Sokszor elhangzik, nem csak a leszerepelt MKP-s vezérek szájából, hogy a Híd az asszimilációba vezet. Alátámasztó érveket nem nagyon hallani hozzá, az egész nem több egy misztikus utalásnál a nemzethalálra, lásd Csáky: „A Híd egy olyan tákolmány, amelynek az egyik oldalára felhajtják a megtévesztett magyarokat, hogy azokból a másik oldalon szerencsétlen, asszimilált emberek jöjjenek le. Nemzeti szempontból ez vágóhíd, nem kérünk belőle!”
Csákynak nincs igaza, az asszmililáció melegágya a szlovák iskolába adott magyar gyerek. Feleink egyharmada tesz így. Ez így volt az MKP kormánytagsága alatt és így van ma is. Mi győzi meg a szülőt, hogy így döntsön? Sokszor az a meggyőződés, hogy a “gyerek megtanuljon szlovákul”, ami világos utalás a magyar iskolák vélt és valós színvonalára.
Továbbá döntő a szülő saját identitása, hogy mennyire érzi úgy, hogy Szlovákiában magyarnak lenni cool. A szlovák (poltikai) elit sokat tett azért a múltban, hogy ez ne így legyen. Ezért is rettenetesül fontossak a pozitív sikerélmények: az, hogy mennyire láthatóak azok a szlovmagyar példaképek, akik magyar iskolával a hátuk mögött sokra vitték. Saláta Kornéltól Világi Oszkárig. Ez számít, mert mindenki a napra tör.
Itt jönnek be a képbe a politika üznetei is. Az, hogy a Híd mennyire Most, prominenseinek kommunikációja árulja majd el: ha egy napon BB és a többiek arról kezdenek el papolni, hogy szlovák iskolába kell adni a gyereket (vagy mindegy hova adják), akkor az asszimilációs billog jogos lesz. Ha erről nem mondanak semmit, az legalább ugyanolyan súlyos, elhalasztott lehetőség a sokat sérült magyar márka építésében. Amennyiben azonban a Híd szlovák nemzetiségű tagjai (és nem csak a Chmel) is az anyanyelvi oktatás fontosságát hangsúlyozzák, akkor lesz értelme a kötőjelnek a Híd és Most között. Ezt a szlovákiai magyar sajtó gyorsan lecsekkelheti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése