Out of Office

Egy rövid ideig elleszek menve ex offo az erdélyi havasokba, Brassó mellé. Offline, ezért az elmúlt időszak bámulatosan megnövekedett MKP aktivitását (a dekrétumok ügye, megbékélés-javaslat, stratégiafabrikálás) egy kis késéssel fogom kommentálni. Mindenesetre örvendetes, hogy "felébredt" a párt, meglátjuk, meddig bírja szusszal.

Demokrácia Dél-Szlovákiában III. (merengések)

A szűkebb szülőföld, a település és annak közössége termesztés okokból fogva mindig a legközelebbiek az egyén számára: itt éli mindennapjait, dolgozik, ide jár a kölke iskolába, itt sétáltatja a kutyáját, itt fogják majd eltemetni. Ide való Alexis de Tocqueville ezzel kapcsolatos magvas megállapítása "Az amerikai demokrácia" cseh fordításából:

"Obec je jediné sdružení, které natolik odpovídá přírodě, že všude, kde se lidé spojují, vzniká sama od sebe. (...) ...právě v obci spočívá síla svoboných národů. Obecní instituce jsou pro svobudu tím, čím jsou základní školy pro vědu; přivádějí ji lidu na dosah; dávají mu okusit jejího pokojného užívání a navykají ho, aby ji používal. Bez obecních institucí si národ může zvolit svobodnou vládu, ale chybá mu duch svobody."

Mégis, ennyifajta kötödés mellett úgy veszem észre errefelé, hogy a polgárok eléggé közönbössek a város vagy a falu közügyei iránt (az egyik előző postban írtam már erről valamit).

Ez a mentalitás ugyanúgy jellemző a szlovákokra is és más-más mértkében a többi posztkomcsi országokra is. A polgárok többségétől távol áll az aktív participáció a helyi ügyekben, aki még aktív, az megelékszik a négyéventi választásokkal. Előtte-utánna kontroll, aktivitás nincs. Legföljebb a megválasztottak szidása vagy kritikátlan elismerése. Egyre jellemzőbb lesz az a trend, hogy egyre több dolgot a hatóságok meg a megválaztottak feladatának tartunk. Ezáltal túl nagy hatalmat adunk nekik, ellenőrzésükről elfeledkezünk, s mikor eljön az elszámolás ideje, természetes, hogy frusztráltak és elégedetlenek vagyunk velük. És ha helyi szinten ennyire be van ragadva az egyének angazsáltsága, akkor mit várhatnánk országos szinten?

Ebben a passzív hozzáálásban van egy nagyfokú elvárás a megválasztottak felé: tessék mindenről gondoskodni: a jó utaktól kezdve a munkahelyekig. S ha valami nincs, az ecceri ember az illetékesekre mutogat: mintha álmai szépségéért is ők felelnének. Ráhagyóspaternalizmus.

"V Evropě existují státy, v nichž se občan považuje za jakéhosi nájemce, lhostejné k osudu místa, kde bydlí. Největší změny v jeho zemi probíhají bez jeho účasti; dokonce ani přesně neví, co se stalo, jenom tuší, protože náhodou slyší o té události vypravovat. A nejen to, osud jeho obce, bezpečnost jeho ulice, úděl jeho církve a jeho farnosti jsou mu lhostejné; myslí si, že všechny tyto věci se ho vůbec netýkají a že patří nějaké cizí moci, které se řiká vláda. Pokud jde o něho, hospodaří na svých statcích jako nějaký uživatel, bez pocitu vlastnictví a bez pomyšlení na to, aby něco zlepšil. Jeho lhostejnost k sobě samému jde tak daleko, že když je nakonec ohrožena jeho vlastní bezpečnost nebo bezpečnost jeho dětí, pak místo toho, aby se staral o to, jak nebezpečí odvrátit, založí si ruce a očekává, že mu celý národ přijde na pomoc."

Az idézet szintén az előző műből van. Kissé döbbenetes, nem? Pláne, ha azt vesszük, hogy ez az uriember a fenti sorokat valamikor a 19. század első felében vetette papírra. Aktuális az állítás ma is?

Van egy megállapítás, miszerint az emberek lassan változnak. Ezért felmerülhet a kérdés, hogy a fentebb leírt helyzetből van e kiút? Van. Szerintem ez a tartós gazdasági növekedés.

Sokak szerint a tartós gazdasági növekedésnek (de nem kizárólag csak annak) megvannak a maga morális következményei a társadalom fejlődésére. Én is egyre jobban meg vagyok győződve arról, hogy a tartós gazdasági növekedés együtt járhat olyan polgári "erények" erősödésével, mint az egyéni teljesítmény tisztelete és elismerése, nyitottabb társadalom, az egyén felelősségérzete a saját és a közössége sorsa iránt, tolerancia és hasonlók. A világtörténelem is erről szól: a stagnáló (vagy a visszaeső) gazdaságnak megvannak a morális oldalai: megváltoztatja az egyén (és a társadalom) morálját, az kevésbé nyitott, bezárkózó, passzív, közéleti ügyekben passzívabb, cinikus.

