Szól a rádió - ajánló

Hírlapíró értesülései szerint most vasárnap 10 és 11 óra között Juhász László beszélget a Pátria rádióban blogokról, blogolásról, bloggerekről, bloggerekkel.

Bloggerhírszerzési forrásaink alapján az adás meghívott vendégei az e1, a DuMa és a true the lens blogok gazdái.

Akinek nincs rádiója, itt a link az élő adásra.

Felhívás

Immár hetedik éve, hogy adónk bizonyos százalékáról saját belátásunk szerint dönthetünk. Míg kezdetben “csak” egy százalék erejéig jótékonykodhattunk, azt is csak az alkalmazotti viszonyban lévők és a fizikai személyek, ma már ennek duplája is odaajándékozható. Pár éve pedig immár a jogi személyek is adakozhatnak. Hogy mennyire nemes, és egyre népszerűbb lehetőségről van szó, mutatja az az évről évre növekedő adóösszeg, mely ily módon gazdára talál. Sok civil szervezet rengeteg hasznos ötlete valósulhatott meg a filantrópia eme előnyének köszönhetően. Az alábbiakban egy fiatal, 2007-ben alakult polgári társulást szeretnénk bemutatni, mely szintén ezek közé tartozik.

A Vox Juventae polgári társulás közélet iránt érdeklődő szlovákiai magyar fiatal értelmiségiek közössége. Azzal a céllal jött létre, hogy programjaikon keresztül erősítse a fiatalok körében a szülőföld és közösség iránti felelősséget és a közéletben való aktívabb részvételt.

Tagjai úgy gondolják, hogy a szlovákiai magyarságnak elsősorban előremutató, gazdasági és szellemi gyarapodásának irányvonalát világosan meghatározó gondolatokra, elképzelésekre van szüksége. Ennek a jövőképnek a megvalósításában rejlik a szülőföldön való sikeres boldogulás kulcsa, egy minél nyitottabb és szabadabb társadalom keretében.

Ezzel a küldetéssel összhangban hirdették meg tavaly szlovákiai magyar fiatalok számára a „Szülőföld és jövőkép” nevet viselő pályázatot, hogy szakmailag megalapozott meglátásaikkal és javaslataikkal segítsék a magyarlakta régiók fejlődése és jövője szempontjából döntő fontosságú közép- és hosszútávú stratégiák megalkotását, elemzését. Ezenkívül közéleti beszélgetéseket is szerveztek, és egy virtuális hálózatépítésbe is belekezdtek. Jövőbeli terveik a fenti gondolatok mezsgyéjén haladnak.

Tevékenységüket - nagy jelentőséget tulajdonítva az egyéni adakozás és filantrópia előnyeinek - igyekeznek minél inkább egyéni felajánlásokból származó forrásokból biztosítani. Amennyiben a kedves olvasó is fontosnak tartja a fenti elképzeléseket és úgy gondolja, hogy a társulás méltó az Ön adója 2%-ára, nagy örömmel fogadják felajánlását. Honlapjukon megtalálható az ehhez szükséges összes információ.

A rántotta dicsérete

Vasárnap reggel kipróbáltam egy alternatív rántottareceptet: a tojásba belepréseltem egy gerezd fokhagymát, aztán folytatva a már klasszikus procedúrát, hozzákevertem az olajon piruló sonkához (ami máskor szalonna és\vagy hagyma). Végén, a szem gyönyörködtetése gyanánt a tetejére egy csöpp pirospaprika. Fergeteges lett, hogy ez eddig nem jutott eszembe?! Bizonyára ez másnak elképzelhetetlen, de mivel nagyon szeretem a fokhagymát, igyekszem azt a lehető legtöbb mindenbe belekeverni. A rántottával meg az a jó, hogy rengeteget lehet vele kísérletezni, relatíve gyorsan megvan és nem kell utána sokat mosogatni. A kulináris sikerélményt frissen darált etiópiai kávé követte á la kotyogós, remek társ blogolvasáshoz:

Már régebben be akartam linkelni JClayton kolléga postját a jellegzetes szlovákiai magyar embertípusokról, akik élvezhetik "a kétnyelvűség és a regionalizmus előnyeit, kezüket pedig keményre cserzi a szikár felvidéki talaj miatt kétmarokra fogott ásó."

Mire jók a netes kommentek? Legalábbis arra, hogy jól felmegy tőlük némelyekben a pumpa és írnak egy remek postot, például a Körképen: tényleg szar magyarnak lenni Szlovákiában?

A komáromi testvérblog egy nagyon jellemző felvidéki szokást elemez: hogyan mérgezi a helyi közéleti diskurzust a vidékies paranoia.

Amikor még volt vér a pucánkban...

1994. január 8. - tizenöt éve volt a szlovákiai magyar pártok és önkormányzati képviselők nagygyűlése, amelyen a magyar kisebbség jogállásának alapkérdéseivel foglalkoztak. Sokat lehetne vitatkozni arról, hogy a nagygyűlés és annak követelései helyesek voltak vagy nem, valamint arról, hogy mi lett volna az okosabb follow-up. Úgy tűnik, hogy az akkori eufóriából mára csak emléktáblaavatásra futja, összhangban a bevett felvidéki körbevizelős területkijelölés-kultúrával .

Kitérő, de a mondanivalóhoz tartozik: szerepel a mostani hírekben, hogy Szczecin város több más lengyel városhoz hasonlóan polgármesterét, képviselőit küldi Nagy-Brittaniába, hogy az ott dolgozó, döntő többségében fiatal lengyeleket hazacsalogassa. A legfelsőbb politikai vezetés részéről is gyakran elhangzik a hazahívó szó. Tisztában vagyok vele, hogy se nem számokban, se nem kiváltó okokban nem lehet egymáshoz mérni az Brit-szigetek lengyel és szlovákiai magyar gazdasági emigrációit és nem is erről akarok írni. Ha azonban a fenti hírt olvasom, eléggé nyilvánvalóvá válik a szlovákiai magyar politikai reprezentáció igazi jelleme: a jelen kérdéseire adandó pofás válaszok helyett az európai integráció gyógyírjéről való folytonos papolás, homályos, részleteket nélkülöző önrendelkezési-miazmányok puffogtatása, valamint emlékkonferenciák, múltba révedő tekintetek…

A politikai elit szellemi munícióért felelős Gandalfjai ugyanis a múlttal táplálkoznak s ugyanúgy bele vannak ragadva a mondókájukba, mint a harmadosztályú egyetemi profok, akik évtizedeken keresztül ugyanazokból a jegyzetekből tanítanak (anatómiatanároknak ez elnézve). Skanzenépítés folyik, ezerrel.

Study the past

A múltat sokféleképpen lehet tanulmányozni és belőle sokféleképpen inspirálódni. Ha azt valaki csak egy bizonyos síkon képes művelni: nyafogni a jogtipráson, határhuzigatásokon, mélabúzni az elnyomáson és nehéz időkön vagy akár decembeötödikéken, akkor a jelen kihívásaira való válaszai is olyanok lesznek, mint a múltat vizsgáló szemüvege. Jogosan hívta fel a figyelmet az előző postnál egy kommentelő arra, hogy a köztudatban (és közbeszédben) alig vannak jelen pl. a 1918-1945 közötti korszak sikeres csehszlovákiai magyar viselkedési mintái - pénzügyi és a kereskedelmi elit, a Hanza szövetkezeti mozgalom, sarlósok, sajtó, stb., stb.

