Suzukis harakiri és kétnyelvű buszok

I.

Az esztergomi Suzuki belefogott a 1200 fősre tervezett létszámleépítésbe, alkalmazottainak fele a párkányi régióból ingázik be naponta.
"Városunk és régiónk számára ez hosszan távú következményekkel jár. Térségünk az idegenforgalomra támaszkodik, ezért környékünkön szinte semmilyen iparvállalat nem működik."
Párkány polgármestere végre megszólalt (szombati Új Szó, címlap), de ennél tovább bizonyára nem fog menni. Máshol ilyenkor már rendkívül önkormányzati üléseket hívnak össze, polgármesterek találkoznak, cselekvésterveket dolgoznak ki. Errefelé nem, mert mi ugye az idegenforgalomra koncentrálunk. Megnézném azért a regionális foglalkoztatottsági mutatókat.

Na, de minden rosszban van valami jó, ami talán aláhúzza polgármesterünk fenti szavait: ez pedig a magyar vasutassztrájk "idegenforgalmi" hozadéka. Mivel az összes nemeztközi vonat magyar mozdonyvezető híjján a párkányi állomáson fejezte be, sok rossszul tájékoztatott külföldi tényleg úgy ment tovább, ahogy tudott. Ez legalábbis, saját szombat reggeli megfigyeléseim alapján, a prágai EuroCity-nél egy tucat romániai vendégmunkást és egy-két naiv nyugati turistát jelentett a párkányi idegegenforgalomnak. Bár ők inkább a "tranzit" kategória: az állomási kiskocsmás reggeli és továbbtaxizás/stoppolás után nagyon valószínűséggel nem álltak meg a felújított fedett uszodában és a turistacsalogatónak kikiáltott bronzpaci előtt sem.


II.
Inspiratív lehet a helyi tömegközlekedési vállalatnak a legutóbbi komáromi példa, ahol hamarosan kétnyelvűen közlekednek a helyi járatok. Tényleg az utóbbi hónapok magyarellenes intézkedései kellenek ahoz, hogy végre észhez térjünk és észrevegyük, hogy sok mindenben (még) a mi kezünkben van a gyeplő? Bár már hallom az ellenérveket, miszertint "azt meg minek", "fölösleges pénzkidobás", "káros magyarkodás" lenne az egész. Sok kifogást lehetne gyártani a semmittevés magyarázatára, ennek ellenére reménykedem, hogy még vannak a tájainkon bátrak és a komáromi példa ragadós lesz.

Szuzuki összehúzza öveit

A hírek szerint 1200 embert bocsátanak el az esztergomi Suzukiból, nem kizárt, hogy ez csak a kezdet. Az esemény felébreszti a régi emlékeket a párkányi ipari park körüli, meglehetősen langyos közéleti vitáról.

Párkányban nincs ipari park, s a város az elmúlt tízegynéhány évben nem is tett érte sokat, hogy legyen. „Érv” volt sokféle: a papírgyár drágán adná a területet, nincs szabad terület a párkányi kataszterben, a turizmusba kell invesztálni, továbbá „a multi egyszer fogja magát és pakol Kínába és akkor mi lesz” doktrína, majd a híd átadását követően a „most már mehetnek a Suzukiba meg a Sanyóba” posztulátum.

Ezek a felületes, érveknek alig nevezhető verbalitások szerintem inkább a tétlenség elsumákolására voltak jók, magyarázatnak arra, hogy miért nem kell tenni az ipari parkért semmit. A párkányi plebsz ezt a hozzáállást hosszú évekig díjazta és díjazza ma is, tehát semmi kivetnivalónk nem lehet a megválasztottak felé. Tulajdonképpen miért angazsálták volna magukat , mikor ezt igazából nem kérte tőlük számon senki? Fejétől bűzlik a hal vagy fordítva?

A pénzügyi kalamajka lassan gyűrűzik át a reálgazdaságba, s nem meglepő, hogy az esztergomi ipari parkban össze kell húzni az öveket. Ha nem húznák, összedőlnének és az nem lenne jó senkinek sem. A párkányi ipari park elleni "érv-csokor" így tovább fog gyarapodni: "minek itt bármibe is invesztálni válság idején", s a pakolós multikkal riogatók is kapnak egy újabb muníciót. Közben az embereknek munka kell, s már Angliában sem olyan rózsaszín minden, ahogy eddig volt. Mindegy, lényeg az, hogy már van egy nagy lovasszobrunk Sobienskivel a hátán, majd eláraszt minket a sok lengyel turista… gyártósor után irány po polsku tanulni!