Menjünk le mikro-szintre: az ember átalában két összehasonlítási alapot vesz figyelembe aktuális "jóléti" állapota értékelésénél: mennyire "jól" élnek nála mások a saját környezetében, és mennyire él ő maga jobban, mint az elődei, felmenői.

Ha van gazdasági növekedés, növekednek a jövedelmek is: évről évre minél többet lehet a tejbe aprítani. Új munkahelyek jönnek létre, elmélyül a társadalmi munkamegosztás, specializáció. Az egyén látja, hogy más jólétben való gyarapodása nem az ő kárára történik, ellenétben a gazdaság stagnálásánál, ahol úgy tűnhet az egyénnek, hogy az egyik csak a másik kárára tehet szert többre (közgazdászossan: nem Pareto-effektív megoldás).

A jólét növekedésevel az emberek felellőségérzete is megváltozhat: már kevésbé lesz mindegy, hogy áll a gaz a lakótelepeken, s hogy a kölkök még mindig a régi sztálinista játszótereken ugrálnak e. Kevésbé lesz mindegy a megválasztottak hozzáállása a választó számára: a javuló keresetű egyén sokkal jobban törődik azzal, mi lesz az adópénzeiből, mint az, akinek stagnál a jövedelme. Nyilvánvaló út vezet az egyének nagyobb közéleti angazsáltságához, új érdekképviseletek (pártok, civil szervezetek, csoportosulások) keletkeznek, melyek kikényszerítik a politikai változásokat. Az egyre növekedő jóléttel növekszik az igény, hogy az állam (önkormányzat) szolgáltatásai minél magasabb színvonalúak, hatékonyabbak legyenek.

Érdemes visszatekinteni a közeli múltba: sok minden más tényező mellett az utóbbi évtizedek gazdasági stagnálása és így annak hatása a létrejövő jövedelmekre azt az érzetet kelthette az emberben, hogy a másik gyarapodása az ő kárára történhetett. Ezt még überelhette a rendszerváltozás utáni nagy "vagyonelosztás" is, melynek győzteseit nem a piac láthatatlan keze választotta ki, hanem teljesen más talán néha ugyanannyira láthatatlan kezek.

Ebből a példából kiindulva egyértelmű: nem elég a gazdasági növekedés, fontosak a világos játékszabályok, a hatékonyan betartatott jogok és kötelességek s a megfelelő íratlan szabályok rendszere is.

Blogmustra: Antal Dániel blogja

Hétvégi netes kalandozásaim közepette bukkantam rá erre a remek kis blogra. Jegyzője egy a nem sok fiatal magyarországi miltonfriedmanból, világos, érthető stílussal (ami sajna kevés ekomókusra jellemző).

Tehát akit érdekel "a mi látható, és mi nem" része pl. a hagyományos villanykörtéknek vagy a lényeg a sokszor sok helyen, de felületesen tárgyalt magyarországi gazdasági helyzetről, szíves figyelmébe ajánlom. "Közgazdaságról közérthetően", ahogy az anyukám szokta mondani.

Mind kevesebb államot, kérem...

Sokasodnak a jelek, hogy az MKP stratégiaácsolásokba kezdett: először felröppent a kulturális politika átgondolása (vagy kigondolása?), ma meg arról olvashattam az Új Szóban, hogy Mr Duray is megfújatta a gyülekezőkürtöket az MKP sztratégosz-dzsemborira.

Bármennyire is rühellem ezt a vidékeinken már agyoncsépelt divatszóvá vált „stratégiát”, egy vonzatból azért fűznék pár megjegyzést a „stratégiai műhelyekben” születendő magvas gondolatokhoz. Ez pedig az állam szerepe.

Miért nem jó az, ha a szlovákiai magyar jövőt továbbra is paternalista alapokra helyezzük?

Átalánosságban a mindenlébenkanál államnak és az államra utaltságnak különböző vonzatai vannak: működése évről évre egyre drágább, a bürokrácia, a források nem hatékony elosztása, a korrupció,. A kormányra jutó süketebb politikusok sokkal nagyobb kész hatalomhoz jutnak, mint egy kissebb államnál. Az egyén szabadsága meg csak csökken. A társadalom morális állapota is megváltozhat: ráutaltabb, kevésbé angazsáltabb lesz.

Szlovákiai magyar viszonylatban továbbá halmozott hátrányba kerülhetünk, ha túlságosan állambácsi kezeibe rakjuk boldogulásunk kulcsait: már így is jobban rá vagyunk szorulva az állam jóindulatára, mint a többségi nemzet, egyfajta sajátos szociálisan érzékenyebb csoportot alkotva ezzel: a mezőgazdaság dotálása, kultúratámogatás, kis önkormányzatok, hivatalok száma, közlekedés, iskolák, az infrastruktúra, stb. Nem csak a stratégiakreálóknak kéne elgondolkozni azon, hogy ez a ráutaltság hol és hogyan csökkenthető: mert lehetséges.

