Dél-Szlovákia vállalkozói, egyesüljetek!



Örömteli fejlemény, hogy alakulóban van egy dél-szlovákiai vállakozók érdekeit képviselni kívánó civil szervezet.



Kiadtak egy gyorsjelentést is, melyekhez kommentet fűztem a bumm.sk-n, és amelynek szerkesztett formáját itt is el lehet olvasni.

I.
Ellentmondó a gyorsjelentés abban a pontban, ahol a szlovákiai magyar vállalkozóknak a magyar piacot jelöli meg elsődleges kitörési pontként, mialatt a magyarországi áttelepülő vállakozások növekedő ütemét hangsúlyozza.
Vajon miért települnek át sokan Magyarországról?

II.
A magyar piacra való koncentrálás ajánlását a következő realitások miatt nem tartanám ajánlatosnak:

Halmozott versenyhátrány- a magyar vállakozások sokkal-sokkal fejlettebbek szlovákiai és szlovákiai magyar tárasaiknál (több tapasztalat, a Kádár rendszerben már lehetett egyénileg vállalkozni). Az eddigi tapasztalatokból (pl. Párkány-Esztergom) az látszik, hogy jelentős a versenyhátrány és a magyar piacra nehéz a betörés egyáltalán nem egyszerű. Ezt tetézi a sokkal bürokratikusabb és bonyolultabb magyar jogrendszer és gyakorlat, melyről a szlovákiai magyar vállalkozónak kevés a tudomása és tapasztalata. A nyelvtudás (magyar) előny, de semmiképpen nem kulcs.
Makroökonómia - a magyar gazdaság nem csak ciklikus, hanem strukturális gondokkal is küszködik: a jelenlegi megszorítások szűkítik a keresletet, az erősödő infláció és magasabb adók és stagnáló reálbérek gyengíti a vásárlóerőt. Igaz, ez rövidtávú, de a ciklikus elem mellett aggasztóak a magyar gazdaság strukturális problémái, melyek nem fognak egyhama megoldódni, a sehol sem létező politikai akarat mellett (elég csak a krónikusan alacsony magyar foglalkoztatottságra gondolni és az ebből következő, állam által koordinált messze igazságtalan elosztórendszerre: kb 3-3,5 millió ember dolgozik 10 milliónak a szociális, egészségügyi, stb. igényeire). Ezzel az elemmel sajnos a jövőben számolni kell a magas adók, járulékok és a velük járó sajátos magyar bürokratikus akadályokkal.

A ciklikus „gyengülés” már látható pl. Párkányban, ahol az egykoron magyar állampolgároktól mozdulni sem lehetett a kocsmákban, üzletekben, éttermekben, most a vállakozók jelentős visszaesésre panaszkodnak.

III.
Továbbá erősen kérdésesnek tartom a jelenlegi dél-szlovákiai vállakozások fejlettségi szintje mellett a gyorsjelentésben említett kárpát-medencei hálózatépítést (komolyabb logisztika, marketing, helyzet és piacismeretek kellenek hozzá).

IV.
Nem biztos, hogy költséges intézményrendszerek kiépítésébe kellene belekezdeni, hanem inkább
- a szlovákiai feltételek és keretek vállalkozóbarátabb megváltoztatását forszírozni, mellette a gondok alaposabb elemzése, megállapítása kell, aztán erre gyógymódok, javaslatok kidolgozása,
- a dél-szlovákiai régiók (ha akarjuk ha nem, több mindenben eltérő dél-szlovákiai régióról kell hogy beszéljünk) határozottabb és erőteljesebb képviseletére, lobbizásra, kezdeményezőkésségre
-és igen: a vállakozók támogatására pályázati asszisztációval, inkubátorok létesítésével, önkormányzati, állami, civil és privát szféra összefonásával különböző projektek megvalósítására koncentrálni.
-Pl. érdemes lenne a helyi önkormányzatok viszonyát vizsgálni a nem csak helyi vállalkozókkal. Attól tartok nagyon tanulságok következtetésekre jutnánk (kövezzetek meg, de én Párkányból indulok ki).
-Valamit tenni, hogy az iskolaüggyel!

Valahogy úgy gondolom, hogy a fenti tennivalók dolgában az MKP sokkal többet tudna (és tudott volna) tenni. De ez más lapra tartozik.

V.
Hibásnak tartom több pontban az etnikai elem túlzott hangsúlyozását a problémák megoldását illetően. Egyrészt, a business a business nemzetiségre való tekintet nélkül. Politikai ok: a dél-szlovákiai szlovákok eddig is ignorálva voltak a magyarok részéről pl. civil vagy önkormányzati együttműködési szinten. Itt lenne az ideje legalább ezen a területen felhagyni vele, pontosabban szólva nem belekezdeni.

