Engedtessék meg egy saját válasz a "
ki mire büszke" közvéleménykutatásban feltett kérdésre:
NEM, NEM VAGYOK BÜSZKE A SZLOVÁK ÁLLAMPOLGÁRSÁGOMRA.Egyrészt azért, mert az nem egy olyan dolog, amire büszke vagy nem büszke az ember: az egy adminisztratív viszony, egyén és állam között. Jogok és kötelességek rendszere, mindkét oldalról. Én élem az életem, keresem a boldogságom a Nap alatt, fizetem munkám gyümölcséből és fogyasztásomból az adót, azért, hogy az állam kiszolgáljon (nem fordítva) s ha lehet, minél kevesebbet ugasson bele a dolgaimba. Ha valamilyen okból nem felelne meg ez az állampolgárság, választanék másikat.
Ha az igazi kérdés az, hogy
büszke e vagyok Szlovákiára, mint országra, ahol élek, első reakcióként azt mondanám RÉSZBEN igen, büszke vagyok, tekintettel a véghezvitt bátor reformokra és annak eredményeire és a számos lehetőségre, amit a jövő rejt. Másrészt rendkívül elégedetlen vagyok a szlovák többség és az állami hatalom az én nemzeti közösségemmel (és így az én személyemmel) szembeni hozzáállásával és viselkedésével, ezért nem tudok igazán erre az országra büszke lenni.
Ha viszont a fő kérdés mögött az húzódik meg, hogy lojális e vagyok? A szlovák államhoz semmiképp: beleborzongok bármilyen ilyen állításba, legyen szó akár magyar, európai vagy akármilyen állam iránti lojalitásról. Mert az maga a totalitarizmusba vezető út. Elvárni valakitől a lojalitást egy állam felé a legundorítóbb dolog, ami csak létezik, mert semmibe veszi az egyén szabad akaratát és őt valamilyen hatalom kiszolgálójává kívánja tenni.
Lojális vagyok az országhoz, Szlovákiához? Mit takar ez a lojalitás? Ha a lojalitás az ország területi egységét jelenti, készségesen ultralojális vagyok. Az nekem nem téma. Leszarom. Továbbá betartom az ország törvényeit, ha azok nem ütköznek mélyebb, erkölcsi törvényekbe és értékekbe, amin a mi nyugati civilizációnk alapszik.
De csak ezt jelenti ez a lojalitás? Vagy takar más elvárást is? Inkább azt jelenti, hogy befogom a számat és birkaként kussolok, ha véleményem biznonyos dolgokban nem egyezik akármilyen (nem csak nemzeti alapú) többség véleményével? Tehát nem vagyok lojális, ha a véleményemért teszek is valamit? Mert Bósza Jánosnak a legalapvetőbb joga van autonómiaterveket bütykölnie polgári társulásában éppugyanúgy, ahogy a poprádi Janónak joga van bélyeget gyűjteni és a terhességmegszakítás vagy óvszerhasználat ellen szervezkednie. Ha annak az országnak a bíróságai és törvényei szelektálva elveszik ezt a jogot tőle, valamint egymillió koronával büntetnek egy véleményt, ami fasisztának titulálta Szlota János pártját, akkor abban az országban NAGY BAJ van. Ez lenne a többség által elvárt lojalitás?
Arra az országra, ahol az állami hatalom szereplői visszaélve hatalmukkal meghurcolnak egy védtelen egyént (Malina Hedviget), eltussolják az igazságot és ahol a többség és annak szószólói és értelmiségei ebből az egyénből csúnya gúnyt űznek, arra az országra, nem tudok büszke lenni.
Abban az országban én félek.
Kilépve a virtuális világ ezüstködéből a blogoszféra papjai Karmina szentélyében gyűltek össze, hogy világunk ügyes-bajos dolgait megvitassák, valamint, hogy virtuális anonimitásukat felfedve, arcukat egymással némileg megismertessék, véleményüket realtime is ütköztessék.