Egyrészt az önkormányzati decentralizáció szélesítésével, működésének olajozottabbá tételével. Bár a jelenlegi forma is eléggé tágas, a gond csak a társadalmi kontroll meg a polgári angazsáltság hiányával van.

Itt az MKP is bubus a maga monopóliumával helyi szinteken, ezért valamiféle stratégiát inkább a választópolgárok találhatnának ki megválasztott ügynökeik jobb ellenőrzéséhez. Erre lennének jók a civilek. Ám azok inkább a kultúrházba mennek: elég belenézni a Fórum Intézet Magyarok Szlovákiában jelentésbe (255 oldal): a szlovákiai magyar szervezetek 68,5 százalékának elsődleges tevékenységi köre kulturális. Közéletiből, érdekvédelmiből, politikaiból összesen van 3,8%. Kell kommentálni?

Mindenesetre az MKP előállhatna az önkormányzati demokrácia "next level-jével", amihez biztos erős támogatást tudna szerezni a szlovákoktól is, mert az érintené az egész országot.


De visszatérve a „hogy meneküljünk meg az államtól” témához: Itt van például a Selye egyetem: money matters, ez ma minél jobban látszik. Az egyetem vezetése eldönthetné, hogy minden évben veszekedni akar a mindenkori szlovák kormánnyal a jussáért, továbbá kilincselni a mindenkori magyar kormánynál, vagy pedig határozott lépéseket tesz a források diverzifikálása felé: sok egyetemen már egyre bevettebb gyakorlattá válik a magánszféra bevonása az egyetemen folyó kutatásba, tehetség(ki)kutatásba, tehetséggondozásba.

Más kérdés, hogy mennyire alkalmasak az egyetem jelenlegi szakjai egy ilyen együttműködéshez, illetve mennyire lenne attraktív a kutatási oldal a magánszféra számára, illetve milyen az emberanyag hozzá. Igaz, a dél-szlovákiai magánszféra sem a nagy innovatív cégekről híres, de biztos lehetne kezdeni valamit a kétnyelvű, szlovák-magyar (vagy akár mégtöbbnyelvű) háttérrel, valamint a két ország (vagy akár Csehország) gazdaságának ismeretével. Kis lépésekkel, de mégis...

Szlovákiai magyar mantra: a „KULTÚÚÚRA”

Gondolom nem csak nekem tűnt fel, hogy tájainkon mennyire szent tehénné vált az úgynevezett „kultúra”. Mintha másból nem is élne a szlovákiai magyar, csak ebből. Civil szervezeteink abszolút többsége kultúrával kapcsolatos tevékenységet végez, a magyarországi (és más) pályázati források főleg kultúratámogatásról szólnak, a párt az állami kultúratámogatás összegének megtartásáért, maximalizásáért lobbizik, satöbbi.

Mindennek tetejébe, jódarab eperként a habos tortára, az MKP bedobta a nagy kulturális stratégiakreálást is, amelyet átvéve a Szabad Újságból a bumm.sk is lehozott. Nosza, magyar, tedd le a kapát és elő a nagy gondolatokkal a kultúráról, írd csak meg nyugodtan a Pártnak! Ne értsetek félre, semmi bajom azzal, hogy az MKP társadalmi vitát kezdeményez (ez önmagában szuper, dicséretes), a Párkányer problémája magával a vita tárgyával van.

“Közösségünk fennmaradása és boldogulása a legfőbb cél” - idézi Bíró Ágnes a párt fő kultúrfelelőse Csáky Pált, majd hozzáteszi: „Ez a cím a párt stratégiájának legfőbb célját kifejező jelmondat is lehetne…”. Azt majd egy külön postban részletesebben kifejteném, hogy mennyire kollektivista ez a jelmondat, ahol egy közösség boldogulása van megjelölve fő célként. Egyelőre csak annyit, hogy SENKI sem lehet ezen a földkerekségen tisztában azzal, hogy mi egy adott közösség ÖSSZES tagjának az elképzelése a boldogulásról. Ez egyéni, tessék ráhagyni mindenkire, hogy maga döntse el hogy mi neki a „heppi”, és kérem szépen ne tessék kollektív célként kitűzni, mégha oly nemesen is hangzik.



Na de vissza a fő témához: tehát az imigyen megfogalmazott cél érdekében kell, hogy formálódjék a STRATÉGIA, amelynek (ha jól értem ) része ez a kultúrstratégia.