Gondolom sokan egyetértünk abban, hogy ezek a példák inkább előbbremutatóbbak és inspirálóbbak, mint Beneš paragrafusainak folyamatos elemezgetése vagy a sérelmek leltározása. Ezzel egyáltalán nem azt mondom, hogy a „szomorú” fejezeteket el kell felejteni. A bibi azzal van, hogy a közbeszédben nagy súllyal bíró Gandalfjaink érdeklődése és mondójáka szinte csak ebből áll.

Mi fán terem a szlovákiai magyar elit?

Mindenhol, minden időben formálódik a társadalomban egyfajta elit, mely rendelkezik bizonyos (sokszor lebecsült vagy túlbecsült) nagyságú politikai, gazdasági, szellemi hatalommal, s döntéseivel alakítja, formálja az adott társadalom sorsát. Ez az elit lehet "felvilágosultabb" vagy akár "visszahúzó, maradibb", mint a többség. Akarata, elképzelései egyezhetnek a többség akaratával vagy szembe is mehetnek velük. Az elit ilyen vagy olyan motivációjú igyekezete lehet sikeres vagy végződhet kudarccal is. Minden azon múlik, hogy mennyire sikerül a többséget meggyőznie a saját elképzeléseiről, illetve mennyire nem kell azt tennie, az adott társadalom politikai rendszerétől (demokrácia, arisztokrácia, zsarnokság, stb.) függően. A szlovák reformok története egy az ilyen elitista sikerstorykból.

Számos elképzelés létezik arról, hogy milyennek kéne lennie az „ideális elitnek”. Talán a leggyakrabban a "legjobbak uralma", a természetes arisztokrácia modellje merül fel. Ennek tagjai "…legalább két szavazattal rendelkeznek- a saját magukéval, s egy olyan valakiéval, akit ők tudtak befolyásolni"(John Adams).


A többségi véleménnyel ugyanis sokszor az lehet a bibi, hogy a tömeg nem feltétlenül tudja, mi a jó neki, ezért megfelelőbb, ha a többségi vélemény zsarnokságát valami ellensúlyozza. „Az Ön népe, kedves uram egy nagy barom” fogalmazott velősen egy másik amerikai alapító atya, Alexander Hamilton egy lelkes demokratával való vitájában. Viszont az önzés és a zsarnokság veszélye az elit részéről is fenyeget, nem csak a többség uralmánál.

Ennyi röviden az „elmélet”, mely korántsem teljes és semmiképpen sem tudományos, inkább provokatívabb bevezetőnek lett szánva.

Mi a helyzet a szlovákiai magyar elittel?

A Google nem sokat segít, szlovákiai magyar elit vagy felvidéki elit kulcsszavakra nem ad izgalmas találatokat: A szlovákiai magyar (felvidéki) elit fogalma inkább csak konkrét problémák, kérdések kapcsán merül fel (kisebbségi jogok, kedvezménytörvény, stb.), de a szlovákiai magyar elitről önmagáról szinte semmit sem lehet találni. Van azonban két-három dolog, ami elmondható róla:

Többségében szoftos-humán beállítottságú: tanítók, irodalmárok, néprajzosok, írók-költők, bölcsészek. A szakmai orientáltság pedig meghatározza az elit válaszait a kor kérdéseire. Csak egy példa: a magyar nyelvhasználat, minden kétséget kizárólag az egyik a legfontosabb a szlovákiai magyarság megmaradásának szempontjából, melynek egyik harcmezeje a közterek, utcák megnevezése. Idézet a Gramma Nyelviroda egyik írásából: „…a magyarság – illetve a szlovákiai magyar politikai és helyi elit – inkább e terek tárgyi (szimbolikus) “kijelölésére” helyezi a hangsúlyt (l. kopjafaállítás, a pozsonyi és a rimaszombati Petőfi-szobor, a rozsnyói Kossuth-szobor, a komáromi Európa udvar, 1848-as emlékművek stb.), s kevesebb figyelmet fordít a verbalitásra, a szöveges jelenlétre (tehát a magyar nyelvű köztéri feliratokra), holott ez a szlovákiai magyar közösség nyelvi megmaradása szempontjából hosszabb távon az előbbinél nagyobb jelentőségű.”
Érdekes, hogy ennyi irodalmár és nyelvész mellett mégsem a magyar nyelvű szöveges jelenlét (mely nem merülhet ki csak utcanevekben!) határozott népszerűsítése és biztosítása jellemző az elitre, hanem a történelmi büszkeség ily módon való ápolása. Döntse el magának mindenki, hogy hosszabb távon melyik a helyesebb út.

A második jellemző a "túlélési" paraméter. Az MKP politikai elitjére szokták mondani, hogy megélhetési politikusok. Nem jellemző ez az elit más csoportjaira is? Gondolok itt a (főleg állami) pályázati pénzekből fenntartott intézményekre és projektumokra, mely az elit számos tagjának a megélhetését, jólétét biztosítják. Átköltve egy buddhista mondást miszerint „az vagy, amit eszel, nem jellemző elitünkre „az vagy, amiből élsz”?

Harmadik sajátosság a vidékies, provinciális jelleg. A helyi elitek tagjai általában elnézőbbek egymás hibáival szemben. Ha valaki konfliktust kockáztat egy másikkal, mert az rosszul végzi a dolgát, a szakmai érvek gyorsan eltűnnek és a vita csúnyán személyessé válik. Ezért van az, hogy sokszor inkább szemet hunynak a szereplők egymás bénázásai fölött a „má’ miért legyek rosszba a szomszéddal” vagy „a Pityu sógorával” alapon. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek személyes konfliktusok: igenis vannak és sokszor nagyon durvák: a múltban elszenvedett sérelmek miatt vagy éppenséggel azért, mert számos egyénnek ez a feljebbjutás egyetlen lehetséges útja. Nem replikálódnak ezek a provinciális sajátosságok, viselkedési szokások az „országos elit” szintjére?

*

A provinciális jelleg másik oldala a nagyvárosi magyarság hiánya, a nagyvárosi magyar elit hiánya. Amikor a háború után egy kardcsapással lefejezték, a (cseh)szlovákiai nagyvárosi elit képtelen volt újratermelődni. És ez nagyon-nagyon hiányzik, mondhatni még most is nyögjük a következményeit. Velük együtt tűnt el a tapasztalat, vagyon (bezony!) és hagyomány.

Ma csendes migráció folyik vidékről az erőteljes szlovák gazdasági növekedés szívébe, Pozsonyba. Köztük vannak Husák magyar gyermekei is, az utolsó erős populációs évek fiai és leányai, sokan közülük egyetemi végzettséggel, perspektivikus szakmával felvértezve: elég csak felülni hétfőn reggel a Párkány felől járó, Dél-Szlovákián végigrobogó EuroCity vonatokra, a kép eléggé egyértelmű. Többségük előre láthatóan Pozsonyban fog letelepedni, családot alapítani, egzisztenciát teremteni. Vajon mekkora az esélye, hogy mindezek mellett képesek lesznek életképes közösségeket is formálni, vagy ennek híján atomizálódva (az utódaik) az asszimiláció áldozatává válnak?


Régebbi, kapcsolódó írások:
Egy rövid a közönyről
A pályázati pénzek patológiája
Demokrácia Dél-Szlovákiában II

in memoriam Lukács Zsigmond

Hétfőn kísérik utolsó útjára Lukács Zsigmondot a párkányi gimnázium nyugalmazott tanárát, akinek négy éven keresztül én is diákja voltam. Nem titok, sok gondolatnak, mely ezen a blogon megjelenik ő volt az inspirálója, ha nem egyenest a "szerzője".

Isten Önnel, Tanár úr!

2008 - szlovákiai magyar napló

Nem éves összefoglalót szeretnék írni, mert ahhoz nem értek. Csak pár év végi gondolat.