A létrejövő ügynökségnek NEM SZABAD etnikai szempontból diszkriminatívnak lennie! Igazi regionális szervezetté kell válnia: támogatni MINDEN vállakozót nemzetiségre, nyelvre való tekintet nélkül.

Mert: így is erősíti a helyi magyar vállalkozót, hogy a hazai piacon jobban tudjon labdába rúgni (a gyorsjelentés említi a szlovák nyelv gyenge ismeretét, mégha közvetve is, továbbá a multikulturális elemet is).

Továbbá: a régió specifikus problémái mindenkit érintenek, csak együtt tudunk kikapaszkodni belőlük. Erős érdekképviselet kell, és attól tartok, hogy azt egy csakis kizárólag etnikai alapon épülő érdekvédelemi szervezet kevésbé tudja majd képviselni, mint egy erős regionális, igazi szlovák-magyar együttműködés.

Nem csak az MKP támogatását kell ezért keresni, fel kell venni a kapcsolatot a többi szlovák páttal is és más civil szervezetekkel, ügynökségekkel.



A fiktív nagyság árnyékában

Nem vagyunk véletlenül a nagyzolás városa? Nekem egyre inkább úgy tűnik, hogy igen, legalábbis a jelen egy-két aktualitásából levezetve:

Legutóbb az új Vadas igazgató megaberuházásától eshetünk hasra: 300–600 millió koronás mamutfejlesztésbe vágnának. Tök mindegy, hogy konkrét pályázatot még nem is találtak rá, de megvannak az új párkányi csúcsszavak: pl. tobogán világ. S mi az a félmilliárd a fürdőbe, mégha a város önmaga is alig bír az előző nagy kapacitásbővítések (és a híd átadása) utáni ember és autórohammal megbírkózni...

Aztán itt van a megalomániás lovasszobor, amiből a megainveszticióval ellentétben sajnos úgy látszik mégis lesz valami. Mindenesetre egypár hete a postaládáinkba kerülő röpcédulákból (ahol az oszmán birodalmat azért nagy O-val és nagy B-vel kellett volna írni, de mindegy) az derül ki, hogy a szoborállítók nem tettek le tervükről és továbbra is úgy gondolják, hogy ha Krakkóban egy, Pesten és Bécsben fél tucat paci elfér, akkor Párkánynak is kell egy ló meg rajta egy pocakos semmiközünksincshozzá lengyel király.


Vajon miben gyökeredzik ez a nagyság iránti vágy?

Tavaly ősszel egy lakossági fórumnak meghirdetett MKP rendezvényen, ahol tulajdonképpen két monológ hangzott csak el két történész szájából, az egyik, Szarka László gyújtó hangulatú beszédében kijelentette, hogy igenis higyjük el, mi párkányiak valóban a világ közepén élünk. Valóban gyönyörű és egyedi kis hazánk, nem tagadhatom, és én minden nyavajára ellenére nagyon szeretem, ám az ilyen feltuningoló szavak sokakat továbbra is inkább arra bíztatnak, hogy az igazán égető, sok kis jelentéktelen lépést és tülelmet igényelő problémákkal való foglalkozás helyett inkább "nagy álmokat" performáljanak.

Le kéne végre szállni a fölre!
'A valóság sokkal fantáziadúsabb, mint az álmaink' /W. Churchill/

(fényképek: borsanyig.blogspot.com)

Demokrácia Dél-Szlovákiában: még egy eset


Ezt hülyébben má nem is lehetne... legalábbis ez volt az első benyomásom, mikor ezt a cikket elolvastam. Röviden: adva van Nemesócsa, egy csallóközi falu, ahol az ügyek már hosszú idő óta "állnak" a polgármester és a képviselőtestület bénaságai miatt. Akit érdekelnek a részletek, olvassson utána.
Engem kisérletiesen emlékeztet az előző időszak Párkányára, az Oravec meg a szenátoraink közötti néha bénázós, amatőr hatalmi harcra.

Példákat lehetne vígan sorolni a Délről, Nemesócsa nem az egyetlen, ahol a képviseleti demokrácia nem sok mindenre jó. És mi ez a berögződött félelem a VIDEOKAMERÁTÓL?? Egyre kevésbé hiszem, hogy ez a sokat forszírozott autonómia jó e lenne nekünk valamire, ha sokszor még helyi szinten sem tudunk rendesen demokráciát csináni?! Mert mindent alulról kell kezdeni...

Esettanulmány a Csallóközből: köll e nekik ólomgyár?

Kommentet fűztem az egyik, szerintem legjobb szlovákiai magyar közéleti blog, a blog(o)poli egyik postjához, ami itt olvasható.

qatsi


a hármas halom egyike, avagy a párkányi szemétdomb, ami valóban egy DOMB

Miért nem akarunk lakóparkot?


Úgy látszik Párkányban minden megtörténhet: egy magáncég lakóparkot éptene a város határába, kérte hát a városrendezési terv módosítását. Amit persze a Városháza halogat, nem officiális információk szerint meg nem is akarja a módosítást elfogadni, hogy az építkezések elkezdődhessenek.

Ahogy az már lenni szokott, pleykából máris van elég és mindenki mindent tud: mert hogy ez a Vadas ex-igazgató cége, még a Vadason keresztül mérte fel az ottani teleklehetőségeket, meg nem is lakóparkot, hanem panziókat építene, ergo át akar verni mindenkit: hogy míg mialatt azon kesereg, hogy a "gonosz Városi Hivatal (VH)" gátolja új lakások építését, valójóban kizsákmányoló, fene kapitalista panziókat akar oda építeni. És még sorolhatnám...

A Fórumon meg zajlik a vita, néha megszólal az exigazgató is a maga igaza mellet érvelve (bár eddig magasan tojott fórumozni).

Mindamellett érveket lehet hallani eleget, néha hasraesek tőlük, például:

-"
...abban az esetben, ha a lakópark felépül, körülötte pedig szórakoztató központok jönnének létre, akkor az zavarhatná az ott lakók életét. Ezek után gyakran fordulnának elő különböző feljelentések csendháborításért, magas szintű zajért, stb."

Honnan tudhatja bárki és bármilyen hatóság, hogy SENKI sem akar a fürdő mellet házat venni? Hogy lehet ezt arbiter eldönteni, hogy ott az emberek ne akarjanak lakni? Én például nem vennék ott vityillót, ám biztos vannak olyanok is, akiknek a kúpaliszkoval meg a pancsizajjal semmi bajuk nem lenne. Annak meg miért kéne akadályozni az egyéni, szabad döntéshez való jogát?

De csak úgy szószként:
akik két éve megszavazták, hogy a fürdő közvetlen közelében a Kaszárnya utcán a város új lakásokat építsen, maost azért ellenzik ezt a lakónegyedet, mert túl közel lesz a fürdőhöz, és zavarhatja a lakókat a zaj? Ahelyett hogy örülnének, hogy valaki megépíti a város helyett...

továbbá:
- "nem lesz hova terjeszkednie a fürdőnek": érdekes, hogy ezt most azok mondják, akik torkig voltak az exigazgató fürdőfejlesztési tempójával és az (igen érdkes) igazgatócsere után arról papoltak, hogy le kell állni a szavaik szerint "extenzív" fejlesztésekkel. Hát ha le kell, akkor miért fáj nekik az a kis lakópark a sarokban, meg amúgy is, van ott még tér ölig az terpeszkedésre (amiből meg szerintem egy ideig semmi sem lesz). Ebből is látni, hogy a városvezetésnek egyátalán nincs egy határozott elképzelése arról, hogy mit kezdjen a fürdővel, ezzel az igen értékes vagyonnal és potenciális nagy lehetőségek tárgyával.


qatsi

Róka koma konkurenciája

Ki ért ehhez a városhoz?

Valakik szerint valami nemzetközi történész- és művészbizottság, az Európai Parlament meg valami társult szalonértelmiségiek. Ők az úgynevezett szakavatottak, akik eldönhetik, hogy állhat e egy lovaszobor egy lengyel zsoldosnak Kakathfalván. A többi kussoljon, mert pszt, ehhez ti nem értetek, ez MŰVÉSZET meg TÖRTÉNELEM!

Ezzel azonosulni látszik a párkányi néma többség és valószínűleg annak választott közéleti eminensei is.

Én egyátalán nem tudok azonosulni ezzel a nézettel, mert hisz ki más érhet a saját települése dolgaihoz jobban, mint az ott élők? Ehhez a fent említett uraknak és hölgyeknek semmi közük nincsen. Kérem tehát, ne példálódzanak velük a szoborállítók!

Valahogy ez a kommunizmus maradéka: sok ember valahogy képtelen elviselni azt a hatalmas szabadságot és felelőséget, hogy a szülőföldük, lakhelyük (neadjisten SAJÁT) sorsa igazából az ő kezükben van. Amitől fél, azt igyekszik nem tudatosítani. Tehát jó rádelegálni a döntést meg a felelősséget a "felsőbb" illetékesekre. Utánna meg szidni mindent.

