III. Szlovákiai Magyar Polblogger Találkozó

Erre most sajnos nem tudtam elmenni, de előtte Gerojjel megejtettem két "előkészítő" találkozót Pesten. Örülük, hogy a hagyomany gyökeret vert s íme a harmadik szlovmagyar bloggertalalkozó nyilatkozata:


Halloween vigíliáján hajoltak össze újfent a szlovmagy bloggerek. A tetthely ezúttal a fővárosi Budvar Pub volt.

A jelenlévők a kormány, a közállapotok, az MKP, a Híd, valamint a felvidéki magyar közéleti restség és hülyeség szidalmazása után a következőkben egyeztek meg:

1. Felvidéki magyarnak lenni cool. Tegyünk érte, hogy ezt mások is így lássák! Dolgozzunk a felvidéki és a regionális identitás kialakításán, mert ezek egyelőre hiánycikknek számítanak.

2. Arányaiban szemlélve kevés a szlovmagy polblog. Mivel a bloggergyártás - bár kellemes, de - nagyon időigényes folyamat, nem errefelé vezet az út. Írjon mindenki sok jó posztot! Kövessük figyelemmel a megyei választásokat is!

3. Kövessük Tizedes kollégát abban, ami neki már van, a többieknek meg még nincs!

4. Éljünk környezettudatosan, és használjunk szabad szoftvereket. Most jelent meg az Ubuntu Linux új verziója.

5. Igen a megbékélésre, nem az erről szóló pártmaszlagokra!

A tudatmódosító szerek fogyasztásával egybekötött rendezvény résztvevői a következő blogok szerzői voltak:

Philosophus Naplója, Komáromi blog, Tizedes, A hírlapíró és a halál, Körkép, Szótlan Szemtanú

A Schwarz-Gelb szépsége

Végre egy választási eredmény, aminek igazán örülni lehet! Vasárnap este óta egyértelmű, hogy Németországban a konzervatív CDU/CSU és a liberális FDP alakíthat kormányt a hétvégén lezajlott választások után. A remekül szereplő FDP vállalkozáspárti, alacsony adó és széles dereguláció híve, ellentétben az eddigi szocdem kormányzópárttal inkább Amerika-, mint oroszbarát. Ez a profil viszont talán keveset fog érni egy külpolban egyre langyosodó Obamával szemben.

Sokan reménykednek, hogy Merkelnek ezután nem lesz megkötve a keze, hogy Berlinben bátrabb reformlépéseket tegyenek az elkövetkező években. Vonzó analógiaként sejlik fel a 2002-es szlovákiai fordulat, amikor a fő kerékkötő baloldali párt kirepült a Dzurinda-kormányból és elkezdődhettek a reformok.

A német kihívások listája nem rövid, amibből talán a vészesen ketyegő demográfiai órát emelném ki, ennek pénzügyi, gazdasági és társadalmi következményeivel egyetemben. Kérdés, hogy egy ilyen hosszabbtávon megmutatkozó, formálódó jelenség hogyan válhat akuálpolitkai kérdéssé egy négyévenként választói értékelés alá vont kormányzatnál? Aktuális ügyekből így is van elég: foglalkoztatottság, oktatás, bevándorlók... Előfordulhat, hogy ezentúl éppen a politikai patkó középen dekkoló CDU/CSU lesz a bátor lépések akadálya. A németek viszont szeretik a kompromisszumokat, nem csoda, hogy "a politika a lehetséges művészete" maxima ezen a földön hangzott el először.

*

Egy jó nagy adag optimizmussal előreszaladva az időben már lehet örülni brit toryk jövő évi győzelemnek. Képes lenne replikálódni a 80-évek nagy, konzervatív generációja??

Szlovmagyar blogok már az éterben is

Az Új Szó Szalon rovata után a Pátria Rádió is felfigyelt a virtuális szférában zajló egyre intenzívebb közbeszédre, most szombaton futott le az első műsor, ihol a ink reá.

A bloggerhírszerzőszolgálat szerint az éterbeli blogmustra várhatólag szombat délelőttönként lesz hallható, ha nem tetszik, hát kikapcsolható...

