Az etnikai alapú párt stigmája - Körkép, 2010.01.04.

Egy ünnepek előtti sörözésen felmerült ez a Híd versus MKP dolog. Elhangzott egy olyan vélemény, miszerint az etnikai alapú politizálás Szlovákiában szükségszerűen mindig negatív reakcióval jár. A valós, országos problémákat mindig elfedi a magyar kérdés és ennek az oka a nemzeti alapú politizálás, és többek között az MKP, mint etnikai alapon szerveződő párt puszta léte is. Noha az asztaltársaság tisztában volt a szlovák-magyar konfliktusok létrejöttének tyúk-tojás dilemmájával, és azzal, hogy jelenleg nincs szlovák párt, mely a magyar kisebbség ügyét legalább részben felvállalná, mégis a hangulat arrafelé tendált, hogy a konfliktus akkor is rossz dolog, megspórolható, elkerülhető és ezért, legalábbis a szlovákiai magyarság részéről, az etnikai alapon történő politizálás rossz út, mert csak generálni fogja a további konfliktusokat.

Ebben a posztban nem azt szeretném vizsgálni, hogy ez az okfejtés mennyire helytelen vagy helyes, minden bizonnyal megérdemelne egy külön vitát. Inkább ennek a felfogásnak az MKP-t érintő lehetséges következményeivel foglalkoznék.

A felvidéki magyar békés típus, nem szereti a konfliktusokat. Zavarja, ha a hovatartozása miatt szívatják, és a kényelmesebbje inkább szlovákul kéri a buszjegyet Szerdahelyről Zsigárdra. De ugyanez a szlovmagyar ezidáig csak szavazott, nem választott. Most már van miből. Így az eddigi MKP-t karikázók komoly részének apelláló lehet a megbékélés, együttműködés üzenete, és ha valaki politikai programot és pártot épít rá, lesznek támogatói. Ilyen felállásban előfordulhat, hogy az MKP-t egyre inkább egy reakciós, nacionalista pártnak fogják tartani a “liberálisabb” Híd mellett, még ha az a valóságban nem is fog így viselkedni. Alapjában véve eddig sem volt másképp: az MKP nemzetiségi alapon politizált, jól-rosszul, de mégis egyedüli pártként felvállalva a szlovmagyar nemzeti közösség ügyeit. Azonban egy létező “alternatíva” mellett, mint a Híd, előfordulhat, hogy MKP-ra egyre jobban rásül a nacionalista jelző és a párt, jobb krédó híján maga is egyre inkább így fogja pozicionálni (és láttatni) magát.

nyerMit tehet az MKP? Minél hathatósabban láttatja, hogy ő a déli régiók számára az egyetlen alternatíva, mely rendelkezik ütős megoldásokkal mind helyi, mind országos szinten. A Híddal kapcsolatos árulózással, durcáskodással és parttalan személyeskedésekkel minél hamarabb fel kell hagyni. Bármennyire sem tetszik, konkurens ellenfélnek (nem gonosz ellenségnek) kell tekinteni Bugárékat, és megtenni mindent, hogy az MKP jobb legyen tőlük (első lépésként például egy normálisabb weboldallal). Idő nincs sok, és ellenzéki szerepben sem akad széles mozgástér. Marad a kommunikáció és a bázisépítés. Kérdés, hogy ez utóbbi mennyire lehetséges a hosszú évek alatt becsontosodott helyi struktúrákban, melyeket nem lehet néhány hónap alatt megváltoztatni. Mementóként álljon itt egy személyes történet: pár évvel ezelőtt, mikor még a Hídnak híre-hamva sem volt, naiv és lelkes huszonévesként felhívtam a helyi MKP elnökét, hogy szeretnék belépni az ottani városi szervezetbe. A telefonból megdöbbent, akadozó hang válaszolt: “öö,..ezt még meg kell beszélni az elnökséggel, nem megy az olyan gyorsan…” meg hasonlók. A konklúzió az volt, hogy “hívjak úgy két hét múlva”, ami úgy zengett, hogy jobb lenne, ha inkább soha - pedig akkoriban még blogot sem írtam:-)

Marad a kommunikáció. Mi mindent csinált a két formáció 2009 utolsó egyedévében? Vizsgálódási alapunk a két párt internetes honlapja, ott elméletileg minden sajtónyilatkozatnak és aktivitásnak meg kell jelennie, tehát minimalizálhatjuk a médiák szűrő szerepét. Az MKP elsősorban a nyelvtörvényre koncentrált. A Híd többször hallatta magát Tokaj-ügyben és az osztrák olajvezetékkel kapcsolatban. Az MKP az utóbbival kapcsolatban szintén, de a weblapjuk szerint legutóbb október 29-én, mialatt a Híd melegebben tartotta a vasat (legutóbbi nyilatkozat december 17.) Érzékelhető Simon Zsolt hiperaktivitása (földalap, telekbotrány, önkormányzati költségvetések, déli gyorsforgalmi út), hasonló kaliberű frontembert a konkurens MKP-ban egyenlőre nem látni. Az MKP megszólalt a Pátria Rádió, adóhivatalok számának csökkentése ügyében, az egészségüggyel kapcsolatban kétszer, a szociális műhelyből szeptemberben érkezett a legutolsó kommunikáció, volt egy-egy kommentár az új borászati törvénnyel és a szlovák közlekedéspolitikai stratégiával kapcsolatban. A többi mind nyelvtörvény, kárpát-medencei képviselőfórum, szobor- és kopjafaállításokon való részvétel. A bezárt párkányi papírgyár ügyében is volt némi mozgolódás, igaz itt nem sok mindent lehetett már tenni, Bauer Edit levelét megírta.