Számomra ebben a tekintetben kicsit nehezítik a látást a kultúra, mint fogalom különböző jelentéstartalmai. Első hallásra a kultúra, akkor színház, galériák, kórusfellépés meg szavalóverseny. De ez csak az egyik jelentéstartalom a sok közül. Én valahogy a kultúrát egy más jelentéstartalomban valami olyasminek is tartom, ami spontán fejlődik a maga törvényszerűségei szerint, önmagába foglalva a társadalom íratlan szabályait, bevett viselkedésnormáit, melyek a történelmi tapasztalatok nyomán változnak, alakulnak, vagy éppenséggel egész civilizációkat jelöl (pl. a maja, görög vagy a nyugati kultúra). Tudatos emberi befolyásolásoknak az ilyen megafolyamatokra mindig más következményei voltak, mint a befolyásolók eredeti szándéka, más szóval ezt lehetetlen tudatosan irányítani. Persze vannak erre ellentétes példák, amelyek önmagukban eléggé elrettentők (pl. a kínai kulturális forradalom vagy Észak-Kórea meg a kommunizmus), de ezek inkább csak rövidtávon „eredményesek”, hosszabb távon a spontán folyamatok teszik a magukét, fittyet hányva a csillagokba vágyó emberi akarásnak.

Többször is elolvastam Bíró Ágnes cikkét, hogy megértsem, hogy ő (és az MKP) milyen kultúrára gondol konkrétan. Nem vagyok benne tökéletesen biztos, de nekem úgy jött le, hogy ez a kultúrstratégia ugyanúgy célozza a fentebb leírt szélesebb értelemben vett kultúrát, meg a szűkebb értelemben vett „kultúrát”, azaz a művészeteket, szabadidő eltöltési formáit, stb. Ezt az utóbbit a továbbiakban idézőjelekkel fogom megkülönböztetni. Nos, akkor nem is fejteném ki a véleményem a széles értelemben vett kultúra folyamatainak MKP-s tervezéséről, stratégiálásáról. Mert az önmagában hiábavalóság.

De ha a másik „kultúráról” van szó….

Bíró szerint ennek a stratégiának az lesz a feladata, hogy „megfogalmazza egy adott közösség célkitűzéseit, eszközeit és cselekvési irányait a kulturális politika területén, kb. 5-15 évre.”

„Célunk tehát egy „autonóm” kultúrpolitika megvalósítása, amihez ma még figyelembe kell vennünk azt is, hogy nemzeti közösségünk nem rendelkezik alkotmányosan biztosított kulturális önkormányzattal, ezért a megvalósítási eszközök súlypontját jelenleg a helyi önkormányzati és a civil szféra területén kell megjelölnünk.”

Először is, mi a fene az a kulturális önkormányzat??? Az még tiszta, hogy a „kultúrára” szánt eszközöket (pénzt) nem központi, állami szinten osztanák, hanem valamilyen más szinten. De mégis milyen szinten? Milyen alapokon kreált intézményben? Na, de mindegy, az egész kultúrpolitika úgyis ún. „autonóm” lesz, az önkormányzatok meg a civilek szintjén…

Tovább olvasva az írást kezd elbizonytalanodni a Párkányer szerzője, hogy valójában miről is szól ez az egész: a „kultúra”támogatások új alapokra való helyezéséről vagy sokkal többről: a szlovákiai magyarságot érintő legfontosabb ügyekről? Bíró ugyanis a szlovákiai magyarok legitim céljairól beszél, pl. az önkormányzatiságról, a legégetőbb problémákról. Ami máris több, mint csak a „kultúra”.

Végül is ezek azok az igazi nyavaják, nem csak a „kultúra”, amelyekről az MKP-nak végre el kéne kezdenie világosan beszélni: az egyre erősödő elvándorlás, agyelszívás, a Dél (és főleg a Kelet) gazdasági lecsúszása, a helyi és megyei demokrácia ideálisnak messze nem nevezhető állapota, a szlovákiai magyar oktatásügy visszamaradottsága, az MKP-ra és főleg magyarországi állami forrásokra szokott civil szektor, továbbá a Beneši dekrétumok és azok tulajdonjogi következményei, s nem utolsó sorban a szlovák-magyar együtt(nem)élés kérdései (nyelvhasználat, történelmi blokkok oldása, stb).

Mindezek a témák talán jobban tárgyalhatóak lennének, ha végre kilépnénk a „kisebbségi” meg „nemzetiségi” kategóriákból és megpróbálnánk államalkotó nemzetté válni.

De visszatérve az MKP sztratégoszainak kezdeményezéséhez: sokat segítene egy minél szélesebb társadalmi disputa létrejöttéhez, ha az ehhez hasonló felhívások a mindennapi emberhez közelebb álló problémákat neveznének meg és egyszerűbb, világos nyelven formálódnának.

Máskülönben az egész stratégiakreálás pusztán az értelmiségeik agygyakorlatává degradálódik: lesz belőle pár hosszú, cirádás, barokkörmondatos cikk az Új Szó Szalon rovatában, és végül belemászik az egész a Párt dokumentumaiba, hogy a polcokon konzerválódjanak, amíg az elkövetkező évtizedek társadalomkutatói leveszik onnan.

Csáky és a politológiai szótárak

Valamilyen fórumon hívták fel a figyelmemet az Új Szó augusztus 11-dikei számában lévő Csáky interjúra. Ami az első benyomásom volt az az, hogy írok a főszerkesztőnek, hogy tekintettel a globális felmelegedésre és a nyersanyagok egyre fokozódó hiányára (mindkettő hülyeség, de jól hangzik) máskor ilyen interjúkra nem fecséreljenek el két teljes oldalt meg ennyi nyomdafestéket.

A második gondolat az volt, hogy mégis megérte, mert legalább a szlovákiai magyar láthatja, hogy ki is az ő érdekeinek védelmére hivatott egyetlen politikai párt vezetője.

Az egy dolog, hogy ún. "politológiai szótárak" tanulmányozását ajánlja a közélet iránt érdeklődő szlovákiai magyar közösség tagjainak, ha azok netalántán az MKP hivatalos autonómiaelképzeléséről szeretnének VÉGRE VALAMIT MEGTUDNI.
De hogy ennyire képtelen egyenesen válaszolni olyan kérdésekre, ami annyira fontos a jövőnk szempontjából, csak azért mert annyira tart a manipulatív szándékoktól... Ide vagy oda, szerintem hülyének néz minket. Idézet:

ÚjSzó: "Akkor most miért nem beszél róluk? [az autonómia helyett szivesen használt ún. "önkormányzati formákról", Párkányer megj.]

Cs.P.: Mert erről nem a sajtó szintjén kell beszélni, hanem komoly dokumentumokban.

ÚjSzó: De hiszen a sajtó által a választóival kommunikál.

Cs.P.: A választóimat nagyon tisztelem.

ÚjSzó: Akkor miért nem hajlandó konkrétumot mondani nekik?

Cs.P.: Mert ön nem érti meg, hogy ez egy olyan kérdéskör, amelyet korlátozott terjedelemben nem lehet pontosan kifejteni. Már az a tény, hogy önkormányzati rendszerek kombinációjáról beszélünk, mutatja, hogy az oktatásügy, a kultúra, a nyelvhasználat, a szülőföld fejlesztésének gazdasági és szociális lehetőségeit és az identitás megőrzésének kérdéseit kell a 21. század szintjén újrafogalmazni.

ÚjSzó: Akkor beszéljünk róla bővebben.

Cs.P.: A párt dokumentumában megtalálja majd ezt is."

Na. De aztán a hosszabbik bekezdés többszöri elolvasása után megvilágosodtam (hogy ez nem jutott eszembe hamarabb, hiába, szombat reggel van) : ez a habla-blabla nem emlékeztet másra, csakis a kedves miniszterre, Jim Hacker-re, az Igenis, Miniszter úrból!

Összehasonlítáképp a népszerű BBC-s sorozat egyik részéből, ahol a minisztert a riporter a "nemzeti adatbázisról" kérdezi:

Rozvohor o národní databázi...
Riporter: Pane ministře, budujeme základy policejního státu?

Jim Hacker: Víte, jsem rád že jste tutu otázku položili.

Riporter: Povězte tedy, jak zní odpověď!

Jim Hacker: Ano, ovšem, povím, kdž mi dáte tu možnost. Smím-li...tedy...jsem k tomu rád, že jste mi tuto otázku poližil, protože....to je téma, které zaujímá mnoho lidí...a proč? protože tito lidé na nich chtějí znát odpověď. A chci to říci jasně, aniž bychom chodili kolem horké kaše, že pravdivá odpověď na to zní: že to v každém případě je velice důležitá otázka! A lidé na ni mají právo.

Riporter: Bohužel jsme na ni stále neslišeli odpověď...

Jim Hacker: Jak zněla otázka?

Riporter: K čemu tedy tá databáza má sloužit?

Jim Hacker: Vida, tohle je moc zajímavá otázka!

Mr Csáky nyolc évi minisztersége elgendő volt ahhoz, hogy félrebeszélésben Sir Huphrey tökéletes tanítványává váljon. Csakhogy nem vagyunk olyan helyzetben, hogy megengedhetnénk magunknak az efajta luxust.

Még valami: ami faszcináló az MKP-sok kommunikációjában, az a szóhasználat. Csákyról sokan azt hiszik, hogy egy intelektüell. Nem az, csak a megfelelő pillanatokban halmozottan dobálódzik az idegen szavakkal meg frázisokkal. Néha ez elég bénára sikeredik...

Demokrácia Dél-Szlovákiában II. (tűnődések)

Miről is szól a nemesócsai vita? teszik fel a kérdést a bumm.sk szerkesztői az ottani polgármajszterrel készült interjú címében. A faluban már egy jó ideje megy az úri muri: blokkolt önkormányzati működés, veszekedés, korrupciógyanú, anyámkínjakishugom, stb...

Valóban, miről is szól?

Szerintem a gagyi dél-szlovákiai közéletről: nem egyedi esetről van szó, ezek az anomáliák nem csak ennek a csallóközi falunak nem képeslapra való látványosságai.

Ezeket az eseteket a nagy autonómiaszakértők (egyéni, kultúrális, területi, etnikai, önkormányzati vagy mi) szíves figyelmébe ajánlanám. Mert én meg vagyok róla győződve, hogy a mai felállásban nem sokat érne bármilyen nagyobb önállóság a Délen. Ugyanis nem nagyon tudnánk vele mit kezdeni.

Bár talán az autonómiások azt mondanák, hogy épp az autonómia lenne az, ami az erősebb politikai verseny által ezeket a nyavajákat szépen lassan kiseperné. Attól tarok tévednének, ha ezt állítanák. Felülről jövő nagy önkormányzati-politikai változásoknak eddig sem voltak meg a kívánt társadalmi következményei, mászóval nem lettünk sokkal polgárilag öntudatossabbak senem a helyi önkormányzatok legutóbbi reformja senem a megyei önkormányzatok megkreálása után sem (bár lehet, hogy ezt még túl korai állítani...).

De ami jött, az elsősorban a szennyes ügyek voltak (lásd Nyitra county) és mindenki fel volt háborodva: "fuj, minek nekünk a megye, csak megszedik magukat".

Ami szerintem lényeges az ez: a polgárok többségének idegen az aktív participáció a helyi ügyekben, az aktívabb megelékszik a négyéventi választásokkal. Előtte-utánna kontroll, aktivitás nincs. Legföljebb a megválasztottak szidása vagy kritikátlan elismerése. Meg megy az adomázós duma: "hát igen, lehet, hogy túl sok pénz ment ki a sétálóuccára, de hisz jó gyerek ez a Jani, mindig köszön a Jednotában".

Vagy egy példa egy meg nem nevezett városból: egy nagyon rossz állapotban lévő lakótelepi utca útja, brutális parkolási problémákkal (ráadásként esténként beáll oda pár busz is). Az ügy komoly és megoldandó, de mindamellett elszomorító hogy a probléma ekkora tarthatatlansága ellenére semmi alulról jövő kezdeményezést nem lát az ember: lakógyűlést, petíciót, vki(k) megbízását, hogy intízkedjen a Városházán, stb. Mindent a hatóságokra meg a megválaztottakra bízunk, mintha álmaink rózsaszín világáért is ők felelnének. Ezáltal túl nagy hatalmat adunk nekik, ellenőrzésükről elfeledkezünk, s mikor eljön az elszámolás ideje, természetes, hogy frusztráltak és elégedetlenek vagyunk velük. A tömegek zsarnoksága.

Tehát szerintem bármilyen, nagyobb önállósággal megáldott autonómiaság nem a kívánt eredményeket hozná, az emberek közönbössége, az alig létező egészséges gyanakvás a hatalommal szemben csak újabb kiskirályok, klikkek megjelenésével járna: újabb botrányok, nem effektív kormányzás (bad government), erőforrásfecsérelés.

Magam sem tudom néha eldönteni, hogy állandó állapot e ez a passzitivás meg ráhagyóspaternalizmus, vagy idővel jobb lesz? Van egy optimista munkahipotézisem azért, de erről majd legközelebb.

Exodus

Čas pádí, čas letí, těžko ta léta vrátíš zpět
A tak i Husákovy děti dospěly do Kristových let
(Chinaski)

A legutolsó erősebb generációs évek gyermekei az orrunk előtt húznak el örökre délre és némileg nyugatra. Lehet e hát "küzdeni" olyan jelenségek ellen, mint az elvándorlás? A sarkon ráadásul ott vár az amúgy is súlyos demográfiai görbe, mely előbb-utóbb keresztülszúr minket a nagy zuhanásában és kampec....

A nem csak magasan iskolázottak és tehetséggel megáldottak exodusát nem fogja a szlovákiai magyar kiheverni: igazi érvágás. De a legszörnyűbb, hogy fel sem fogjuk: szervezeteink, legyen az civil, kulturális vagy politikai valahogy nem igazán tudatosítják és inkább másba ölik energiáikat: a párkányi civilek például sokkal égetőbbnek tartják egy hatalmas lovasszoborra összeszedni pénzt ebben a munkanélküliségtől és minden más nyavalyával vert városban, mint például ezzel az elvándorlással, agyelszívással foglalkozni. Bonfire of vanities. Példákat lehetne sorolni máshonnét is. Persze nem azt mondom, hogy a civilek csodákat tehetnének, de foglalkozni azért foglalkozhatna vele valaki.

u.i. a témára még visszatérek.

Blogra, magyar!

Tágul a szlovákiai magyar blogvilág: kezdetben a bumm.sk lökött egy nagyot rajta, négy más-más profilú blog beépítésével. Ebből kettő közéleti-politikai blog, melyek írásaiből rendszeresen hoznak le a főoldalakon. És legutóbb, az index.hu-ra linkelték be a szlovenszko blogot, mely egy remek utikalauz a nem szlovákiai olvasónak ebbe a kis, fura világunkba. De nem csak nekik...