Go east

Olvasom a mai újságban, hogy a holland pénzügyi társaság, az ING (bank, befektetés, biztosítás) Prágából Kolozsvárra helyezi át a közép-kelet európai (CEE) adminisztratív erőforrásainak nagy részét (IT, support, stb.). Ez helyben 500 munkahely megszűnését jelenti. A költözködés oka: ott olcsóbb. Pénzügyi cégről lévén szó ez elsősorban a bérköltségekre vonatkozik.

A CEE régióban megtelepedett multiknál ez idáig is nagy divat volt, hogy egy országba telepítették a régiós managementet és a vállalati support funkciókat (shared service centrum): Prága, Budapest, Varsó majd később Pozsony közt válogatva. Ezek a közpotnok, különböző nagyságú hozzáadott-értéket teremtő munkahelyekkel a modern kapitalizmus iskolái a fiatal nemzedékeknek, szakmai-, irányítói tapasztalat forrása a CEE országok formálódó gazdasági és szakmai elitjeinek.

Az utóbbi évek reálbér-emelkedésével (itt-ott megsegítve a nemzeti valuták felértékelődésével) ezek a munkahelyek egyre drágábbak lettek a feltörekvő Balkánhoz képest, ahol az intézményi környezet (törvények, adószabályok, korrupció, piaci reguláció stb.) még valamivel vadabb, de a bérek alacsonyabbak és úgy látszik van elegendő szakember is.

Kérdés, hogy a multik központjainak eddig otthont adó városok (és országok) hogyan tudják megóvni és javítani az attraktivitásukat? Ezzel kapcsolatban nem elhanyagolható egy, a jelenlegi gazdasági visszaesés következtében érzékelhető trend: számos nemzetközi társaság ugyanis, spórolásképp (nem csak) manageri posztokat von össze, egy direktor/specialista alá több országot és piacot rendelve, felértékelve így a regionális központok fontosságát.

Miért nem jó a szlovákoknak a nyelvtörvény?

Számos fórum tárgyalta már, hogy a szlovákiai magyarok számára miért káros a hatályba lépett nyelvtörvény. Ezért most azzal próbálunk foglalkozni, hogy miért káros az ilyen szabályozás a többségi szlovák nemzetre nézve. Kezdjük egy szabadelvű maximával: az állam jobb, ha minél kevesebb dolgot szabályoz. Így van ez a nyelvhasználattal is.

Ez a törvény:

- növeli az állam hatalmát, a bürokraták, poltikusok lehtőségeit, hogy céljaik elérése érdekében, hatalmuk megőrzése, növelése érdekében a élet minél több területén beleszóljanak az ember életébe.

- azt a téves képzetet erősíti az emberekben, hogy az állam és politikusok írott törvényekkel minden problémát megoldhatnak. Holott az emberi viselkedést, emberi viszonyokat számtalan, íratlan szabály, szokás szabályozza szinte észrevétlenül, sokszor sokkal hatékonyabban, mint az igencsak látható törvényhozáson keresztül megnyilvánuló állami hatalom.

- tekintettel a törvény jellegére (nyelvhasználatot szabályoz), annak definíciói nem pontossak, és nem is lehetnek soha pontossak, ezért túl széles értelmezést tesznek lehetővé. Ezzel vissza lehet élni mindkét oldalon. A bibi viszont az, hogy az államnak törvényei értelmezéseinél mindig nagyobb a mozgásterülete, mint az egyénnek. Egy analógia az adószabályok világából: egy nem pontos definíció az adótörvényben millió eurók sorsát kérdőjelezi meg, melegágya az adócsalásnak, de ugyanúgy az állami igyekezetnek, hogy az illegalitás határán minél több pénzt seperjen be az adófizetőktől. Akik inkább fiztenek, mintsem hosszadalmas procedúrákon, pereken keresztül szerezzenek érvényt igazuknak.

Éppen ezért egy nyelvi jogsértésen kapott egyénnek inkább korlátozotabbak a lehetőségei, mint a jogászokkal és procedurális eljárásokban tapasztalt bürokratákkal felvértezett minisztériumnak egy jogértelmezési vitában. Az egyénnek racionálisabb visszavonulót fújnia és beismerni, hogy jogot sértett. Nem kell leírni, hogy ez hosszabb távon mihez vezethet...

- hátrányos lehet a szlovák-lengyel, szlovák-ukrán viszonyra, legalábbis a Dunajec partjairól már érkeznek az elégedetlenkedő hangok. Bár elképzelhető, hogy a törvény betartatását a behajtók inkább a magyarok lakta területeken fogják komolyabban venni, semmint a guraloknál vagy ruszinoknál. Ez egyrészt etnikai alapon formálódó kettős mércét jelent: deformálja az állami hivatalnok morális integritását, más szóval különbséget fog tenni egyenlő és egyenlőbbek között. Másrészt, ha a szlovákok és nem magyar nemzetiségűek idővel úgy látják, hogy a törvény elsősorban a "magyarok ellen van", ez deformálhatja a jogtudatukat, más törvények megartásának/betartásának tudatát.

- része a 2006 óta tartó megtévesztő-shownak. Eltereli a figyelmet más, nehéz problémákról - ebben a szlovákiai magyarok akaratlanul asszisztálnak. Tematizálja a közbeszédet, mely ezzel foglalkozik, nem a sokkal komolyabb ügyekkel.

- mivel a "jó kormányzás" nem ilyen praktikákról híres, ellehetleníti annak kultiválását, fejlődését, a szlovák jogkultúra zsákutcás irányt vesz.

*

Végezetül: lehet uniformizált szlovák nemzetállapot építeni, és ebben a nyelvtörvény tökéletes eszköz. Láttatni kell ezért a szlovákokkal ennek az uniformizáltságnak a hátrányait és veszélyeit. Éveink súlyán és szövetséges-keresési igyekezetünk sikerén fog múlni fog minden.


Korábbi kapcsolódó írások:

Rendőri fellépésekről

Feltámasztott jogi hullák

Felvidéki skanzenépítés

Van egy történet a ketrecbe zárt oroszlánokról. Az állatok fel-alá mozognak a rácsok mögött és bámulják a kinti világot. Egy idő után a rácsokat eltávolították, az oroszlánok most már szabadok, de ők még mindig az egykori rácsok mentén járkálnak, a ketrec még mindig a fejükben van, eszkükbe sem jut átlépni a már nem létező korlátokon.

Aki rendszeresen olvassa ezt a blogot, talán észrevehette, hogy nem vagyok valami nagy (lovas)szobor rajongó. Nem nézem jó szemmel ezt a vehemens szlovmagyar szobor- és kopjafaállítási mániát, régebben leírtam, hogy miért. Ha már viszont állítunk egyet (melytől büszkén hirdetjük, hogy Szlovákiában a legnagyobb), akkor érdemesebb lett volna megpróbálni eljátszani az “összekötő kapocs” szerepét. Mármint magyarok és szlovákok között. Azaz, kinyilvánítani, hogy ezt a napot és szobrot együtt szeretnék ünnepelni a szlovákokkal. Még ha a többségük ezt velőből visszautasítaná is, az invitáló kezet ki kellett volna nyújtani. Enélkül jogosan gondolhatják, hogy Istvánt kisajátítottuk magunknak, hirdetve, hogy ő “elsősorban a mienk”. Legyünk őszinték, sokan közülünk így is gondolkodnak: „nekünk bezzeg volt Istvánunk, nektek szlovákok csak mitológiai homályba vesző Szvatopluk”.

A szoborbizottság 5-0 arányban leszavazta a szlovák elnök meghívását. Persze, ki nem állhatjuk őt és megvan rá az okunk. Viszont a köztársasági elnöki intézményt nincs miért utálni. Még mindig inkább a személyt nézzük, nem az intézményt, amit urambocsá’ ő képvisel. Ez a keleti eredetű személyi kultusz hatása, felhagyni vele nem egyszerű. Egy embert lehet utálni-imádni, de tisztségnek, melyet visel, kijár minden tisztelet. Elsősorban azért, mert minket, polgárokat képvisel. A szoborbizottság nem elsősorban Gasparicsot hívta volna meg, hanem a Szlovák Köztársaság elnökét, annak az államnak az első emberét, melyet adópénzünkből mi is eltartunk és szolgáltatásait igénybe vesszük. Annak az államalakulatnak az első emberét, melynek területe szerves része volt a történelmi Magyar Királyságnak és hagyományaiban-szokásaiban inkább Magyarországhoz, mint Csehországhoz hasonlatos. A szoborállítók ugyanúgy viselkedtek, mint a már nem létező rácsok között kószáló oroszlánok. Nagy lehetőség volt, kár volt kihagyni és ezek után még nehezebb lesz az ilyen “kitörést” bárkinek is megpróbálni a szlovmagyarok közül– már csak az augusztusi akcióból következő (jogos) sértettség, düh, csakazértis kellemes fílingje miatt is.