Kivállóan szomorú példa erre az egészre az, hogy sok városi kéviselő arra hivatkozott a fémillió megszavazása után, hogy "igazán nem értenek a témához". Felháborító: Párkány választott képviselői közvetve kijelentik, hogy nem értenek ehhez a városhoz. Ha ez így van, menniük kéne, de azonnal.

Zöld őrület


Globális felmelegedésőrület - közgazdász szemmel: Václav Klaus új könyvet írt, most a globális felmelegedés elleni harc egy szerintem kevésbé látható oldaláról.

Röviden összefoglalva: a felmelegedés szóvivői tulajdonképpen csak önnön hasznukat maximalizálják, különösképp:
- különböző állami és nemzetközi szervezetek pályázatai, dotációi által a "kutatásaikra",
- egyes politikusok szavazatvadászásra: politikai program és tőkekovácsolásra,
- népszerű újságírói téma: van mivel riogatni, van mit mire ráfogni
de legfőképp:
-lehet szidni a szabadversenyes piacgazdaságot, a profitot, szabad kereskedelmet és magántulajdont.

Klaus szerint az egész vita az emberi szabadságról szól: tulajdonképpen egy újfajta komunizmussal van dolgunk, mert ez az ideológia a felmelegedés (ami talán nem is emberi befolyás eredménye) ellensúlyozása érdekében:
- nagyszabású (globális) tervezést és regulációt kíván,
- állami beavatkozást (korlátozásokat, adókat) hirdet.
minamellet az egész "enviromentalizmus", ahogy Klaus nevezi tudománytalan.

Nemrég átrágtam ezt a kb. két-három órát igénylő könyvecskét, továbbá elolvastattam még két kollégámmal is, a megfelelő összehasonlíthatóság kedvéért. Akit érdekel egy merőben más vélemény az egész global warmingról, annak ajánlom szíves figyelmébe.

http://www.klaus.cz/klaus2/asp/objednavka.asp?id=30

A csaj sem kutya...

A múltkor a hugom beült a Gyuriba kutyasétáltatás után egy kofolára. A kint dekkoló vendégek egyike megállapította:
"Ej, de aranyos eb." mire a másik:
"De a gazdája sem kutya...!"

(Nem csak) a lóval van bajom...



Adva van egy nagyon szerencsés fekvésű kisváros, melynek képviselőtestülete nemrég szavazott meg félmillió koronát egy Jan Sobieski lengyel király lovasszoborra. A pénzt egy civil szervezet gyűjti, a város hozzájárulása akkor garantált, ha a maradék milliókat összeszedi hozzá.

Aki akarja, már ismeri a részleteket: volt egy párkányi csata, ahol jól elvágták a keresztény hadak az itt dekkoló törököket. A NATO/EU 17-dik századi elődei: pápai felhívás és áldás, osztrák szervezés, igazi páneurópai projekt.

Aztán itt voltak a lengyelek is Sobieski királlyal az élen: bátran harcoltak, a csata meg lett nyerve, a kiűzés folytatódott tovább. Pár száz évvel rá egyesek úgy gondolták, hogy a csatáról meg kell materiálisan is emlékezni: jött az ötlet, uccu neki, legyen a lengyel királynak lovasszobra.

Már mintha csak rajta múlott volna az egész. Ez az egyik problémám, még visszatérek rá.

A másik a ló: Párkány egy kisváros. Lovasszobrok meg nagyvárosokban vannak, lásd Budapest, Bécs vagy Prága.

Nem is szólva arról, hogy a szobrok és emlékművek üzenetet is hordoznak arról a korról, amelyikben állították őket. Milyen üzenete lehet akkor egy momumentális lovasszobornak, egy zsoldossal a hátán, (akihez az itt élőknek semmi, de semmi köze nincsen) egy olyan szociális helyzetben, amikor:

- a városban és a vidékén magas a munkanélküliség,
- sokan a munka után a Duna túlpartján levő Suzukiba ingáznak vagy a jelenlegi divatországokban Angliában és Írországban próbálnak szerencsét, mert otthon azt nem igazán lehet

továbbá amikor a városban

- sokszor derékig ér a gaz az utcákon,
- ellepi a szemét a lakótelepeket,
- az utak teli kátyúval és úthibával,
- nincs pénz egy effektív szúnyogirtásra nyáron

és nem utolsó sorban a még számos felsorolatlan tényező mellett,

- a város meglevő, történelminek mondható épületei málladoznak és nincsenek karban tartva.

Ezek mellett mi LOVASSZOBROT állítunk egy idegennek...