Egy rövid a közönyről

Az emberek közönye a közéleti kérdésekhez (legyen az helyi vagy országos) egyértelmű. Ám az ilyenekből mindig is sok lesz, őket ezek a dolgok soha nem fogják igazán érdekelni, eljárnak szavazni különböző populista igéretek szerint. Én ezt sokakkal ellentétben nem a kapitalizmusra meg a fogyasztói társadalomra kenem, hanem az omnipotens állami jelenlét valamint a tömegdemokrácia következményének tartom. De erről majd máskor.

A bibi viszont az értelmesebbek közönye és passzivitása, legalábbis helyi szinten illetve szlovákiai magyar kérdésekben. Számos kiválló szakember, gyakorlati tapasztalattal rendelkező emberke lakik városunkban, tájainkon, de (ritka kivétellel) mégsem vállalnak el aktívabb feladatokat a helyi ügyekben: mérnökök, vállalkozók, különböző szellemi foglalkozásúak stabil anyagi háttérrel, akik ülnek otthon és csendben újságot olvasnak. Véleményük biztos van, elmondani azonban ritkábban szokták. Mik az ő motivációik?

Egyrészt lehet, hogy a jelenlegi felállás elriasztja őket, hogy belevágjanak a "politikába". Mert mit látnak mindenhol? Bénázó, önző politikusokat, korrupciót, veszekedéseket, intrikát, pletykát, ki akarna ilyeneket? De idézve egy, a Konzervatóriumon megjelent nagyszerű írásból : "A politika (...) nem definíciószerűen erkölcstelen dolog. A politika valójában az emberi cselekvések legnemesebbike, hiszen a közösség problémáinak megoldásáról szól."


Másrészt (és szerintem ez az igazi gond) szinte nem létezik számukra követendő "nemesebb" minta. Legalábbis, ha vannak (mert igenis vannak), akkor ezek a minták nem láthatóak. Az emberek szeretik a mintákat: az életben mindenki utánzással vagy kísérletezéssel tanul. Továbbá nincs sok azokból a mintákból sem, mely "alternatívabb" közéleti szerepvállalásról szólnak. Mert nem csak önkormányzati képviselőként, polgármesterként vagy parlamenti képviselőként lehet ügyeskedni (a szó nemesebbik értelmében). Vannak egyéb -igaz önkéntes alapon nyugvó- közös érdekek és értékek mentén formálódó szövetségek, társulások, médiumok, szülői szövetségek, egyházi közösségek meg hasonlók.

Az előző rendszerben szocializálódva és a rendszerváltás utáni stagnálós, zavaros időkben szerzett élmények után sokan elvesztették az illúzióikat. Valahol meg tudom érteni őket, de a passzivitásukkal csak további "rossz" mintákat mutatnak a következő generációk felé. Az ilyen dolgok meg öröklődnek...

A mi városunk

Írtam már régebben arról, hogy számos szlovákiai magyar civil szervezet inkább belevág valami grandiózus, sok pénzt, energiát igénylő projektbe (mely sokszor nem elégít semmilyen valós, közösségi igényt), mintsem hogy az apró, kevésbé látványos, de civil angazsáltságot annál jobban igénylő ügyekkel foglalkozzon.

Ennek „kiváló” példáját látom a párkányi lovasszobor-állítási igyekezetben, mellyel ennek a blognak az első írásai is foglalkoznak. Mondhatjuk úgy is, hogy ez „motivált” arra, hogy blogolásba kezdjek. Helyi cucc, de vannak szlovákiai magyar vonzatai: Párkány nem az egyedüli szerencsés hely itt Dél-Szlovákiában, ahol már annyira tombol a jólét és annyira tökéletes a szocitól megtisztult városkép, hogy elengedhetetlen a méregdrága szoborállítás.

Röviden a háttér: a párkányi csata emlékére egy helyi civil szervezet kezdeményezésére Jan Sobieski lengyel király életnagyságú lovasszobra fog terpeszkedni a plébánia előtti zöldövezetben. A történelmi tényeknek utána lehet nézni, itt csak annyit, hogy Sobieski mellett a babér, akarom mondani a ló Lotaringiai Károly herceget, a császári csapatok parancsnokát is megilletné, sőt. De ez most nem téma. Lényeg, hogy nagyon fontosnak tartják egyesek Párkányban a magyar-lengyel barátságot. Fontosabbnak, mint az egyre keservesebb szlovák-magyar viszonyt, melynek inkább kéne egy jó nagy adag civil igyekezet (mindkét oldalról persze).