Nem meglepő annak a néhány, valamirevaló szlovák újságírónak a véleménye, miszerint a szlovákiai magyarok legutóbb ország-világ tudatára adták, hogy ezzel a szoborral az etnikai skanzenüket építik. Persze, hogy azt tesszük!

Kérdés, hogy mi mást tehetünk? Ilyen erős és dinamikus asszimilációra ez az első, természetes reakció. Mert fogyunk, kegyetlenül..., pláne, amikor azt hallom, hogy magyar többségű városainkban a gyerekek majdnem fele szlovák óvodába megy…

Lehetne másképp is, csak mi úgy látszik képtelenek vagyunk rá. Ez múltkori baráti beszélgetésen merült fel, hogy a komáromi és párkányi lovasszoborra összegyűjtött pénzből már vígan elindulhatott volna két helyi alapítvány, mely a szűkebb régió-város iskoláira „tapadva” ráállna a tehetségnevelésre, a buzgó lokálpatrióta szellem építésére-ápolására. Ha olyan profi iskolákat akarunk, ahonnan gerinces és ügyes szlovákiai magyarok kerülnek ki, akkor ahhoz gerinces és ügyes tanárok kellenek. Közhely, hogy a tanári pálya nem perspektivikus, olyanok mennek tanítónak, akik nem odavalók, valamint elveszett a tanárok tekintélye. Itt az ideje elkezdeni újra építeni! Kevésbé látványos, rengeteg aprómunka, időigényes. Viszont a kényelmes asszimilációtól és szellemi lecsúszástól nem szobrok fogják a szlovákiai magyarságot megmenteni, hanem a ilyenfajta helyi összefogások.

Kapcsolódó írások:

Amikor még volt vér a pucánkban...

Több szexet autonómia helyett!

Lássuk a medvét!?

Nézem a pártalapítókat az első sajtótájékoztatójukon. Csupa komoly, sértett arc. Mimikájukban, mondanivalójukban semmi nyoma nincs valamiféle "új üzenetnek" vagy "új kezdtenek", csak a sérelemnek. Az elhagyott hajón sem hallatszanak önkritikus hangok, a tengerészek mulatnak és terjeng a tömjénfüst.

A demokrata szemlélődők a rosszban a jót keresik és úgy vélik megtalálták: megszűnt a szlovákiai magyar egypártrendszer, megrendült a monopólium a közéleti diskurzusban. A tankönyvi modell szerint most jöhet a programok és az álláspontok ütköztetése, s végre beindul a "verseny", lesz "konkurencia" - így az optimista forgatókönyv.

Verseny biztos lesz: szavazatokért. Kérdés, hogy mi mentén? Majdnem biztos vagyok benne, hogy ez elsősorban személyeskedés lesz, semmi több. Egyrészt azért, mert mind a kivonulók, mind az MKP-ban maradt főemberek képtelenek másfajta kommunikációra. Egyiküknek sincs magvas mondanivalójuk a szlovákiai magyar jövővel kapcsolatban -legalábbi én még nem hallottam ilyet. Másrészt, az ilyen mondanivalót a szlovákiai magyarok nagy része nem is igényli. Legyünk realisták és ismerjük be, a többségnek bőven elég a bugári mantra ("A Híd azt szeretné elérni, hogy a kisebbségek megmaradhassanak, amihez kisebbségi oktatásra és kultúrára van szükség." ) vagy a Csáky-féle "megsérült a status quo" meg "a szlovák társadalom éretlen" fordulatok, alkalmanként megfűszerezve egy kis Durayval a múltbéli sérelmekről, ki-a-magyar-és-kinem-ről s a soha nem részletezett, homályos önrendelkezési formákról.

Lássuk a medvét! Tényleg látni akarjuk?

Medvét látni a vadonban szép, felemelő dolog, sokszor azonban visszafelé sülhet el az ilyen vizuális kontaktus, ezért inkább jobb nem kívánkozni utánna. Hasonlóképpen vagyok a két párt "versenyével" kapcsolatban, melynek kimenetele a 2010-es választásokon sokféle lehet.

Mégha egy értelmes poltikiai vita is kerekedne a szlovákiai magyar hogyantovábbakról (amiben kételkedem), a (vágó)Híd megerősödése mindenképp az MKP szavazói bázisának rovására fog menni (szlovák szavazatokban reménykedni wishful thinking) és nagy valószínűséggel a szlovákiai magyar parlamenti képviselet kárára. Ilyen medvét én nem szeretnék látni.

Lesz ez még így sem (jegyzetek)

Az európai parlamenti választások nem fontosak. Úgy látszik rájött erre a zeMKáPé vezérkara is, mert EP-voksolás ide vagy oda, nem telik el egy nap, hogy ne köpnének be újabb semmirevaló verbalitásokat a Bugár - Csáky csetepaté kapcsán. A párt európai politikájáról meg nem hallani semmit. Eléggé valószínű azért, mert nem létezik. Az MKP eu-s politikája az, hogy nincs eu-s politika - mondaná Sir Humphrey. A szlovmagyar média meg tudósít a kakasviadal minden részletéről - mert muszáj. Kíváncsi vagyok, mit fognak gondolni erről 50 év múlva a politikakutatók, ha a 2009-es újságcikkeket fogják olvasni. Vagy száz év múlva, a szlovákiai magyarok eltűnésének okait kutató etnológusok.

*

Újabb önjelölt autonómiás "alapító (g)atyák" jelentek meg, most Bószalandon kívül, Szerdahelyen. Megnéztem a videókat róluk, hát eléggé gáz...elkeserítő, hogy ha netalántán felmerül valamiféle diskurzus a szlovmagyar hogyantovábbakról, akkor azt ilyen palik csinálják. Ez is egy kép rólunk: ilyenek voltunk anno 2009-ben. Márpedig közélettel mindig foglalkozik valaki, s ha arra mások (esetleg nagyobb intellektuális kaliberrel, hitelesebb személyiséggel) nem hajlandóak, akkor csinálják mások.

*

Az autonómia ideája ezentúl is megmarad örökzöldnek, a minden problémát gyógyító panaceumnak. Egypár helyen viszont már megkezdődött a felébredés, ami nem feltétlenül kellemes, de szükségszerű. Továbbra is vallom, hogy autonómiatérképek rajzolgatása helyett inkább földhözragadtabb és kevésbé látványos dolgokkal kéne foglalkozni.

*

Másfél hónapon belül szomorú évfordulóról emlékezik meg a szlovmagyar blogoszféra. A Felvidék Tóta W.-je ugyanis épp egy éve, július elsején húzta le a redőnyt, egyenlőre úgy tűnik, véglegesen. Hiányoznak a kolléga írásai, sok mindenben inspiráltak.

A lét a tét?

Világos lehet mindenki számára, hogy a jelenlegi, MKP-belüli zajló viták nem programokról, eszmékről, egyszóval nem érdekképviseleti hogyantovábbokról szólnak, hanem csak személyekről.

Természetesen ne legyünk naivak: a politika az erős személyiségekről szól, arról, hogy ki az alfa hím és merre vezeti a bandát. Ez így is van rendjén és szükség van az ilyen egyénekre, a langyosakat nem csak a Jóisten köpi ki a szájából. Általában azonban a politikai személyiségekhez kapcsolódik egyfajta politikai krédó is, üzenet, program, amit hirdet és megvalósít. Sokszor ez az üzenet nagyon világos és jókora szekérnyomot hagy maga után: Thatcher, Reagan vagy akár Kohl, vagy a kevésbé fényezett vonal (vagy majd a jövő teszi azzá), mint pl. Blair, Dzurinda, Tusk, Lipsic ésatöbbi, a listát lehetne sokáig folytatni.

A szlovákiai magyarok egyetlen politikai képviseletét jelentő MKP-ban viszont alig hallani bármilyen „üzenetről”, csak erős(ködő) személyek vannak, a felvidéki hobbitnak megfogható program, üzenet nélkül. Ismeri valaki például Gál Gábor politikai krédóját? Mit akar ez az úriember elérni? Miben hisz? Mit hirdet? Tapintható nála valami szakpolitikai vonal? A. Nagy emberjogi specialista, úgy hallani, de valami több? Bugár néha-néha mond valami jót, de az mintha mindig az alkalomhoz illő atyai bölcselkedések lennének, nem látszik meg megette semmi konkrét. Jobb náluk Csáky vagy Duray?

A mostani hatalmi harc viszont folyik ezerrel, sok flekk és blogpost megtelt vele. Jó dolog azonban, hogy a médiában az udvari költők művei mellett megjelentek a veszekedés sekélységét kifogásoló vélemények is: a legutóbbi szombati Új Szó két írásában majd az alábbi blogbejegyzésben közös a nevező: a tét a mindenkori szlovákiai magyar érdekképviselet.

A legrosszabb az lenne, ha folytatódna tovább az ellentétek szőnyeg alá seprése (melyek elsősorban hatalmi, egyéni érdekek ütközéséből keletkeznek). A láva tovább fog fortyogni a vulkán belsejében és előbb-utóbb talál magának egy másik krátert vagy rosszabbik esetben berobbantja az egész hóbelevancot. Akkor inkább lépjenek ki… Lehet, hogy ez az egyedüli járható útja a megtisztulásnak és a sokat áhított generációváltásnak, még ha az új nemzedék olyan gagyinak is tűnik első látásra. De tényleg, látjuk mindegyiküket?

Vicces ez a platform dolog: elsőre jól hangzik, de kényelmetlen kérdések nyomasztanak: a platformot most személye vagy nézetekre fogják szabni? Most úgy tűnik, hogy inkább az eslő, Bugár úrnak kreálnak egy kertecskét, ahol kapálgathat. Sokan egyetértenek, hogy ez nem teljesen fér, ha már egyszer platform-forradalom, akkor legyen több. Meg kellene az MKP-nak nyitni a kapukat az új dolgok felé, valahogy meg kell jelenniük a pártban és még ha személyek köré is formálódnak elsősorban, talán kialakul egyfajta nyomás, hogy a párt keresse a külső stimulusokat és megoldásokat.

Hogy lesznek azonban a sokszor egymásnak ellentmondó platformi vélemények pártprogrammá formálva? Hogy fog kinézni a párt kommunikációja? Sarkított ugyan, de képzeljünk el egy ilyen sajtóközleményt: „az MKP szerint növelni kell a minimálbért, de csökkenteni kell a minimálbért”.

Vagy nem lenne erőforrás- és időpocskolás, hogy egy problémán két vagy több platform gondolkozik? És ha az megvan, akkor hosszú ideig a közös kompromisszumot keresnék, hogy a megoldási javaslat pártprogram lehessen?

Tulajdonképpen mit akarunk? A platformokon keresztül oldani-megszüntetni a nagy szlovákiai magyar hendikepet, a pluralitás hiányát? Meg tudna-e felelni ennek egy platformos alapokon szerveződő párt? Vagy csak nagyobb bénázást okozna? Vagy hogy nézne ki a platform-dolog egy esetleges kormányrészvételnél? Mennyire megbízható egy többvéleményű-többsebességű párt?

Az alaptétel viszont egyszerű: platformok ide vagy oda, az emberi természet mindig ugyanaz marad: lesz hatalmi harc, vita és érdekek ütközése. Kialakulhatna viszont valami olyan rendszer, mely ezt a teljesen természetes hatalmi versengést, egyéni érdekeket és ambíciókat egyre jobban a szlovákiai magyar ügy szolgálatába állítaná. Lehet vitatni, de Dzurinda hatalmi vágya az ország hasznára vált, Ficóé meg a kárára, de ez más téma.

Egy út van a szlovákiai magyar politika előtt és ez a kísérletezés útja. Eddig inkább egypártrendszer működött a vesztesek durcogásával, ahol a győztes szinte mindent vitt, túlgyőzte magát, ahogy az egyik kommentelő írja. Ennek megvoltak az előnyei és hátrányai. Talán érdemes lenne kipróbálni ezt a platformos verziót és azon belül pár variációt. Ha nem működne ez sem és más sem, akkor megérdemeljük, hogy ne legyen politikai képviseletünk.

Globalwarming a Csallóközben

(frissítve) Nem kellett rá várni sokáig, elért hozzánk is. Az eddig csak a médiában, interneten folyó felmelegedés-ideológia gyakorlása elérkezett hozzánk, békés felvidéki hobbitokhoz is.

Csak hogy világos legyen: rég nem arról van szó, hogy változik a Föld klímája (az mindig változott, változik, változni fog). A lényeg: a globalwarmingos eszme érveinek felhasználása gazdasági (vagy politikai) haszon elérése érdekében. Jelen esetben szélturbina-építésben a Csallóköz szívében.

Semmi ellenvetés a szabad vállalkozás eszméje ellen, de hol lenne most a szélenergia-biznisz a drága és kevésbé hatékony erőműveivel a globalwarmingos hátszél nélkül? Ez a hátszél pedig erős: egyrészt ideológiai (melyben boldogan asszisztál az értelmiségiek, média döntő része), másrész gazdasági: adókedvezmények, uniós és állami dotációk, kutatás-fejlesztés támogatása, garantált felvásárlási árak, satöbbi.


Jó hír viszont, hogy az eset kapcsán felbukkant egypár öntudatos polgár, melyből nálunk, felvidéki hobbitok között sajnos elég kevés akad. Lássuk csak mivel is akarták őket meggyőzni egy lakossági fórumon:

A kivitelező tulajdonosai "arról próbálták meggyőzni a hallgatóságot, hogy a község javára válhat a szélpark. A földgáz-kőolaj-szén fogyóban van a világban, ezért itt az ideje, hogy megújuló energiaforrásokban gondolkodjunk. " Bingó! Íme a globalwarming egyik ütőérve, nehéz vele ellenkezni, inkább csendben elviseljük, hogy a széltorony legyen a kertünk végében és bedarálja a madarakat?

Aztán: "Mad polgármestere válaszolt a felvetésekre, mivel szakmai kérdés nem érkezett a hallgatóságtól." Könyörgöm, miért kéne, hogy szakmai kérdés jöjjön az ott élő emberektől, akiknek a nyakába akarják építeni ezeket a szörnyetegket? Miért kell, hogy a széltornyok mérnöki részletei érdekeljék őket? Szakmai kérdéseket a műszaki egyetem előadótermében kell várni. Itt politikai érveknek és kérdéseknek van helye, mert ez politika, a szó legnemesebb értelmében véve, mert az adott közösség sorsát, jövőjét meghatározó döntésről van szó. Ja, nincs szakmai érvetek..., aha, nem értetek hozzá, akkor meg miért akartok beleszólni? - tipikus felvilági érvelés a hatalom gyakorlói részéről, már sokszor, sok helyen hallottam Hobbitföldön.

A járadékvadászok tényleg ügyesen használjak a nyelvet, mint eszközt: "intelligens szélparkot" építenének. Ez csendben azt indukálja, hogy aki ezt ellenzni, az nem intelligens...? Már mitől lenne pár vastorony intelligens? Ha nem fúj a szél, akkor keresztrejtvényt fejtenek?

"A demokartikusan megválasztott önkormányzat egységesen kiáll a beruházás mellett, mert az a lehető legkímélőbb fajtája az energiaelőállításnak" - Figyelitek a hangsúlyt? Ki van emelve, hogy az önkormányzat a polgároktól kapta a mandátumát (ez így van), többek között, hogy szélpark ügyben döntsön (hát, ez már kérdéses..). Egy másik bevett hobbit kultúrelem: a helyi demokrácia sokunknak (választónak, megválasztottnak) csak a négyéventi szavazást jelenti. Ami közte van, abban a választónak kuss a neve. És ezzel a többségük egyet is ért.

Elhiszem, hogy sokakat az önkormányzat döntéshozói közül a "zöld" érv győzött meg, ebben a globalwarmingos médiazivatarban egyre nehezebb másképp gondolkodni és - no offence- tiszteletreméltó, hogy tenni akarnak valamit a Földért. Csak hát...

Régebbi, kapcsolódó írások:
Egy rövid a közönyről
Demokrácia Dél-Szlovákiában III.


Kapcsolódó külső írások:
Nem vagyunk mi UFÓ-k!
Ébredjetek, Csallóköziek!

Olvasnivaló az Ünnepekre

Egy nagyon jól megírt, olvasmányos cikk a sok helyen, sokféleképp magyarázott "válságról", valamint arról, hogy "...a sokszor materialistának lefestett kapitalizmus valójában az erkölcsi kvalitások és emberi, személyes kapcsolatok hálóján alapszik".

Jó szórakozást és gondolkozást hozzá!

Az elnökválasztás nyomorúsága

Már itt volt az ideje, hogy vége legyen.

Ez az elnökválasztás és az azt övező erőltetett politikai színház fájdalmasan fölösleges és káros volt. Az elnökválasztás jogát vissza kell adni a parlamentnek, minél hamarabb.

Magyarországhoz és Csehországhoz hasonlóan a szlovák elnöki intézmény is csak egy ugyanolyan szükséges díszbútor az alkotmányban, semmi értelme erről méregdrága, többfordulós választást tartani. Ez az egyik ok: mert akárhogy ragozzuk az "eszmei fontosságát" meg a "szimbolikáját"mindig csak egy díszbútorról van szó. A másik ok, hogy pénzbe kerül, sok pénzbe. A harmadik ok, hogy nem csak pénzbe: hanem elhalasztott közbeszédbe sokkal fontosabb dolgokról, mind országos szlovákiai, mind szlovákiai magyar berkekben.

Nem is tudatosítjuk, hogy ez utóbbinak mekkora ára van.

Sokan érvelnének azzal, hogy nálunk a cseh, magyar modell nem működne. Az ottani parlamentek mindezidáig képesek voltak értelmes arcokat választani elnöknek. "De itt," nálunk ez nem lehetséges, mert "...az itteni politkai kultúrából" kifolyólag a szlovák parlament csak valamiféle, az akutális kormányoldalnak megfelelő bólogatójános-formátumú prezidentet lenne képes megválasztani. A legutóbbi választás eredménye ismételten kiütötte ezt az érvet: egy Schusterrel és két Gasparoviccsal a nép már többször bizonyította, hogy mire képes.

Nem tudnak meghatni a "...mert ez a legdemokratkiusabb forma" érvek sem. Ez egy üres frázis, puff, puff... Az, hogy legdemokratikusabb, miért jelenti feltétlenül azt, hogy a "legjobb"? Pláne díszbútorválasztásnál. Ugyanilyen hozzáállással az Alkotmánybíróság elnökét, meg még ki tudja kit is népi voksal kéne pajzsra emelni. Luxusdemokrácia.

Nem beszélve arról a kényszeredett, mesterséges körítésről, melyet a média és a politikusok egymással karöltve főztek hozzá. Noha a kulisszák ezt próbáltak sugallani, mégsem egy amerikai-kategóriájú elnökválasztásról volt szó- ott annak igazi tétje van, nálunk nem, és ez így van rendjén. Az elnökjelöltek "vitái", meg az azt megelőző latolgatások, hogy "ki nyeri meg őket", aztán a duma a "kettészakított országról" és "víziók harcáról". Brr...

Fel lett róva, hogy a kampány lagymatag volt és frázisok puffogtatásán kívül nem sokszor hangzott el valami "mélyebb". Könyörgöm, hát hogy is lehetett volna másképp??? Miről másról tudtak volna a jelöltek beszélni? Arról, hogy mi mindent csinálnak egy rendkívüli állapot kihirdetésekor? Díszbútort választottunk, nem valós politikai hatalmat jelentő parlamentet-kormányt, melynek, az elnökválasztással ellentétben, természetszerűleg, igazi tétje van. A közvetlen elnökválasztás egy kényszer szülte megoldás volt, visszagondolva, talán felesleges is, de akkor több, mint észszerű.

Azért merem ezt az elnökválasztási hacacárét károsnak nevezni, főleg szlovmagyar szempontból, mert jócskán kifogta a szelet a lényeges témák vitorláiból: a közbeszéd szinte csak erről szólt és szól még ma is.

Persze valakiknek ez fene jól jött, mert nem az ő bénaságaikról és képességeikről szólt (és szól) a közbeszéd. Jó az MKP jelenlegi és egykori vezetésének, mert nem arról beszélünk mi mindent nem csinálnak és nem csináltak meg, és ugyanúgy jól jön Fickónak is. Politikai alapigazság: "amíg az egyik kezében a sajtó drogot sejt, akkor a másikban elfér egy anyahajó is, baromira nem veszik észre."