A honlapok végigszörfözése után az a kép alakult ki bennem, hogy noha az MKP sokkal szélesebb témapalettával dolgozik, mégis az újonnan alakult Híd az, mely egyre asszertívabban fogalmazza meg üzeneteit. Az, hogy a MKP igyekszik felvállalni a szlovmagyar mindenes szerepét nemes dolog, de felületességet, amatőrizmust eredményezhet. Túl sok feladat ez egy politikai pártnak, pláne egy szellemi erőforrásokban amúgy is szűkében lévő közösségben. Erre van az outsourcing: például a formálódó Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának több teret kéne adni (vagy inkább hagyni) például nyelvtörvény ügyében vagy a “szlovákiai magyar diplomácia” menedzselésében.

Mégis, a széles paletta vállalása nem mentség az MKP-ban meg-megnyilvánuló amatőrizmusra. A sors szomorú fintora, hogy az MKP-nak most hiányoznak a legjobban azok dolgok, melyeket a párt hosszú évekig, BB-vel az élen hanyagolt és ignorált: szellemi holdudvar (egyfajta think-tank) kiépítése, pofás szakpolitikusok, utánpótlás-kinevelés, tagbázis-építés, weboldal, tökös kommunikáció és médiaszereplés. Ez utóbbival kapcsolatban a bennfentes mondhatná, hogy az MKP-t nem szereti a média és BB-re Zlatica Puškárová mindig szebben fog mosolyogni.

Néha erről nem BB vagy a média tehet: bármennyire is kikasztrált volt, a legutóbbi ellenzéi treffen Csákynak meg kellett volna jelennie. Minden ellenzéki pártelnök ott volt, csak ő nem. Az nem kifogás, hogy Bajnaival meg volt beszélve, hogy Pestre megy, a szlovmagyarok bajait nem a magyar parlamentből fogják megoldani. Sőt, ezt a tévhitet sugallani sem szabadna ilyen rosszul időzített utazásokkal. Az most lényegtelen, hogy mennyire nem ért semmit az egész ellenzéki találkozó, de próbáljuk az egészet egy hezitáló szlovmagyar választó szemével látni, aki nem bírja Ficót, vár valamit a Zellenzéktől, de még nem igazán érti ezt az egész tavaszi magyar pártszakadást. Azon a szép napon bekapcsolta a Markízát és látta Dzurindát, Figelt, Sulíkot, Bugárt, DE a Csákyt nem… Látszat és láttatás: a politikában nagyon fontos, pláne, ha tényleg demonstrálni akarjuk, hogy meg akarjuk buktatni a Ficót.

*

aborigosVégezetül egy gondolat erejéig vissza az etnikai alapú politizálás vádjához. A szlovák politikai pártok, véleményformálók és a szlovmagyar úgynevezett liberális vonal állandó kritikája, hogy az MKP etnikai alapú párt és hogy ez rossz, nem modern és ellehetetleníti az együttműködést a szlovákokkal. Sok mezei választónak, de véleményformálónak is ez a “magyarkodás” annyira érzékeny és zavaros fogalom, hogy nem tesznek különbséget a 64 vármegyések és hasonló elemek szánalmas nemzeti romantikázása, és a tökös szlovákiai magyar érdekérvényesítés között. Ez utóbbi természetes, hogy tartalmaz etnikai elemet: a magyar iskolák, magyar nyelvű tankönyvek, magyar nyelvhasználat ügyét nem lehet másképp felvállalni. Kérdéses azonban, hogy mennyire tesznek jót az MKP-nak a belülről jövő „magyarkodó” elemek és megnyilvánulások (pl. Felvidek.ma szellemisége, Duray, vagy Csáky némely megnyilvánulása). Ez utóbbi nem hiszem, hogy az MKP-nak több szavazatot jelentene Szlovákiában, viszont az SNS-nek (és talán a Hídnak) igen. Egyáltalán érdemes az MKP-nak ilyen magyarkodó húrokat pengetnie? Valóban szavazatokat vesztene vele? Mennyit? Mekkora ez a szlovákiai magyar “nemzeti bázis”?

A nemzetiségi alapon való konfrontálódás sokszor elkerülhetetlen, azonban konfrontálódni tudni is kell. Némely “etnikai” ügy széles kontextusba helyezhető: például a nyelvtörvény szelleme nem csak a szlovákiai magyarok gerincét görbíti, hanem a Köztársaság minden polgáráét. Továbbá, minél jobban láttatni kell, hogy az MKP-nak nem közömbösek az országos problémák és vannak rá megoldási javaslatai. Ez nem a minduntalan számonkért Szlovákia iránti „lojalitás” kifejezése. Egészen egyszerűen csak annak, hogy itt élünk és jól akarunk élni.

Tulajdonképpen mindkét párt elemi érdeke az együttműködés (már ha kormányra akarnak kerülni), a különbség a hangsúlyokban és módszerekben lesz. Az, hogy ezt a szlogent a Híd fő krédójává tette, hátrányosan érintheti az MKP-t. Mindennek ellenére a sors kegyetlen pofonjaként csattanhat az együttműködés-üzenet arcán egy esetleges 4,5-4,5 százalékos MKP vs. Híd választási eredmény, ami után nem lesz a szlovákoknak kivel együttműködnie az ország legfontosabb porondján, a parlamentben.

Nincsenek megjegyzések: