha szóba jött egy-egy dél-szlovákiai ipari park létrehozásának lehetősége vagy az MKP kormánytagságának komolyabb kihasználása.

A bőséges hét esztendőnek vége, s nem csak a politikai lehetőségekben, hanem egyre inkább úgy tűnik, gazdasági értelemben is. A jelenlegi szlovák kormányzati felállás és a bontakozó gazdasági recesszió nem éppen a legkellemesebb kombináció a szlovákiai magyarság számára és meg fog mutatkozni az elhalasztott lehetőségek magas ára is.

Szuzuki összehúzza öveit

A hírek szerint 1200 embert bocsátanak el az esztergomi Suzukiból, nem kizárt, hogy ez csak a kezdet. Az esemény felébreszti a régi emlékeket a párkányi ipari park körüli, meglehetősen langyos közéleti vitáról.

Párkányban nincs ipari park, s a város az elmúlt tízegynéhány évben nem is tett érte sokat, hogy legyen. „Érv” volt sokféle: a papírgyár drágán adná a területet, nincs szabad terület a párkányi kataszterben, a turizmusba kell invesztálni, továbbá „a multi egyszer fogja magát és pakol Kínába és akkor mi lesz” doktrína, majd a híd átadását követően a „most már mehetnek a Suzukiba meg a Sanyóba” posztulátum.

Ezek a felületes, érveknek alig nevezhető verbalitások szerintem inkább a tétlenség elsumákolására voltak jók, magyarázatnak arra, hogy miért nem kell tenni az ipari parkért semmit. A párkányi plebsz ezt a hozzáállást hosszú évekig díjazta és díjazza ma is, tehát semmi kivetnivalónk nem lehet a megválasztottak felé. Tulajdonképpen miért angazsálták volna magukat , mikor ezt igazából nem kérte tőlük számon senki? Fejétől bűzlik a hal vagy fordítva?

A pénzügyi kalamajka lassan gyűrűzik át a reálgazdaságba, s nem meglepő, hogy az esztergomi ipari parkban össze kell húzni az öveket. Ha nem húznák, összedőlnének és az nem lenne jó senkinek sem. A párkányi ipari park elleni "érv-csokor" így tovább fog gyarapodni: "minek itt bármibe is invesztálni válság idején", s a pakolós multikkal riogatók is kapnak egy újabb muníciót. Közben az embereknek munka kell, s már Angliában sem olyan rózsaszín minden, ahogy eddig volt. Mindegy, lényeg az, hogy már van egy nagy lovasszobrunk Sobienskivel a hátán, majd eláraszt minket a sok lengyel turista… gyártósor után irány po polsku tanulni!

Blogmustra: Antal Dániel blogja

Hétvégi netes kalandozásaim közepette bukkantam rá erre a remek kis blogra. Jegyzője egy a nem sok fiatal magyarországi miltonfriedmanból, világos, érthető stílussal (ami sajna kevés ekomókusra jellemző).

Tehát akit érdekel "a mi látható, és mi nem" része pl. a hagyományos villanykörtéknek vagy a lényeg a sokszor sok helyen, de felületesen tárgyalt magyarországi gazdasági helyzetről, szíves figyelmébe ajánlom. "Közgazdaságról közérthetően", ahogy az anyukám szokta mondani.

Zöld őrület

Globális felmelegedésőrület - közgazdász szemmel: Václav Klaus új könyvet írt, most a globális felmelegedés elleni harc egy szerintem kevésbé látható oldaláról.

Röviden összefoglalva: a felmelegedés szóvivői tulajdonképpen csak önnön hasznukat maximalizálják, különösképp:
- különböző állami és nemzetközi szervezetek pályázatai, dotációi által a "kutatásaikra",
- egyes politikusok szavazatvadászásra: politikai program és tőkekovácsolásra,
- népszerű újságírói téma: van mivel riogatni, van mit mire ráfogni
de legfőképp:
-lehet szidni a szabadversenyes piacgazdaságot, a profitot, szabad kereskedelmet és magántulajdont.

Klaus szerint az egész vita az emberi szabadságról szól: tulajdonképpen egy újfajta komunizmussal van dolgunk, mert ez az ideológia a felmelegedés (ami talán nem is emberi befolyás eredménye) ellensúlyozása érdekében:
- nagyszabású (globális) tervezést és regulációt kíván,
- állami beavatkozást (korlátozásokat, adókat) hirdet.
minamellet az egész "enviromentalizmus", ahogy Klaus nevezi tudománytalan.

Nemrég átrágtam ezt a kb. két-három órát igénylő könyvecskét, továbbá elolvastattam még két kollégámmal is, a megfelelő összehasonlíthatóság kedvéért. Akit érdekel egy merőben más vélemény az egész global warmingról, annak ajánlom szíves figyelmébe.

http://www.klaus.cz/klaus2/asp/objednavka.asp?id=30