Kiújult és új formákat vett fel a szlovák-magyar ellentét. A közhihedelemmel ellentétben én nem gondolom, hogy erről csak a politikusok tehetnek. Tehetnek róla éppúgy az "egyszerű" emberek is. A szlovákok nagy számát szólítja meg a magyarelleneséget nemzetépítéssel asszociáló szlovák politkus, Slota a harmadik legnépszerűbb Fico és Gasparovič után, de a demokratikusabb ellenzékben sem tartják sokan a magyarokat puszipajtásnak. Sokan mély meggyőződésből (Čarnogursky) vagy pragmatizmusból, ami egy politikusnál ésszerű. A magyarokkal kapcsolatos mitologikus félelmet és sztereotípiákat meg elsősorban az iskolákban tanítják.

Magyaroszágon a kádárista fejmosást követő zavar miatt nézik szlováknak az itteni magyarokat, valamint egy homályos felsőbbrendűségben élve tótozzák és nézik le a szlovákokat. Közben azt, hogy a történelmi Magyarország elsősorban a magyarok hazája volt, szintén az iskolákban tanítják.

A kameráknak ijedt arccal nyilatkozó dél-szlovákiai mezei polgár ("itt lent nincs semmilyen konfliktus") meg behúzódik a vackába, mintha nem is az ő személyes szabadságát és lehetőségeit korlátoznák rendőri túlkapásokkal, tankönyvátírással, becsületsértésekkel, a régióját elkerülő beruházásokkal. A tökös, szabadlelkű polgárokat is az iskolákban nevelik.

*

A szocialista veszély - Írtam már párszor arról, hogy a szlovákiai magyarságnak az egyik legnagyobb, hogyisnevezzem "stratégiai" gyengéje az állam kegyeire való halmozott ráutaltsága. Mezőgazdaság, infrastruktúra, kultúrális szervezeteinek pénzelése, iskolák, stb. Ez a ráutaltság egyrészt csökkenti poltikai érdekérvényesítésének mozgásterét valamint magának a politikai képviseletének az erejét is: egyszerűen úgy, hogy egyre többen lesznek olyanok, akik ignorálva az MKP-t inkább egy biztosabb jólétet igérő szlovák pártra fognak szavazni és elnézőbbek lesznek annak etatista vagy nemzetiségellenes politikájával szemben (ez utóbbi már látható, szerintem). Fico egyre gyakoribb déli kormányülései és focimeccsei valamint lehetséges jövőbeli jóléti osztozkodásai egyre több szelet foghatnak ki az MKP vitorláiból.

*

Alapiskoláink helyi önkormányzati pénzből, középiskoláink megyei költségvetésből vannak ugyan eltartva, de a kvótákat, ami alapján ezek a források lekerülnek, továbbra is központilag határozzák meg. A fiskális decentralizáció így is hatalmas előrelépés az iskolák szempontjából, mert nagyobb felelősséget rakott a helyi közösségek vállára (vagy adott vissza nekik?). Nyomás alatt meg tanul az ember.

A legutóbbi tankönyv-ügy kapcsán vetődik fel a szlovákiai magyar iskolarendszer egyfajta autonómiájának a lehetősége, mely nem csak pénzügyi "miből tanítsunk" hanem tartalmi "hogyan és mit tanítsunk" kérdéseket is magába foglalná. Számomra kérdéses, hogy egy önrendelkezős magyar iskolarendszer valamire való háttérintézmények nélkül be e tudná váltani a hozzá fűzött magas reményeket vagy csúnyán visszafelé sülne el az egész? Az oktatás magasabb színvonalát nem csak ezért jobban garantálná, ha a "tartalmi rész" továbbra is a központi állam feladata maradna. Ehhez peresz jó lenne, ha felvilágosultabb és nacionalizmustól mentes hivatalnokok ülnének a minisztériumban.

Ebben a fázisban nagyobb közösségi erőfeszítésekben, új "iskolaépítő" alternatívák kipróbálásában látnám a kiutat az iskola-dilemmából, pl. pofás alumni-programok indításával, ösztöndíjakkal, tehettségneveléssel. A bőséges hét (azaz nyolc) eszetndő alatt itt is lett volna mit begyűjteni a kaptárakba...

*

Úgy tűnik, hogy a szlovákiai magyar politikai reprezentáció hagyta magát elkábítani azzal az önmaga kreálta tömjénfüsttel, miszerint az MKP kihagyhatatlan a kormányból és az európai, atlanti integrációban tett "szolgálatai" a jövőben is osztalékot fognak fizetni. Hallgatva egypár prominens megnyilvánulásait (akkár Petőcz Kálmánét, akitől azért többet várnék el), ez utóbbi elképzelés hatása alól még most sem sikerült teljesen kikerülniük.

*

Sokat filóztam ebben az évben azon, hogy vajon a fejétől bűzlik e a hal vagy fordítva? Vagy kölcsönösen büdösítik egymást? Ebben a szlovákiai magyar elitről való töprengéseimben nem jutottam sehova sem. Talán egy következő postban...

Kelet-közép európai napló

Nem év végi összefoglaló, hanem csak reflektálás pár kiválaszott kelet-közép európai témára, eseményre.

Aki nagy várakozások közt érkezik, attól sokat várnak: így volt ez a Donald Tusk vezette új lengyel kormánnyal is. Épp Lengyelben jártam a 2007-es választások utolsó napjaiban valamint nem sokkal az eredmények kihirdetése után: a levegő tele volt eufóriával, mely azonban úgy látszik nem volt több egy nagy adag médiaszmognál. Az új kabinet ugyanis eléggé kiherélten viselkedik, semmi komolyabb reform, a lengyel címlapok többnyire csak a Lech Kaczyński elnökkel folytatott fölösleges és sokszor tragikomikus presztizsharcról tudósítanak. Bár ezt az utóbbi provokálja, amit úgy tűnik a lengyelek egyre kevésbé díjjaznak.

Viszont nagyon szimpatikus volt a grúziai háború alatt és az azt követő időkben is hiperaktív Kaczyński. Legalább annyit elért, hogy csúnyán láthatóvá vált, mennyire fütyülnek Kelet-Közép Európára a nyugat-európaiak az orosz kérdéshez kapcsolódó "pragmatikus" hozzáállásukkal. Így volt ez a múlt században, így van ma is. Jó lenne, ha ezt nálunk minél többen észrevennék...


Kaczyński a lisszaboni szerződés ügyében ugyanazt a határozott vonalat képviseli, mint Václav Klaus cseh elnök. Más tagországokban arra büszkék, hogy elsőként, egy gombnyomással fogadták el ezt a szerződést, máshol időt adnak maguknak, hogy megbeszéljék, átgondolják az egészet. Az, hogy így a szerződés a mindennapi politikai adok-kapok részévé vált nem feltétlenül baj, ez a politika természetéből adódik. A téma legalább a közbeszéd részévé válik, kikényszeríti, hogy többen véleményt alakítsanak ki róla. Ez a masaryki ihletésű "véleménydemokrácia" lassúbb, mint a gombnyomkodós fajta és bizonyára számos elitistának nem tetszik. Mindkettőnek megvannak a maga előnyei.

Csehországban a szerződés körüli vita mellett a januártól kezdődő uniós elnökség terhe is egy kikasztrált kormányra nehezedik, melynek azonban úgy tűnik több élete van, mint egy macskának. Kérdés, hogy az utolsót nem e veszti el a jövő évben: a legutóbbi regionális választások óta az egész ország a baloldali ČSSD narancssárga óceánjává vált, melyből csak a kék sziget, Prága emelkedik ki.