A bronzszoborhoz szükséges, jóval 5 millió korona feletti összeg közadakozásból kéne, hogy összegyűljön. Sokat elmond az eddigi főbb támogatók listája: lengyel állam, magyar külügyminisztérium (10 ezer euró – költségvetési szigor, hm...), szlovák miniszterelnök-helyettes, EU parlamenti képviselők, magyarországi pályázati pénzek.

Egy közös bennük: egyik sem párkányi! Nem itt élnek, és halvány lila fingjuk sincs a helyi viszonyokról, problémákról. Valóban, a fundraisingelők részéről többször is elhangzott, hogy a párkányiak alig járulnak hozzá valamivel a bronzpacihoz. „Szomorú!” – mondják a szobortámogatók. Szerintem meg egyszerűen azért nem adakoznak, mert nem akarnak lovasszobrot. Ilyen egyszerű!

A párkányi Netparlament egy éve

Igaz, hogy az egyéves évfordulóig még hátravan egy hónap, de már érdemes összefoglalni az eddigi tapasztalatokat erről a kezdeményezésről. A hivatalosan Virtuális Képviselői Iroda (röviden VIKI) nevet viselő webes felület tavaly februárban indult, a magánkezdeményezésből fenntartott Párkány Online portálon.

A VIKI-n keresztül a választópolgárok nyilvános beszélgetést folytathatnak azokkal a polgártársaikkal, melyeket a legutóbbi választásokon (pátoszoson szólva természetes szabadságuk egy részét rájuk ruházván) bíztak meg közös ügyeink intézésével. Nyilvánvaló, hogy a megválasztottakat érdekli, hogy mit gondolnak a „megbízóik” a lakóhelyük ügyei felől, így a VIKI egy "nyilvános faliújságként" elősegítheti a minél jobb informáltságot.

A VIKI moderálása lehetővé teszi, hogy az internetes fórumszabályokba ütköző, nem odavaló szövegek ne jelenjenek meg. A szigorú moderálásra talán nem is lenne szükség: ezidáig még egy élesebb hangvitelűnek nevezhető hozzászólás sem érkezett, személyiségi jogokat sértő szöveg pláne nem.

Poslanče, nezlob se…!
Egypár lelkes kivételtől eltekintve a 2006 decemberében megválasztott képviselők többsége passzívan fogadta a VIKI megjelenését, s egy képviselő részéről elhangzott olyan kijelentés is, hogy „ő márpedig fantomokkal nem fog vitába szállni”, értsd nick-es álnevet használó választópolgárokkal. Első hallásra talán igaza is van, ha valaki nem vállalja a nevét a véleményéhez, akkor azzal miért beszélgessen-vitázzon a közszereplő? Amit viszont elfelejtett ez a képviselő, az a mai demokratikus intézményrendszer egyik legfontosabb pillére: a névtelenség.

Ha a politikai hatalom egyik szereplője felrója a névtelenséget annak, akitől a mandátumát névtelenül kapta, akkor ugyanezen az alapon (újra) be kéne vezetni a név szerinti szavazást. Ami egyértelműen hülyeség. Amerika alapító atyái is álnéven írták nagyszerű föderalista leveleiket. Továbbá még a középkori, plurálisnak vagy demokratikusnak aligha nevezhető Kínában is működött a névtelenség intézménye: az alattvalók papírra felírhatták panaszukat, vagy éppen azt, hogy melyik bürokrata korrupt és a tereken felállított hatalmas rézdobozokba dobták: az információkat a császári kancellária emberei dolgozták fel és adták tovább a drótot az uralkodónak, hogy mit gondol a jónép.

Úgy látszik az internettel járó anonimitás még eléggé szokatlannak, számít. A VIKI-n természetesen minden képviselő eldöntheti, hogy a rendes polgári néven feltüntetetteknek válaszol csak, ignorálva a nickeseket vagy nem tesz kivételt. Az eddigi tapasztalatok alapján eddig egyetlen válaszoló képviselő sem tett ilyen kivételt.

A számok tükrében
A VIKI-n nem volt tömeges „bejelentkezés”, a közel 11 hónap alatt kb. 18 egyedi hozzászólás érkezett 10 polgártól, 8 képviselő részére (a képviselőtestületnek 17 tagja van). Ebből 6 képviselő válaszolt, a legaktívabb képviselő nevét azonnal megtudhatjuk, ha az oldalra kattintunk: ő megérdemelné a nyitott társadalomért 2007 párkányi díját, ha létezne ilyen kitüntetés.

Ki-ki döntse el, hogy egy 11 ezres városkában, ahol legutóbbi önkormányzati választások 60% százalékos részvétellel zajlottak le, a fenti hozzászólások száma kevés vagy éppenséggel elegendő. Én semmiképp sem tartom soknak.

Egy lehetséges következtetés lehetne, hogy a párkányiak többsége meg van elégedve azzal, ami van. Ez alól talán a Bartók utca lakói jelentenek kivételt, akik biztosan nincsenek az utcájuk állagával megelégedve. Született is egy hozzászólás a VKIN-n, melyre érkezett válasz is, és a probléma oldása (remélhetőleg) gyorsabb tempót vett.

A netparlament ötletet gyorsan alkalmazták Érsekújvárott is. Noha nagyobb városról van szó, ez a VIKI a párkányitól sokkal jobban alulteljesített az elmúlt évben, alig akad hozzászólás. Lehet hogy az miatt, hogy csak a helyi MKP képviselői szerepelnek rajta...ki tudja?

A középszerűség diadala (teljes cikk)

választási összefoglaló, avagy "one year over, three to go"

Mintha évszázaddokkal ezelőtt lett volna, de mégis csak jó egy éve van annak, hogy december 2-dika éjjelén véresre nyomkodhadtuk a billentyűzeten az F5-öt a Párkány Online-on, mely először tudósított arról, hogy Oravec Ján, 16 évnyi polgármesterkedés után újra nyert.

Az MKP „nagyágyújának”, Szigeti Lászlónak nem volt elegendő a szlovák meg a magyar alapiskola felújítására kilobbizott pénz, a párkányi plebejusnak úgy látszik ez nem számított érvnek és további négy évre marasztalta az utcán amúgy mindenkihez kifejezetten kedves Janit. Talán hasznos tapasztalat másnak, vagy akár Szigetinek is, hogy Kakathvár burgmajszteri széke nem vásárolható meg „holmi” pármilliós építkezésekkel, a népnek valami más kell.

A választásokat egy, Párkányra ritkán jellemző, közéletileg igen intenzív időszak előzte meg: azon az ősszel katapultált a Vadas, városi tulajdonban lévő termálfürdő igazgatója, jócskán felverve az egyébként csöndes helyi közélet vizét. Mr Gyetven saját bevallása szerint azért ment, mert már nagyon elege lett Mr Oravec utálatosodásaiból meg a Városháza dirigizmusából a fürdőben. A végén a saját pártja (melynek helyi elnöke volt) is kihátrált mögüle, egypár saját érdekeiben sértett képviselő hangos károgása mellett. A lemondását-leváltását tárgyaló önkormányzati ülés inkább emlékeztetett egy alapiskolás osztályfőnöki órára, ahol a „sértett képviselők” kórusával kisérve a polgármester dübörögve osztotta az észt, a többiek meg csak megszeppenve, szinte a padjuk alá bújva hallgattak, nem szólva egy szót sem az „emberük” mellett.

Ez az ügy a városban egyre jobban eluralkodó középszerűség szemléltetésére lett felhozva. Ennek a blognak az írója ugyanis azon a véleményen van, hogy ide vagy oda Gyetven sokat kritizált stílusával, története a tehetséges emberek párkányi tragédiájáról szól, ami ennek a középszerűségnek a folyamodványa. Ennek a fickónak a működése alatt (melyhez azért kellett a képviselők többségének a támogatása is) megtízszereződött a fürdő 30 millió koronás vagyona, elegáns hotel, új medencék épültek, rendkívül javult a szolgáltatások színvonala, satöbbi, satöbbi. De úgy látszik azt, aki ügyes és sikeres, és éppenséggel városi vagyonnal gazdálkodik, azt szükségszerűen előbb vagy utóbb elnyomja az irigységgel megspékelt középszerűség.


De kezdjük a jó hírekkel: december 21-dikén a Leviathan végre elkotródott a határokról, szabad az átjárás! A 2001-es felemelő hídátadási fílingek jöttek elő, mikor éjfélkor átaraszoltunk a máriavalérián: ám az első egomi kocsmában viszont csak forintban lehetett fizetni, melynek hiányában kénytelenek voltunk visszafordulni. A mi oldalunkon nincs soha probléma ezzel: korona vagy forintos, elfogadják, ez egyértelmű párkányi versenyelőny. Kérdés, hogy ilyen lesz e más területeken is?