Lehet, hogy marha optimistán hangzik, de épp a blogok (ergo az Internet) segítségével erősödhet a a demokrácia Dél-Szlovákiában (ráfér), szélesedik és gazdagodik a szlovákiai magyar közélet (nagyon ráfér). Ami a virtuális világot illeti, eddig a különböző fórumok adtak csak helyet a közéleti diskurzusnak, s ahol egyfajta ciklikusság jellemző: fel-felfodrozódik néha a disputa, majd hosszú hónapokig alszik az egész bagázs. Hozadékuk pedig van: példa erre a Párkány Online-on hosszú évek óta működő Párkányi Panaszkodó fórum, ahol már számos felvetett probléma, kérdés váltotta ki az illetékesek reakcióját.

Hogy hogyan hatnak a közéleti történésekre a blogok? Szerintem elsősorban viták gerjesztésével, új témák, problémák felvetésével. Ebben a szlovákiai magyar virtuális világban a legintenzívebb a blog(o)poli blog, sok, eddig alig tárgyalt cucc felvetésével, éles viták generálásával. Mialatt egy nyomtatott újság pénzben, oldalszámban, szerkesztőségben, lapprofilban korlátolva van a témák tárgyalásában, a blogvilágban gyakorlatilag nincs határ.

Továbbá a személyes hangnem, az ecceri ember véleményének közzétételének lehetősége javíthatja a még mindig a szoci nyomása alatt leledző lelkek "közéleti öntudatát" (vagy hogy nevezzem). A vitagerjesztő írások, az egyni vélemény megformázása, azok megvédése, az érvelés művelése meg mind az öntudatos, nemanyámasszony polgár iskolái.

Megvannak a hátrányok is: a net és a blog elsősorban a fiatalabb generációk kedvence, az idősebbek nehezen mozdulnak rá, nehezebben értik a lényegét, mégha maguk is blogolni próbálnak: látni is erre anomáliákat, mint például egy idősödő újságíró, Barak László nyomdafestéket talán nem, de byt-tet talán tűrő beszólásai a szlovenszko egyes postjaihoz). A kölcsonös belinkelések, az egyes írások kommentálása, a szerzők válaszai: mind-mind olyan elem, ami nem jellemző a klasszikus újságírásra. Igaz, annak más a feladata, nem az élő kommunikáció a szerző és az olvasó között.

Pedig megvan a trend: egyesek a klasszikus újságírás végét jósolják, ami talán azokra a médiumokra lesz jellemző, melyek nem alkalmazkodnak az új módihoz. Már számos újság interntes honlapjára költöztek be a blogok (pl. SME vagy a The Economist), valamint az Új Szó kísérletezett az online interjúkkal (kár, hogy nincs több belőlük), de most egy kicsit elkanyarodtam a fő témától.

Out of Office

Pár napra elvoltam, kicsit utazgattam, "közeli helyeken, dombokon, hegyeken" inspirálódtam a következő blogpostokon. Valamelyest bővül a blog profilja, a párkányi témák mellett legalább ugyanennyit szeretnék foglalkozni szlovákiai magyar ügyekkel meg hasonló hiábavalóságokkal:-)

Ajánló: szlovenszko blog

Már régen kerestem valami hasonlót és ma végre ráakadtam: egy remekül szerkesztett, egyedi stílusssal felvértezett szlovákiai magyar blog: szlovenszko szemszögből rólunk.

Leírás: "Furcsa ország ott fenn, érdekes szokásokkal és beidegződésekkel. Még a magyarjai is furcsábbak. Szemszögből, rólunk - politika, társadalom, foci és minden más aktuális téma."

Azzonnal végigolvastam, az elejitől a végiig: munkaidő alatt igazi lopott gyümülcs volt. Legjobban ez a cikke tetszett a fickónak, de a többi sem kutya. Ajánlom mindenki szives figyelmébe!

Dél-Szlovákia vállalkozói, egyesüljetek!

Örömteli fejlemény, hogy alakulóban van egy dél-szlovákiai vállakozók érdekeit képviselni kívánó civil szervezet.

Kiadtak egy gyorsjelentést is, melyekhez kommentet fűztem a bumm.sk-n, és amelynek szerkesztett formáját itt is el lehet olvasni.

I.
Ellentmondó a gyorsjelentés abban a pontban, ahol a szlovákiai magyar vállalkozóknak a magyar piacot jelöli meg elsődleges kitörési pontként, mialatt a magyarországi áttelepülő vállakozások növekedő ütemét hangsúlyozza.
Vajon miért települnek át sokan Magyarországról?

II.
A magyar piacra való koncentrálás ajánlását a következő realitások miatt nem tartanám ajánlatosnak:
Halmozott versenyhátrány- a magyar vállakozások sokkal-sokkal fejlettebbek szlovákiai és szlovákiai magyar tárasaiknál (több tapasztalat, a Kádár rendszerben már lehetett egyénileg vállalkozni). Az eddigi tapasztalatokból (pl. Párkány-Esztergom) az látszik, hogy jelentős a versenyhátrány és a magyar piacra nehéz a betörés egyáltalán nem egyszerű. Ezt tetézi a sokkal bürokratikusabb és bonyolultabb magyar jogrendszer és gyakorlat, melyről a szlovákiai magyar vállalkozónak kevés a tudomása és tapasztalata. A nyelvtudás (magyar) előny, de semmiképpen nem kulcs.
Makroökonómia - a magyar gazdaság nem csak ciklikus, hanem strukturális gondokkal is küszködik: a jelenlegi megszorítások szűkítik a keresletet, az erősödő infláció és magasabb adók és stagnáló reálbérek gyengíti a vásárlóerőt. Igaz, ez rövidtávú, de a ciklikus elem mellett aggasztóak a magyar gazdaság strukturális problémái, melyek nem fognak egyhama megoldódni, a sehol sem létező politikai akarat mellett (elég csak a krónikusan alacsony magyar foglalkoztatottságra gondolni és az ebből következő, állam által koordinált messze igazságtalan elosztórendszerre: kb 3-3,5 millió ember dolgozik 10 milliónak a szociális, egészségügyi, stb. igényeire). Ezzel az elemmel sajnos a jövőben számolni kell a magas adók, járulékok és a velük járó sajátos magyar bürokratikus akadályokkal.

A ciklikus „gyengülés” már látható pl. Párkányban, ahol az egykoron magyar állampolgároktól mozdulni sem lehetett a kocsmákban, üzletekben, éttermekben, most a vállakozók jelentős visszaesésre panaszkodnak.

III.
Továbbá erősen kérdésesnek tartom a jelenlegi dél-szlovákiai vállakozások fejlettségi szintje mellett a gyorsjelentésben említett kárpát-medencei hálózatépítést (komolyabb logisztika, marketing, helyzet és piacismeretek kellenek hozzá).

IV.
Nem biztos, hogy költséges intézményrendszerek kiépítésébe kellene belekezdeni, hanem inkább
- a szlovákiai feltételek és keretek vállalkozóbarátabb megváltoztatását forszírozni, mellette a gondok alaposabb elemzése, megállapítása kell, aztán erre gyógymódok, javaslatok kidolgozása,
- a dél-szlovákiai régiók (ha akarjuk ha nem, több mindenben eltérő dél-szlovákiai régióról kell hogy beszéljünk) határozottabb és erőteljesebb képviseletére, lobbizásra, kezdeményezőkésségre
-és igen: a vállakozók támogatására pályázati asszisztációval, inkubátorok létesítésével, önkormányzati, állami, civil és privát szféra összefonásával különböző projektek megvalósítására koncentrálni.
-Pl. érdemes lenne a helyi önkormányzatok viszonyát vizsgálni a nem csak helyi vállalkozókkal. Attól tartok nagyon tanulságok következtetésekre jutnánk (kövezzetek meg, de én Párkányból indulok ki).
-Valamit tenni, hogy az iskolaüggyel!

Valahogy úgy gondolom, hogy a fenti tennivalók dolgában az MKP sokkal többet tudna (és tudott volna) tenni. De ez más lapra tartozik.

V.
Hibásnak tartom több pontban az etnikai elem túlzott hangsúlyozását a problémák megoldását illetően. Egyrészt, a business a business nemzetiségre való tekintet nélkül. Politikai ok: a dél-szlovákiai szlovákok eddig is ignorálva voltak a magyarok részéről pl. civil vagy önkormányzati együttműködési szinten. Itt lenne az ideje legalább ezen a területen felhagyni vele, pontosabban szólva nem belekezdeni.

A létrejövő ügynökségnek NEM SZABAD etnikai szempontból diszkriminatívnak lennie! Igazi regionális szervezetté kell válnia: támogatni MINDEN vállakozót nemzetiségre, nyelvre való tekintet nélkül.

Mert: így is erősíti a helyi magyar vállalkozót, hogy a hazai piacon jobban tudjon labdába rúgni (a gyorsjelentés említi a szlovák nyelv gyenge ismeretét, mégha közvetve is, továbbá a multikulturális elemet is).

Továbbá: a régió specifikus problémái mindenkit érintenek, csak együtt tudunk kikapaszkodni belőlük. Erős érdekképviselet kell, és attól tartok, hogy azt egy csakis kizárólag etnikai alapon épülő érdekvédelemi szervezet kevésbé tudja majd képviselni, mint egy erős regionális, igazi szlovák-magyar együttműködés.

Nem csak az MKP támogatását kell ezért keresni, fel kell venni a kapcsolatot a többi szlovák páttal is és más civil szervezetekkel, ügynökségekkel.