Kis hazámban, Szlovákiában ezalatt tombol a tömegek demokráciája s az önhitt jogászterroristák sorra hozzák a hülye törvényeiket. Az egyetlen reménynek számító ellenzék meg tehetetlenül tárja szét a lábát a törtető zimbabwei örvöskukac előtt.

Magyarországgal kapcsolatban sok odamondóssat lehetne írni, de minek? Még mindig úgy gondolom, hogy a régióban ez az ország van a leginkább megáldva tehettséges emberekkel, azonban az ottani sajátos felállás gúzsba köti őket.

Dél-Szlovákia esete a recesszióval

Nem tudhatja senki pontosan előre, hogy a reálgazdaságba átgyűrűző pénzügyi kalamajkának milyen következményei lesznek, milyen mély lesz a visszaesés és meddig fog tartani. Sokan úgy gondolják, hogy az euróval Szlovákiának könnyebb lesz. Bizonyára a külföldi pénzben eladósodott és a problémás bankszektoros országoknak panaceum lenne egy gyors eurócsere (Izland, Nagy-Britannia vagy Magyarország), de a stabilabb (és exportraorientált) országoknak (pl. Csehország vagy akár éppen Szlovákia) még jól jöhet az ínséges időkben egy flexibilis saját árfolyamkurzus és monetáris politika.

Viszont már most egyre világosabb, mely országokat és ágazatokat érintheti a visszaesés a legjobban. Ebből a szempontból nagyon rossz hír Dél-Szlovákiának a sokáig lappangó, leplezett magyar betegség megnyilvánulása: az esztergomi és dél-komáromi ipari parkban már elkezdődtek a leépítések, a forint fikánckodása miatt hosszabb távon egyre kevésbbé előrelátható, hogy mennyit koronát/eurót fog érni az áthozott fizetés, melyből jelenleg a legutóbbi zuhanások miatt kevesebb kenyeret és cirkuszt lehet venni ideát. Természetesen a koronás jövedelműeknek jobban megéri a túloldali vásárlás és tankolás, ez viszont makróban aligha kompenzálja a kiesett munkahelyeket és jövedelmeket.

A nem csak a politkiai elitünk által szajkózótt régi recept tehát, miszerint a dél-szlovákiai gazdasági nehézségeket (legalábbis a munkanélküliséget) a magyar puma fogja orvosolni, egyre veszít érvényességéből. A legutóbbi történések rávilágítanak ennek a receptnek arra a hiányosságára, hogy ugyan munkahelyteremtőként átmenetileg orvosolta a munkapiaci, szociális feszültségeket, de a dél-szlovákiai régió tőkeszegénységén szinte semmit sem javított. Emlékezzünk, sokan sok helyen ezzel a recepttel takarództak, ha szóba jött egy-egy dél-szlovákiai ipari park létrehozásának lehetősége vagy az MKP kormánytagságának komolyabb kihasználása.

A bőséges hét esztendőnek vége, s nem csak a politikai lehetőségekben, hanem egyre inkább úgy tűnik, gazdasági értelemben is. A jelenlegi szlovák kormányzati felállás és a bontakozó gazdasági recesszió nem éppen a legkellemesebb kombináció a szlovákiai magyarság számára és meg fog mutatkozni az elhalasztott lehetőségek magas ára is.

Suzukis harakiri és kétnyelvű buszok

I.

Az esztergomi Suzuki belefogott a 1200 fősre tervezett létszámleépítésbe, alkalmazottainak fele a párkányi régióból ingázik be naponta.
"Városunk és régiónk számára ez hosszan távú következményekkel jár. Térségünk az idegenforgalomra támaszkodik, ezért környékünkön szinte semmilyen iparvállalat nem működik."
Párkány polgármestere végre megszólalt (szombati Új Szó, címlap), de ennél tovább bizonyára nem fog menni. Máshol ilyenkor már rendkívül önkormányzati üléseket hívnak össze, polgármesterek találkoznak, cselekvésterveket dolgoznak ki. Errefelé nem, mert mi ugye az idegenforgalomra koncentrálunk. Megnézném azért a regionális foglalkoztatottsági mutatókat.