Harc a kátyúkkal és a szürkebúdékkal
Az elműlt évben (ha nyomokban is, de) fellbukkant az öntudatos polgár is: példa rá a tény, hogy a Bartók utca áldatlan útállapotai és parkolási gondjai végre eljutottak a megválasztottak fülébe, egypár angazsáltabb helyi lakos kezdeményezésére a virtuális képviselői iroda és a városi TV hathatós segítségével. Született is igéret: 2008-ig megszűnnek az évek óta tartó áldatlan állapotok a városnak ennek a részében. Más lapra tartozik, hogy ezzel miért kellett eddig várni? Miért csak akkor kezdenek mozgolódni az emberek, ha a helyzet már a szakadék széléig jutott? Mindenesetre elismerés és tisztelet a bátraknak, akik nekivágtak! Göröngyös az út kifelé a ráhagyóspaternalizmus árnyékából…

Utakról és közvagyonról
Az egy év alatt a város két igen rossz állapotban lévő utat újított fel, az állomásra vezető járda is újjászületett, de a városi közlekedés nagy kérdései még mindig nincsenek megoldva. Tény, hogy a város szívébe belevezetett hídról lejövő/fölmenő autóáradat csak egy új, távolabb felépített híd segít majd, aminek a lehetősége azért még eléggé távolba vesző. Ám ez nem jelenti azt, hogy pl. a „jednotás” körforgalom gödreivel, a minduntalan meglevő parkolási gondokkal és a nyári szezonban orbitálisan megnövekedő forgalommal nem kéne egy egész várost érintő közlekedés-koncepció keretében foglalkozni.

Rossz utak mellett vannak kihasználatlan épületeink is. Az új választási időszak elején egypár képviselő nekiesett javaslatokat gyűjteni a tornatermet is magában foglaló, de mindmáig kihasználatlanul álló lakótelepi iskolaépület valamilyen formájú kihasználásához. Aztán ez az igyekezet is megfeneklett valahol: a sokmillió kilobbizott pénzen befejezett "új iskola" meg azóta is üresen áll.

A másik nagy „közkincs” a fentiekben már említett Vadas termálfürdő. A Párkányer írója azon a véleményen van, hogy ez a cég, a mai körülményeket figyelembe véve, kizárólag magántulajdonban tudná az oly sok kihasználatlan nagy lehetőséget rejtő helyi turizmust igazi húzóágazattá varázsolni, mindenki javára. Noha vannak települések, ahol köszönhetően a meglévő jó tradícióknak, a közvagyon relatíve jól ki van használva, a mi városunk sajnos nem ide tartozik.

Ma a Vadasban, a városházához hasonlóan, az igénytelen középszerűség dirigál, aminek következménye a meglévő erőforrások és lehetőségek pazarlása, a nem túl látványos, de szükségszerű fejlesztések hiánya. S már érkeznek a jelek a sok hitelpénzből, energiából kialakított (korántsem tökéletes) minőség romlásáról is.

De tevékenységet, azt valamilyet ki kell mutatni, be is lett gyorsan dobva a köztudatba a Vadas ötszázötvenmilliós pályázat-terve, s már lehet is csodálkozni a méregdrága látványterveken. Közben meg a fedett uszoda zuhanyozóinál egy ukrán közwécé is gusztusosabb, a szauna meg egyértelműen túlterhelt és felújításra szorul.

Amit építesz, az vagy
A középszerűség a város egységtelen építészeti arculatában is tarol. Az erre kompetens személyek krédója talán a „sokféleség gyönyörködtet”. Más magyarázat talán erre nincs, látva legalábbis az új postaépületet vagy a felépülendő bevásárlóközpont terveit vagy pár ékítő hupiszinekre festett Fő utcai házat.

Ebbe a színes képbe, csak úgy ráadásként, még bele fog lovagolni bronzlován a pocakos Sobieski János is, melynek a tárgyalásával kezdődött ez a blog is.

Azért javul a tájkép: új buszmegállók épültek. Idén eltűnt a város közepéből a keményítőgyár, helyén bevásárlóközpont épül: döntse el ki-ki, hogy ez jó e vagy rossz, egyes maszekok szerint megduplázódik vele a városban található kereskedelmi célokra használt négyzetméterek száma.

Továbbra is a sehanyadik ligában
A képviselőtestület és a Városháza szerint is „megmenekült” a városi sportélet: ez alatt azt értik, hogy egy többmillió koronás intervencióval a pocsékul gazdálkodó sportegyesület vagyona (focipálya és tartozékai) a város tulajdonába kerültek.

Hogy ebbe mi a sportélet megmentése, még nem magyarázta el senki részletesebben: nem váltunk regionális sportközponttá, nem voltak az ingatlanokhoz köthető jelentős sportesemények sem. Ez mellett továbbra is nagyon kevés a fiatalok spontán (értsd nem sportszervezet áltat szervezett) sportolási igényeit szolgáló facilitások. Ide tartozik az is, hogy nincs télen megfelelő, normális úszásra alkalmas medence.

Lévén a Vadas városi tulajdon (ami „közkincs”, ugye?) a városvezetés, ha (nem csak a) fiatalok sportolása fontos lenne számára, akkor már régen pótolhatta volna ezt a hiányosságot (akár egy ideiglenes fedő-búra kialakításával a meglévő szabadtéri medence fölé).

Meeting the press
Ebben az évben kinyiffant egy pályázati pénzből fenntartott „regionális” napilap, a Hídlap. A megszűnés okait ilyenkor lehetne keresni az emberek közéleti közömbösségében is vagy másban, mégis a legegyszerűbb magyarázat, hogy valójában nem volt rá igény, s a divatfrázissá vált „régióban gondolkozni, cselekedni” még merő fikció csupán.

Továbbá ilyenkor erősödik fel bennem az a gyanúhipotézis, miszerint sokszor a különböző „társadalmi” pályázatok tárgya olyan igényeket próbál kielégíteni, melyek nem is léteznek, s az eredmény csak erőforráspocsékolás.

A Párkány és Vidéke, a közpénzből fenntartott ingyenes városi havilap aktualitásban és tartalmilag egyre lejjebb csúszik, közéleti fórumnak nem ad helyet, pedig lenne miről vitatkozni. Talán az egyedüli felvillanó fény az alagútban a városi TV: az önkormányzati ülések közvetítése nagyszerű ötlet volt: sok mezei polgár ilyenkor döbbenhetett rá, hogyan is készül a párkányi törvény és szalámi.

Ebből az egyre jobban eluralkodó középszerűségből azért kiemelkedik a kiválóság egy-egy világítótornya: a zeneiskola profi happeningjei, a városi TV egyre asszertívabb műsorai vagy a párkányi sportolók sikerei. Remélhetőleg egyre több lesz belőlük...

A fényképek kedves bloggerbarátom szives beleegyezésével lettek felhasználva

ICS

Elmélkedett már a szlovákiai magyar blogvilág arról, hogy az ICS-nek nehéz áttörnie az MKP "bejáratott" káderrétegén, hogy igazi politizálásba kezdjen a párton belül. Szerintem viszont van egy helyszín, ahol a politikai ambícióval megáldott ICSesek előbbre tudnának jutni, begyűjtve az első politikai tapasztalatokat: ez pedig a helyi közélet, az önkormányzati harctér. Biztos nem egyszerű ez sem, Párkányban vannak erre példák, de ez az a terület, ahol az első felelősebb pozíciókra szert tehetnek (képviselő, neadjisten polgármester), kipróbálhatják magukat, és megmutathatják az MKP öregeinek: ezt és ezt elértük, és most ezt és ezt akarjuk.

A település közössége is biztos nagyobb bizalommal fogadna a helyi fiatalok programját, ötleteit: egy jól szervezett ICS csapat gyorsan maga mellé állíthatná a falut számos ügyben. Más kérdés, hogy a fiatalok nagy elvándorlása (suli, munka után) mellett lesznek e még valakik, akik ezt felvállalják? De miért kéne a diaszpórát eccer és mindenkorra leírni? Keresni és ápolni kell a kapcsolatot velük, mert tőlük jöhet aztán az értékes know-how, támogatás, neadjisten páran visszatérnek. Akinek naivitásnak tűnnek az előbb leírtak, ajánlom figyelmébe Szőgyént vagy Kürtöt, de biztos lehet mondani sok más szép példát is.

Ami viszont ennek az áttörésnek piszokul az útjában áll, az a helyi megkövesedett MKP szervezetek (sokat lehetne regélni róluk) : ezért minél több fiatalt és az ICS szimpatizánst kell rávenni, arra, hogy a helyi MKPs szervezet tagjai legyenek. Vállasztási programkészítéskor, képviselőjelölt-, polgármesterjelölt-állításkor így az ICS megkerülhetetlen lesz.

Az ICS ne csak a párt marketingrészlege legyen, mint ahogy az előző választásokon volt, rúgjon tökösen labdába! A kérdés tehát azt, hogy van e elég elán és elhivatottság az ICSben, hogy ösvény- és dunaparttisztítás mellett a helyi politika küzdőterére rálépjenek és ott kitartsanak?
Mert ott nagyon nagy szükség van rájuk!

A fiktív nagyság árnyékában

Nem vagyunk véletlenül a nagyzolás városa? Nekem egyre inkább úgy tűnik, hogy igen, legalábbis a jelen egy-két aktualitásából levezetve:

Legutóbb az új Vadas igazgató megaberuházásától eshetünk hasra: 300–600 millió koronás mamutfejlesztésbe vágnának. Tök mindegy, hogy konkrét pályázatot még nem is találtak rá, de megvannak az új párkányi csúcsszavak: pl. tobogán világ. S mi az a félmilliárd a fürdőbe, mégha a város önmaga is alig bír az előző nagy kapacitásbővítések (és a híd átadása) utáni ember és autórohammal megbírkózni...

Aztán itt van a megalomániás lovasszobor, amiből a megainveszticióval ellentétben sajnos úgy látszik mégis lesz valami. Mindenesetre egypár hete a postaládáinkba kerülő röpcédulákból (ahol az oszmán birodalmat azért nagy O-val és nagy B-vel kellett volna írni, de mindegy) az derül ki, hogy a szoborállítók nem tettek le tervükről és továbbra is úgy gondolják, hogy ha Krakkóban egy, Pesten és Bécsben fél tucat paci elfér, akkor Párkánynak is kell egy ló meg rajta egy pocakos semmiközünksincshozzá lengyel király.

Vajon miben gyökeredzik ez a nagyság iránti vágy?

Tavaly ősszel egy lakossági fórumnak meghirdetett MKP rendezvényen, ahol tulajdonképpen két monológ hangzott csak el két történész szájából, az egyik, Szarka László gyújtó hangulatú beszédében kijelentette, hogy igenis higyjük el, mi párkányiak valóban a világ közepén élünk. Valóban gyönyörű és egyedi kis hazánk, nem tagadhatom, és én minden nyavajára ellenére nagyon szeretem, ám az ilyen feltuningoló szavak sokakat továbbra is inkább arra bíztatnak, hogy az igazán égető, sok kis jelentéktelen lépést és tülelmet igényelő problémákkal való foglalkozás helyett inkább "nagy álmokat" performáljanak.

Le kéne végre szállni a fölre!
'A valóság sokkal fantáziadúsabb, mint az álmaink' /W. Churchill/

(fényképek: borsanyig.blogspot.com)

Miért nem akarunk lakóparkot?

Úgy látszik Párkányban minden megtörténhet: egy magáncég lakóparkot éptene a város határába, kérte hát a városrendezési terv módosítását. Amit persze a Városháza halogat, nem officiális információk szerint meg nem is akarja a módosítást elfogadni, hogy az építkezések elkezdődhessenek.

Ahogy az már lenni szokott, pleykából máris van elég és mindenki mindent tud: mert hogy ez a Vadas ex-igazgató cége, még a Vadason keresztül mérte fel az ottani teleklehetőségeket, meg nem is lakóparkot, hanem panziókat építene, ergo át akar verni mindenkit: hogy míg mialatt azon kesereg, hogy a "gonosz Városi Hivatal (VH)" gátolja új lakások építését, valójóban kizsákmányoló, fene kapitalista panziókat akar oda építeni. És még sorolhatnám...

A Fórumon meg zajlik a vita, néha megszólal az exigazgató is a maga igaza mellet érvelve (bár eddig magasan tojott fórumozni).

Mindamellett érveket lehet hallani eleget, néha hasraesek tőlük, például:

-"...abban az esetben, ha a lakópark felépül, körülötte pedig szórakoztató központok jönnének létre, akkor az zavarhatná az ott lakók életét. Ezek után gyakran fordulnának elő különböző feljelentések csendháborításért, magas szintű zajért, stb."

Honnan tudhatja bárki és bármilyen hatóság, hogy SENKI sem akar a fürdő mellet házat venni? Hogy lehet ezt arbiter eldönteni, hogy ott az emberek ne akarjanak lakni? Én például nem vennék ott vityillót, ám biztos vannak olyanok is, akiknek a kúpaliszkoval meg a pancsizajjal semmi bajuk nem lenne. Annak meg miért kéne akadályozni az egyéni, szabad döntéshez való jogát?

De csak úgy szószként: akik két éve megszavazták, hogy a fürdő közvetlen közelében a Kaszárnya utcán a város új lakásokat építsen, maost azért ellenzik ezt a lakónegyedet, mert túl közel lesz a fürdőhöz, és zavarhatja a lakókat a zaj? Ahelyett hogy örülnének, hogy valaki megépíti a város helyett...

továbbá:
- "nem lesz hova terjeszkednie a fürdőnek": érdekes, hogy ezt most azok mondják, akik torkig voltak az exigazgató fürdőfejlesztési tempójával és az (igen érdkes) igazgatócsere után arról papoltak, hogy le kell állni a szavaik szerint "extenzív" fejlesztésekkel. Hát ha le kell, akkor miért fáj nekik az a kis lakópark a sarokban, meg amúgy is, van ott még tér ölig az terpeszkedésre (amiből meg szerintem egy ideig semmi sem lesz). Ebből is látni, hogy a városvezetésnek egyátalán nincs egy határozott elképzelése arról, hogy mit kezdjen a fürdővel, ezzel az igen értékes vagyonnal és potenciális nagy lehetőségek tárgyával.

Ki ért ehhez a városhoz?

Valakik szerint valami nemzetközi történész- és művészbizottság, az Európai Parlament meg valami társult szalonértelmiségiek. Ők az úgynevezett szakavatottak, akik eldönhetik, hogy állhat e egy lovaszobor egy lengyel zsoldosnak Kakathfalván. A többi kussoljon, mert pszt, ehhez ti nem értetek, ez MŰVÉSZET meg TÖRTÉNELEM!

Ezzel azonosulni látszik a párkányi néma többség és valószínűleg annak választott közéleti eminensei is.

Én egyátalán nem tudok azonosulni ezzel a nézettel, mert hisz ki más érhet a saját települése dolgaihoz jobban, mint az ott élők? Ehhez a fent említett uraknak és hölgyeknek semmi közük nincsen. Kérem tehát, ne példálódzanak velük a szoborállítók!

Valahogy ez a kommunizmus maradéka: sok ember valahogy képtelen elviselni azt a hatalmas szabadságot és felelőséget, hogy a szülőföldük, lakhelyük (neadjisten SAJÁT) sorsa igazából az ő kezükben van. Amitől fél, azt igyekszik nem tudatosítani. Tehát jó rádelegálni a döntést meg a felelősséget a "felsőbb" illetékesekre. Utánna meg szidni mindent.

Kivállóan szomorú példa erre az egészre az, hogy sok városi kéviselő arra hivatkozott a fémillió megszavazása után, hogy "igazán nem értenek a témához". Felháborító: Párkány választott képviselői közvetve kijelentik, hogy nem értenek ehhez a városhoz. Ha ez így van, menniük kéne, de azonnal.

(Nem csak) a lóval van bajom...

Adva van egy nagyon szerencsés fekvésű kisváros, melynek képviselőtestülete nemrég szavazott meg félmillió koronát egy Jan Sobieski lengyel király lovasszoborra. A pénzt egy civil szervezet gyűjti, a város hozzájárulása akkor garantált, ha a maradék milliókat összeszedi hozzá.

Aki akarja, már ismeri a részleteket: volt egy párkányi csata, ahol jól elvágták a keresztény hadak az itt dekkoló törököket. A NATO/EU 17-dik századi elődei: pápai felhívás és áldás, osztrák szervezés, igazi páneurópai projekt.

Aztán itt voltak a lengyelek is Sobieski királlyal az élen: bátran harcoltak, a csata meg lett nyerve, a kiűzés folytatódott tovább. Pár száz évvel rá egyesek úgy gondolták, hogy a csatáról meg kell materiálisan is emlékezni: jött az ötlet, uccu neki, legyen a lengyel királynak lovasszobra.

Már mintha csak rajta múlott volna az egész. Ez az egyik problémám, még visszatérek rá.

A másik a ló: Párkány egy kisváros. Lovasszobrok meg nagyvárosokban vannak, lásd Budapest, Bécs vagy Prága.

Nem is szólva arról, hogy a szobrok és emlékművek üzenetet is hordoznak arról a korról, amelyikben állították őket. Milyen üzenete lehet akkor egy momumentális lovasszobornak, egy zsoldossal a hátán, (akihez az itt élőknek semmi, de semmi köze nincsen) egy olyan szociális helyzetben, amikor:

- a városban és a vidékén magas a munkanélküliség,
- sokan a munka után a Duna túlpartján levő Suzukiba ingáznak vagy a jelenlegi divatországokban Angliában és Írországban próbálnak szerencsét, mert otthon azt nem igazán lehet

továbbá amikor a városban

- sokszor derékig ér a gaz az utcákon,
- ellepi a szemét a lakótelepeket,
- az utak teli kátyúval és úthibával,
- nincs pénz egy effektív szúnyogirtásra nyáron

és nem utolsó sorban a még számos felsorolatlan tényező mellett,

- a város meglevő, történelminek mondható épületei málladoznak és nincsenek karban tartva.

Ezek mellett mi LOVASSZOBROT állítunk egy idegennek...