Megint egy új bloggal gyarapodott a szlovákiai magyar blogoszféra: most a Paraméter portál erősített egy minőséges, jó tollú arccal: Jarábik Balázs, akinek írásait elsősorban az Új Szóból ismerhetjük, ezentúl a Felvilág blogon (is) folytatja a szellemi felhomályosítást. Szükség is van rá...!
Részlet az első bejegyzésből:
"Otthonról (...) dől a sérelem, tombol a szűk látókör. Ránk telepszik ez, korlátozza a közösségi nézőpontot. Mint a szürkehályog. Van persze erre is recept, nyitni kell: pofát akiknek ez kötelességük, bukszát akik ezt megtehetik és, legalább, szemét a (hallgatag) többség. Valami új Felvilág kell ide. Akkor lesz magyar a Highland, ha többet tudunk és jobban teszünk. Fogalmazzuk meg magunknak, ne valaki, vagy valami ellen. "
Üdv a klubban, kolléga!
...neublížil som žiadnemu z vás
Tíz éve bukott meg egy autokrata kormányzat Szlovákiában, tíz éve integetett a pityergő majdnemdiktátor Mecsiar az esztévé kameráiba a népnek: neublížil som, neublížil som, žiadnemu z vás... Emlékszem élőben néztük otthon az adást, s a suliban másodikos gimnazistaként az órák alatt, a pad alá csúsztatott Új Szóból hozzáolvastuk a teóriát is.
Ma újabb zsarnoki rendszer van kiépülőben: sokkal árnyaltabb, rafináltabb, másabb, sajátosabb mint a mecsiari autokrácia: a tömegek zsarnoksága, az igazi tömegdemokrácia.
Ma újabb zsarnoki rendszer van kiépülőben: sokkal árnyaltabb, rafináltabb, másabb, sajátosabb mint a mecsiari autokrácia: a tömegek zsarnoksága, az igazi tömegdemokrácia.
Válaszok egy közvéleménykutatás vélt és valós kérdéseire
Engedtessék meg egy saját válasz a "ki mire büszke" közvéleménykutatásban feltett kérdésre:
NEM, NEM VAGYOK BÜSZKE A SZLOVÁK ÁLLAMPOLGÁRSÁGOMRA.
Egyrészt azért, mert az nem egy olyan dolog, amire büszke vagy nem büszke az ember: az egy adminisztratív viszony, egyén és állam között. Jogok és kötelességek rendszere, mindkét oldalról. Én élem az életem, keresem a boldogságom a Nap alatt, fizetem munkám gyümölcséből és fogyasztásomból az adót, azért, hogy az állam kiszolgáljon (nem fordítva) s ha lehet, minél kevesebbet ugasson bele a dolgaimba. Ha valamilyen okból nem felelne meg ez az állampolgárság, választanék másikat.
Ha az igazi kérdés az, hogy büszke e vagyok Szlovákiára, mint országra, ahol élek, első reakcióként azt mondanám RÉSZBEN igen, büszke vagyok, tekintettel a véghezvitt bátor reformokra és annak eredményeire és a számos lehetőségre, amit a jövő rejt. Másrészt rendkívül elégedetlen vagyok a szlovák többség és az állami hatalom az én nemzeti közösségemmel (és így az én személyemmel) szembeni hozzáállásával és viselkedésével, ezért nem tudok igazán erre az országra büszke lenni.
Ha viszont a fő kérdés mögött az húzódik meg, hogy lojális e vagyok? A szlovák államhoz semmiképp: beleborzongok bármilyen ilyen állításba, legyen szó akár magyar, európai vagy akármilyen állam iránti lojalitásról. Mert az maga a totalitarizmusba vezető út. Elvárni valakitől a lojalitást egy állam felé a legundorítóbb dolog, ami csak létezik, mert semmibe veszi az egyén szabad akaratát és őt valamilyen hatalom kiszolgálójává kívánja tenni.
Lojális vagyok az országhoz, Szlovákiához? Mit takar ez a lojalitás? Ha a lojalitás az ország területi egységét jelenti, készségesen ultralojális vagyok. Az nekem nem téma. Leszarom. Továbbá betartom az ország törvényeit, ha azok nem ütköznek mélyebb, erkölcsi törvényekbe és értékekbe, amin a mi nyugati civilizációnk alapszik. De csak ezt jelenti ez a lojalitás? Vagy takar más elvárást is? Inkább azt jelenti, hogy befogom a számat és birkaként kussolok, ha véleményem biznonyos dolgokban nem egyezik akármilyen (nem csak nemzeti alapú) többség véleményével? Tehát nem vagyok lojális, ha a véleményemért teszek is valamit? Mert Bósza Jánosnak a legalapvetőbb joga van autonómiaterveket bütykölnie polgári társulásában éppugyanúgy, ahogy a poprádi Janónak joga van bélyeget gyűjteni és a terhességmegszakítás vagy óvszerhasználat ellen szervezkednie. Ha annak az országnak a bíróságai és törvényei szelektálva elveszik ezt a jogot tőle, valamint egymillió koronával büntetnek egy véleményt, ami fasisztának titulálta Szlota János pártját, akkor abban az országban NAGY BAJ van. Ez lenne a többség által elvárt lojalitás?
Arra az országra, ahol az állami hatalom szereplői visszaélve hatalmukkal meghurcolnak egy védtelen egyént (Malina Hedviget), eltussolják az igazságot és ahol a többség és annak szószólói és értelmiségei ebből az egyénből csúnya gúnyt űznek, arra az országra, nem tudok büszke lenni.
Abban az országban én félek.
NEM, NEM VAGYOK BÜSZKE A SZLOVÁK ÁLLAMPOLGÁRSÁGOMRA.
Egyrészt azért, mert az nem egy olyan dolog, amire büszke vagy nem büszke az ember: az egy adminisztratív viszony, egyén és állam között. Jogok és kötelességek rendszere, mindkét oldalról. Én élem az életem, keresem a boldogságom a Nap alatt, fizetem munkám gyümölcséből és fogyasztásomból az adót, azért, hogy az állam kiszolgáljon (nem fordítva) s ha lehet, minél kevesebbet ugasson bele a dolgaimba. Ha valamilyen okból nem felelne meg ez az állampolgárság, választanék másikat.
Ha az igazi kérdés az, hogy büszke e vagyok Szlovákiára, mint országra, ahol élek, első reakcióként azt mondanám RÉSZBEN igen, büszke vagyok, tekintettel a véghezvitt bátor reformokra és annak eredményeire és a számos lehetőségre, amit a jövő rejt. Másrészt rendkívül elégedetlen vagyok a szlovák többség és az állami hatalom az én nemzeti közösségemmel (és így az én személyemmel) szembeni hozzáállásával és viselkedésével, ezért nem tudok igazán erre az országra büszke lenni.Ha viszont a fő kérdés mögött az húzódik meg, hogy lojális e vagyok? A szlovák államhoz semmiképp: beleborzongok bármilyen ilyen állításba, legyen szó akár magyar, európai vagy akármilyen állam iránti lojalitásról. Mert az maga a totalitarizmusba vezető út. Elvárni valakitől a lojalitást egy állam felé a legundorítóbb dolog, ami csak létezik, mert semmibe veszi az egyén szabad akaratát és őt valamilyen hatalom kiszolgálójává kívánja tenni.
Lojális vagyok az országhoz, Szlovákiához? Mit takar ez a lojalitás? Ha a lojalitás az ország területi egységét jelenti, készségesen ultralojális vagyok. Az nekem nem téma. Leszarom. Továbbá betartom az ország törvényeit, ha azok nem ütköznek mélyebb, erkölcsi törvényekbe és értékekbe, amin a mi nyugati civilizációnk alapszik. De csak ezt jelenti ez a lojalitás? Vagy takar más elvárást is? Inkább azt jelenti, hogy befogom a számat és birkaként kussolok, ha véleményem biznonyos dolgokban nem egyezik akármilyen (nem csak nemzeti alapú) többség véleményével? Tehát nem vagyok lojális, ha a véleményemért teszek is valamit? Mert Bósza Jánosnak a legalapvetőbb joga van autonómiaterveket bütykölnie polgári társulásában éppugyanúgy, ahogy a poprádi Janónak joga van bélyeget gyűjteni és a terhességmegszakítás vagy óvszerhasználat ellen szervezkednie. Ha annak az országnak a bíróságai és törvényei szelektálva elveszik ezt a jogot tőle, valamint egymillió koronával büntetnek egy véleményt, ami fasisztának titulálta Szlota János pártját, akkor abban az országban NAGY BAJ van. Ez lenne a többség által elvárt lojalitás?
Arra az országra, ahol az állami hatalom szereplői visszaélve hatalmukkal meghurcolnak egy védtelen egyént (Malina Hedviget), eltussolják az igazságot és ahol a többség és annak szószólói és értelmiségei ebből az egyénből csúnya gúnyt űznek, arra az országra, nem tudok büszke lenni.
Abban az országban én félek.
Egy kényelmetlen kérdés
Érdekes közvéleménykutatási eredmények kerültek be a közbeszédbe a napokban. Az egyik szerint a szlovákiai magyar inkább elutasítja az autonómiát, mint "olyat", bár erősen támogatja, hogy saját ügyekben meglegyen az önrendelkezés. A másik szerint büszkék vagyunk szlovák állampolgárságunkra.
Miért gondolom azt, hogy a nép (a megkérdezetteken keresztül) úgy válaszol a kutatásokban feltett kérdésekre, mintha valami elvárásnak akarna megfelelni?
Ad1: elutasítja az autonómiát - nem ezt várja el tőlünk a szlovák többség, minden kompromisszum nélkül?
Ad2: büszke szlovák állampolgárságára, mintegy deklarálva, hogy lojális Szlovákiához - ami egy másik, erős (de attól még nagyon hibbant) elvárás a többségtől.
Miért gondolom azt, hogy a nép (a megkérdezetteken keresztül) úgy válaszol a kutatásokban feltett kérdésekre, mintha valami elvárásnak akarna megfelelni?
Ad1: elutasítja az autonómiát - nem ezt várja el tőlünk a szlovák többség, minden kompromisszum nélkül?
Ad2: büszke szlovák állampolgárságára, mintegy deklarálva, hogy lojális Szlovákiához - ami egy másik, erős (de attól még nagyon hibbant) elvárás a többségtől.
A Nagy Felvidéki Bréjnsztórming
Már van egy jó ideje annak, hogy Duray összehívta a sztratégosz-dzsemborit, azaz a Nagy Felvidéki Bréjnsztórmingot, hogy kiagyalják a nagy Hogyantovábbakat és Eksönpontokat. Olvashattunk is már szép hosszúkat a Műhelyből, de nem igazán értem mit is akar aztán a sok esszével az emkápé csinálni. Illetve hogyan...? Kiadja a madácspozónium, állami léből?
Fel kell már végre hagyni ezzel a nevetséges stratégiakreálási miazmával és a naiv reményekkel, hogy minket valami csuda Stratégia fog megmenteni a... na, mitől is? Egyérszt azért, mert ahogy azt csinálják, az gagyi. Másrészt mert így nincs sok értelme. Elég belegondolni: ha van papíron egy stratégia, akkor mi? Kinyomtatják és eljuttatják minden szlovákiai magyarnak, hogy íme, ez az új Tízparancsolat, dolgozz érte minden nap? Felmondatják a kisiskolásokkal? Ki lesz plakátozva a kulturny domba? A képviselőtestületek erre fognak felesküdni? Ugyan már!
Persze, kellene egypár jól kiagyalt és megbeszélt vezérlő gondolat és alapelv, mely mögé felsorakozhatna a szlovákiai magyar "elit". Mert oda nem a közembernek kell felsorakoznia. Az észak-kóreás... Bár nincsenek illúzióm affelől, hogy az "elitünk" vérszerződésszerűen odaállna egy darab, szépszavas papír mellé és a továbbiakban azalapján lövi be magát a jövőre nézve. Fordítva talán működne: az kellene, hogy pár nagyobbsúlyú kezdeményező a tetteivel demonstrálná, hogy a közös Ügyért cselekszik. A jó példa aztán ragadós lehet: át fogják venni mások is. De ha nem, akkor tényleg megérdemeljük, hogy skanzenmagyarokká váljunk.
A témáról már írtam egy érintőlegesset régebben, amikor az egész elkezdődött. Továbbá filózás a Bíró Ágnes féle kultúrstratégián, valamint egy saját, hajnaliegykor kreált "stratégia".
Fel kell már végre hagyni ezzel a nevetséges stratégiakreálási miazmával és a naiv reményekkel, hogy minket valami csuda Stratégia fog megmenteni a... na, mitől is? Egyérszt azért, mert ahogy azt csinálják, az gagyi. Másrészt mert így nincs sok értelme. Elég belegondolni: ha van papíron egy stratégia, akkor mi? Kinyomtatják és eljuttatják minden szlovákiai magyarnak, hogy íme, ez az új Tízparancsolat, dolgozz érte minden nap? Felmondatják a kisiskolásokkal? Ki lesz plakátozva a kulturny domba? A képviselőtestületek erre fognak felesküdni? Ugyan már!Persze, kellene egypár jól kiagyalt és megbeszélt vezérlő gondolat és alapelv, mely mögé felsorakozhatna a szlovákiai magyar "elit". Mert oda nem a közembernek kell felsorakoznia. Az észak-kóreás... Bár nincsenek illúzióm affelől, hogy az "elitünk" vérszerződésszerűen odaállna egy darab, szépszavas papír mellé és a továbbiakban azalapján lövi be magát a jövőre nézve. Fordítva talán működne: az kellene, hogy pár nagyobbsúlyú kezdeményező a tetteivel demonstrálná, hogy a közös Ügyért cselekszik. A jó példa aztán ragadós lehet: át fogják venni mások is. De ha nem, akkor tényleg megérdemeljük, hogy skanzenmagyarokká váljunk.
A témáról már írtam egy érintőlegesset régebben, amikor az egész elkezdődött. Továbbá filózás a Bíró Ágnes féle kultúrstratégián, valamint egy saját, hajnaliegykor kreált "stratégia".
9/11: személyes ügy (ajánló)
"Hiszek mindabban, aminek a jelképét, a World Trade Centert és a többi célpontot megtámadták. Otthonom a szabadelvű, az emberi élet tiszteletének és a racionális önérdek-érvényesítésének talaján álló nyugati civilizáció. Ahol jogom és lehetőségem a boldogság keresése, csak úgy, mint mindenki másnak. Ez épp elég, a többi már rajtam múlik."
Ajánlom Tallián Miklós írását a Hírszerzőn. Ő tökéletesen leírt mindent, nincs is mit hozzátenni vagy elvenni belőle. A kép saját szerzemény.
Ajánlom Tallián Miklós írását a Hírszerzőn. Ő tökéletesen leírt mindent, nincs is mit hozzátenni vagy elvenni belőle. A kép saját szerzemény.
Rövid blogmustra
Édesanyám lelkesen rakja el az uborkát télre, s úgy tűnik ezzel párhuzamosan véget ér a nyári nemisannyira uborkaszezon (grúz blúz, olimpia, aratás, miegymás). Szlovákiai magyar viszonylatban viszont az uborka jó nagyra nőtt: téma alig. Ebben a szürkületben felüdülésként hat az új blogger, Philosophus legújabb naplóbejegyzése Dunaszerdahelyről. Komáromi kollégám eközben nyári élményei alapján megfontolandó ötleteket vázol a kihasználatlan komáromi Öregvárról, érdemes elolvasni. Lassacskán ugyan, de egyre több lokális blog és poszt jelenik meg, s ez nagyon jóóó!Hírlapíró is felébredt, szintén az uborkát énekli meg, természetesen a tőle megszokott stílusban. A Körkép inkább az olimpiával foglalkozik, de van egy otthoni témájú poszt is. Méla Bélát külön elismerés illeti azért, hogy a nyáron őnála jelent meg a legtöbb minket érintő írás.
Mi a szlovákiai magyar sikerélmény?
Még mindig a kissebbségi kifejezési formát és a szimpla túlélést látjuk a legfontosabbnak, nem pedig az államalkotó nemzeté való válást és a szellemi, gazdasági gyarapodást.
Ennek egyik példája hogy augusztus 20-án a Kisebbségekért Díj Külhoni Magyarságért elismerést Szlovákiából egy színművész és egy képzőművész kapta meg. Megkaphatta volna egy ügyes vállalkozó, aki a közelmúltban munkahelyeket teremtett és tart fönt itt délen? Aligha... de már látom a felém repülő köveket ezért az eretnek kérdésért.
Ne értse félre senki, nem azt mondom, hogy a díjazottak nem tettek semmit, eddigi munkájuk elismerésre méltó. A bibi abban van, hogy továbbra sem azok a sikerélmények vannak rivaldafényben, melyekre a szlovákiai magyarságnak ma szüksége lenne. Igen, kell a kultúra és az irodalom is, de ezektől nem fogunk gyarapodni. Még mindig a nyelvünket és a kultúránkat védjük – ahogy azt tettük (helyesen) a komcsi évek alatt. Sajnos azonban ma már ez egyáltalán nem elég. Csak skanzent építünk magunknak.
Ügyes üzletemberekre és menedzserekre van szükségünk!
Csak röviden
Új blog
Új bloggal gyarapodott a jobb időket megért szlovákiai magyar blogoszféra: ezentúl Philosophus naplóját is böngészhetjük, aki már a jelek szerint régóta irogat már, rivaldafénybe viszont csak most került. Ezúton üdvözöllek kedves kolléga a klubban!
Adóoptimalizálás adópénzből
A fenti blog a legújabban kirobbant szlovákiai magyar botrányról is ír, melyről szombaton tudhattunk meg többet az Új Szóból. Magyarországi olvasóim figyelmébe ajánlom, nagyon érdemes elolvasni, hogy lehet adópénzen adót optimalizálni. Magas adóterhek mellett (ami a magyar autókat terheli) ezen nincs is mit csodálkozni, de vannak ettől hajmeresztőbb dolgok is...
Új bloggal gyarapodott a jobb időket megért szlovákiai magyar blogoszféra: ezentúl Philosophus naplóját is böngészhetjük, aki már a jelek szerint régóta irogat már, rivaldafénybe viszont csak most került. Ezúton üdvözöllek kedves kolléga a klubban!
Adóoptimalizálás adópénzből
A fenti blog a legújabban kirobbant szlovákiai magyar botrányról is ír, melyről szombaton tudhattunk meg többet az Új Szóból. Magyarországi olvasóim figyelmébe ajánlom, nagyon érdemes elolvasni, hogy lehet adópénzen adót optimalizálni. Magas adóterhek mellett (ami a magyar autókat terheli) ezen nincs is mit csodálkozni, de vannak ettől hajmeresztőbb dolgok is...
kelet-közép európai napló: grúz blues
Tetszik Lech Kaczyński lengyel elnök agilis hozzáálása az ügyhöz. Bár sok mindenért nem lehet őt meg az ikertesóját igazán szeretni, de látni hogy van vér a pucájában és oda mer szólni az oroszoknak, és tesz is valamit az elveiért, ellentétben a semmitmondó-tutymutykodó szlovák és magyar kollégákkal. Egyébként a lengyel sajtó nagyon intenzíven és alaposan foglalkozik a kaukázusi helyzettel, nekem úgy tűnik, hogy egyértelműen grúzpárti.
Prágában mintegy 300 ember tüntetett az orosz magatartás miatt. Schwarzenberg külügyminiszter finoman tálalta a hivatalos cseh álláspontot: "Csehország támogatja Grúziát, s nagyon sajnálja, hogy a grúziai orosz beavatkozásra Csehszlovákia 1968 augusztusi megszállása 40. évfordulójának napjaiban kerül sor". Klaus egy újabb, EU-t felbőszítő tette után egyenlőre hallgat a grúz dologról. A sajtó nem szereti Oroszországot, de egyáltalán nincs hasraesve Szaakasvili grúz elnöktől sem, aláhúzva azt a tényt, hogy ki is üzent hadat.
Prágában mintegy 300 ember tüntetett az orosz magatartás miatt. Schwarzenberg külügyminiszter finoman tálalta a hivatalos cseh álláspontot: "Csehország támogatja Grúziát, s nagyon sajnálja, hogy a grúziai orosz beavatkozásra Csehszlovákia 1968 augusztusi megszállása 40. évfordulójának napjaiban kerül sor". Klaus egy újabb, EU-t felbőszítő tette után egyenlőre hallgat a grúz dologról. A sajtó nem szereti Oroszországot, de egyáltalán nincs hasraesve Szaakasvili grúz elnöktől sem, aláhúzva azt a tényt, hogy ki is üzent hadat.
A szabadság szemszögéből
Úgy gondoltam, hogy csak a harmadik írás megjelenése után lehet beszélni arról, hogy a számomra legkedvesebb magyarországi blog, a Konzervatórium állandó beirogatójává váltam. Az eddigi írások: szlovák think-tankok, csehországi konzi-neolib körkép.kelet-közép európai napló
Az alábbi képes linkeket végignézve számos párhuzamot találhatunk az egyes kelet-közép európai országok kissebbségszemléletével kapcsolatban:
Krakkó - még régebbi 2006-os képek: figyelemre méltó, hogy a felvonulókat két sor rohamrendőr védi a feléjük repkedő kövektől a Wawel árnyékában.
Brünn - május végi csatajelenetek a náměstí Svobody-ról
Budapest - és a legutóbbi társadalmi eszmecsere...
Kissebbség és többség: A szlovákiai magyar blogoszférából értékes párhuzamokra hívja fel a figyelmet Jürgen kolléga, a magyar blogvilágból a következő cikket ajánlom.
Állam és egyén: Kicsit más téma, de érdekes végighallgatni a kaliforniai Legfelsőbb Bíróság előtt nemrég elhangzott pro és kontra érveket a homoszexuálisok házasságával kapcsolatban (szöveg, audio és video változatban).
Krakkó - még régebbi 2006-os képek: figyelemre méltó, hogy a felvonulókat két sor rohamrendőr védi a feléjük repkedő kövektől a Wawel árnyékában.
Brünn - május végi csatajelenetek a náměstí Svobody-ról
Budapest - és a legutóbbi társadalmi eszmecsere...
Kissebbség és többség: A szlovákiai magyar blogoszférából értékes párhuzamokra hívja fel a figyelmet Jürgen kolléga, a magyar blogvilágból a következő cikket ajánlom.
Állam és egyén: Kicsit más téma, de érdekes végighallgatni a kaliforniai Legfelsőbb Bíróság előtt nemrég elhangzott pro és kontra érveket a homoszexuálisok házasságával kapcsolatban (szöveg, audio és video változatban).
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)