Na, de minden rosszban van valami jó, ami talán aláhúzza polgármesterünk fenti szavait: ez pedig a magyar vasutassztrájk "idegenforgalmi" hozadéka. Mivel az összes nemeztközi vonat magyar mozdonyvezető híjján a párkányi állomáson fejezte be, sok rossszul tájékoztatott külföldi tényleg úgy ment tovább, ahogy tudott. Ez legalábbis, saját szombat reggeli megfigyeléseim alapján, a prágai EuroCity-nél egy tucat romániai vendégmunkást és egy-két naiv nyugati turistát jelentett a párkányi idegegenforgalomnak. Bár ők inkább a "tranzit" kategória: az állomási kiskocsmás reggeli és továbbtaxizás/stoppolás után nagyon valószínűséggel nem álltak meg a felújított fedett uszodában és a turistacsalogatónak kikiáltott bronzpaci előtt sem.


II.
Inspiratív lehet a helyi tömegközlekedési vállalatnak a legutóbbi komáromi példa, ahol hamarosan kétnyelvűen közlekednek a helyi járatok. Tényleg az utóbbi hónapok magyarellenes intézkedései kellenek ahoz, hogy végre észhez térjünk és észrevegyük, hogy sok mindenben (még) a mi kezünkben van a gyeplő? Bár már hallom az ellenérveket, miszertint "azt meg minek", "fölösleges pénzkidobás", "káros magyarkodás" lenne az egész. Sok kifogást lehetne gyártani a semmittevés magyarázatára, ennek ellenére reménykedem, hogy még vannak a tájainkon bátrak és a komáromi példa ragadós lesz.

Ján Slota pedofil szexbotránya (videóval)

Virtuális csetelés helyett másodszor is személyesen találkoztak 2008. december 20-án a komáromi RÉV-ben a szlovákiai magyar blogoszféra legaktívabb tagjai és azok, akiknek éppen sörözni támadt kedve. Sok szó esett a blogokról, közéletről, politikáról és minden egyéb hasznos és szép dologról.

Új szelek fújnak, a blogok az Új Szóban nyomtatott formában is megjelentek és épp itt az ideje, hogy megtegyünk egy újabb apró lépést előre, ki-ki kedve, ideje és szándéka szerint. Szeretnénk egy jobb Felvidéket, ahol olcsóbb a sör és az emberek hangja elhallatszik azokhoz is, akik a fejünk fölött döntenek. Többet írunk, új utakat keresünk és reméljük, hogy idővel egyre többen leszünk. Rajtunk is múlik, mi lesz holnap.

Presstige, Komáromi blog, Körkép, Párkányer, Méla Béla, A szótlan szemtanú,

valamint a lélekben velünk tartó Hírlapíró és a halál, Tizedes, Philosophus, Felvidéki blog

u.i.: Ján Slotának nincs pedofil szexbotránya, sem videó róla, de a találkozón felvetődött, hogy egy ilyen cikkre mindenki ráklikkel. Ugye?

Malackodjunk!

Nagyon örülök, hogy egyre több értelmes hazai blog tűnik fel a blogoszférában: legutóbb konyhamalac jelentkezett be kajásblogként az alábbi küldetést deklarálva:

"Ez itt nem a kalóriaszegény ételek és a diétás tippek oldala. Csak zsírosan, mivel meggyőződésem szerint nem a kaján kell spórolni, hanem mozogni kell!"

Egyetértünk, Röfi! S ha már a zsír utáni mozgásról szó esett, ajánlom a Hegyimanó blogot, mely szintén felvidéki :-)

Közéleti-blog update, hogy újra elkezdett termelni a Felvidék blog is. Salut!