Lássuk a medvét!?

Nézem a pártalapítókat az első sajtótájékoztatójukon. Csupa komoly, sértett arc. Mimikájukban, mondanivalójukban semmi nyoma nincs valamiféle "új üzenetnek" vagy "új kezdtenek", csak a sérelemnek. Az elhagyott hajón sem hallatszanak önkritikus hangok, a tengerészek mulatnak és terjeng a tömjénfüst.

A demokrata szemlélődők a rosszban a jót keresik és úgy vélik megtalálták: megszűnt a szlovákiai magyar egypártrendszer, megrendült a monopólium a közéleti diskurzusban. A tankönyvi modell szerint most jöhet a programok és az álláspontok ütköztetése, s végre beindul a "verseny", lesz "konkurencia" - így az optimista forgatókönyv.

Verseny biztos lesz: szavazatokért. Kérdés, hogy mi mentén? Majdnem biztos vagyok benne, hogy ez elsősorban személyeskedés lesz, semmi több. Egyrészt azért, mert mind a kivonulók, mind az MKP-ban maradt főemberek képtelenek másfajta kommunikációra. Egyiküknek sincs magvas mondanivalójuk a szlovákiai magyar jövővel kapcsolatban -legalábbi én még nem hallottam ilyet. Másrészt, az ilyen mondanivalót a szlovákiai magyarok nagy része nem is igényli. Legyünk realisták és ismerjük be, a többségnek bőven elég a bugári mantra ("A Híd azt szeretné elérni, hogy a kisebbségek megmaradhassanak, amihez kisebbségi oktatásra és kultúrára van szükség." ) vagy a Csáky-féle "megsérült a status quo" meg "a szlovák társadalom éretlen" fordulatok, alkalmanként megfűszerezve egy kis Durayval a múltbéli sérelmekről, ki-a-magyar-és-kinem-ről s a soha nem részletezett, homályos önrendelkezési formákról.

Lássuk a medvét! Tényleg látni akarjuk?
Medvét látni a vadonban szép, felemelő dolog, sokszor azonban visszafelé sülhet el az ilyen vizuális kontaktus, ezért inkább jobb nem kívánkozni utánna. Hasonlóképpen vagyok a két párt "versenyével" kapcsolatban, melynek kimenetele a 2010-es választásokon sokféle lehet.

Mégha egy értelmes poltikiai vita is kerekedne a szlovákiai magyar hogyantovábbakról (amiben kételkedem), a (vágó)Híd megerősödése mindenképp az MKP szavazói bázisának rovására fog menni (szlovák szavazatokban reménykedni wishful thinking) és nagy valószínűséggel a szlovákiai magyar parlamenti képviselet kárára. Ilyen medvét én nem szeretnék látni.

Lesz ez még így sem (jegyzetek)

Az európai parlamenti választások nem fontosak. Úgy látszik rájött erre a zeMKáPé vezérkara is, mert EP-voksolás ide vagy oda, nem telik el egy nap, hogy ne köpnének be újabb semmirevaló verbalitásokat a Bugár - Csáky csetepaté kapcsán. A párt európai politikájáról meg nem hallani semmit. Eléggé valószínű azért, mert nem létezik. Az MKP eu-s politikája az, hogy nincs eu-s politika - mondaná Sir Humphrey. A szlovmagyar média meg tudósít a kakasviadal minden részletéről - mert muszáj. Kíváncsi vagyok, mit fognak gondolni erről 50 év múlva a politikakutatók, ha a 2009-es újságcikkeket fogják olvasni. Vagy száz év múlva, a szlovákiai magyarok eltűnésének okait kutató etnológusok.

*

Újabb önjelölt autonómiás "alapító (g)atyák" jelentek meg, most Bószalandon kívül, Szerdahelyen. Megnéztem a videókat róluk, hát eléggé gáz...elkeserítő, hogy ha netalántán felmerül valamiféle diskurzus a szlovmagyar hogyantovábbakról, akkor azt ilyen palik csinálják. Ez is egy kép rólunk: ilyenek voltunk anno 2009-ben. Márpedig közélettel mindig foglalkozik valaki, s ha arra mások (esetleg nagyobb intellektuális kaliberrel, hitelesebb személyiséggel) nem hajlandóak, akkor csinálják mások.

*

Az autonómia ideája ezentúl is megmarad örökzöldnek, a minden problémát gyógyító panaceumnak. Egypár helyen viszont már megkezdődött a felébredés, ami nem feltétlenül kellemes, de szükségszerű. Továbbra is vallom, hogy autonómiatérképek rajzolgatása helyett inkább földhözragadtabb és kevésbé látványos dolgokkal kéne foglalkozni.

*

Másfél hónapon belül szomorú évfordulóról emlékezik meg a szlovmagyar blogoszféra. A Felvidék Tóta W.-je ugyanis épp egy éve, július elsején húzta le a redőnyt, egyenlőre úgy tűnik, véglegesen. Hiányoznak a kolléga írásai, sok mindenben inspiráltak.

A lét a tét?

Világos lehet mindenki számára, hogy a jelenlegi, MKP-belüli zajló viták nem programokról, eszmékről, egyszóval nem érdekképviseleti hogyantovábbokról szólnak, hanem csak személyekről.

Természetesen ne legyünk naivak: a politika az erős személyiségekről szól, arról, hogy ki az alfa hím és merre vezeti a bandát. Ez így is van rendjén és szükség van az ilyen egyénekre, a langyosakat nem csak a Jóisten köpi ki a szájából. Általában azonban a politikai személyiségekhez kapcsolódik egyfajta politikai krédó is, üzenet, program, amit hirdet és megvalósít. Sokszor ez az üzenet nagyon világos és jókora szekérnyomot hagy maga után: Thatcher, Reagan vagy akár Kohl, vagy a kevésbé fényezett vonal (vagy majd a jövő teszi azzá), mint pl. Blair, Dzurinda, Tusk, Lipsic ésatöbbi, a listát lehetne sokáig folytatni.

A szlovákiai magyarok egyetlen politikai képviseletét jelentő MKP-ban viszont alig hallani bármilyen „üzenetről”, csak erős(ködő) személyek vannak, a felvidéki hobbitnak megfogható program, üzenet nélkül. Ismeri valaki például Gál Gábor politikai krédóját? Mit akar ez az úriember elérni? Miben hisz? Mit hirdet? Tapintható nála valami szakpolitikai vonal? A. Nagy emberjogi specialista, úgy hallani, de valami több? Bugár néha-néha mond valami jót, de az mintha mindig az alkalomhoz illő atyai bölcselkedések lennének, nem látszik meg megette semmi konkrét. Jobb náluk Csáky vagy Duray?

A mostani hatalmi harc viszont folyik ezerrel, sok flekk és blogpost megtelt vele. Jó dolog azonban, hogy a médiában az udvari költők művei mellett megjelentek a veszekedés sekélységét kifogásoló vélemények is: a legutóbbi szombati Új Szó két írásában majd az alábbi blogbejegyzésben közös a nevező: a tét a mindenkori szlovákiai magyar érdekképviselet.

A legrosszabb az lenne, ha folytatódna tovább az ellentétek szőnyeg alá seprése (melyek elsősorban hatalmi, egyéni érdekek ütközéséből keletkeznek). A láva tovább fog fortyogni a vulkán belsejében és előbb-utóbb talál magának egy másik krátert vagy rosszabbik esetben berobbantja az egész hóbelevancot. Akkor inkább lépjenek ki… Lehet, hogy ez az egyedüli járható útja a megtisztulásnak és a sokat áhított generációváltásnak, még ha az új nemzedék olyan gagyinak is tűnik első látásra. De tényleg, látjuk mindegyiküket?

Vicces ez a platform dolog: elsőre jól hangzik, de kényelmetlen kérdések nyomasztanak: a platformot most személye vagy nézetekre fogják szabni? Most úgy tűnik, hogy inkább az eslő, Bugár úrnak kreálnak egy kertecskét, ahol kapálgathat. Sokan egyetértenek, hogy ez nem teljesen fér, ha már egyszer platform-forradalom, akkor legyen több. Meg kellene az MKP-nak nyitni a kapukat az új dolgok felé, valahogy meg kell jelenniük a pártban és még ha személyek köré is formálódnak elsősorban, talán kialakul egyfajta nyomás, hogy a párt keresse a külső stimulusokat és megoldásokat.

Hogy lesznek azonban a sokszor egymásnak ellentmondó platformi vélemények pártprogrammá formálva? Hogy fog kinézni a párt kommunikációja? Sarkított ugyan, de képzeljünk el egy ilyen sajtóközleményt: „az MKP szerint növelni kell a minimálbért, de csökkenteni kell a minimálbért”.

Vagy nem lenne erőforrás- és időpocskolás, hogy egy problémán két vagy több platform gondolkozik? És ha az megvan, akkor hosszú ideig a közös kompromisszumot keresnék, hogy a megoldási javaslat pártprogram lehessen?

Tulajdonképpen mit akarunk? A platformokon keresztül oldani-megszüntetni a nagy szlovákiai magyar hendikepet, a pluralitás hiányát? Meg tudna-e felelni ennek egy platformos alapokon szerveződő párt? Vagy csak nagyobb bénázást okozna? Vagy hogy nézne ki a platform-dolog egy esetleges kormányrészvételnél? Mennyire megbízható egy többvéleményű-többsebességű párt?

Az alaptétel viszont egyszerű: platformok ide vagy oda, az emberi természet mindig ugyanaz marad: lesz hatalmi harc, vita és érdekek ütközése. Kialakulhatna viszont valami olyan rendszer, mely ezt a teljesen természetes hatalmi versengést, egyéni érdekeket és ambíciókat egyre jobban a szlovákiai magyar ügy szolgálatába állítaná. Lehet vitatni, de Dzurinda hatalmi vágya az ország hasznára vált, Ficóé meg a kárára, de ez más téma.

Egy út van a szlovákiai magyar politika előtt és ez a kísérletezés útja. Eddig inkább egypártrendszer működött a vesztesek durcogásával, ahol a győztes szinte mindent vitt, túlgyőzte magát, ahogy az egyik kommentelő írja. Ennek megvoltak az előnyei és hátrányai. Talán érdemes lenne kipróbálni ezt a platformos verziót és azon belül pár variációt. Ha nem működne ez sem és más sem, akkor megérdemeljük, hogy ne legyen politikai képviseletünk.

Globalwarming a Csallóközben

(frissítve) Nem kellett rá várni sokáig, elért hozzánk is. Az eddig csak a médiában, interneten folyó felmelegedés-ideológia gyakorlása elérkezett hozzánk, békés felvidéki hobbitokhoz is.

Csak hogy világos legyen: rég nem arról van szó, hogy változik a Föld klímája (az mindig változott, változik, változni fog). A lényeg: a globalwarmingos eszme érveinek felhasználása gazdasági (vagy politikai) haszon elérése érdekében. Jelen esetben szélturbina-építésben a Csallóköz szívében.

Semmi ellenvetés a szabad vállalkozás eszméje ellen, de hol lenne most a szélenergia-biznisz a drága és kevésbé hatékony erőműveivel a globalwarmingos hátszél nélkül? Ez a hátszél pedig erős: egyrészt ideológiai (melyben boldogan asszisztál az értelmiségiek, média döntő része), másrész gazdasági: adókedvezmények, uniós és állami dotációk, kutatás-fejlesztés támogatása, garantált felvásárlási árak, satöbbi.


Jó hír viszont, hogy az eset kapcsán felbukkant egypár öntudatos polgár, melyből nálunk, felvidéki hobbitok között sajnos elég kevés akad. Lássuk csak mivel is akarták őket meggyőzni egy lakossági fórumon:

A kivitelező tulajdonosai "arról próbálták meggyőzni a hallgatóságot, hogy a község javára válhat a szélpark. A földgáz-kőolaj-szén fogyóban van a világban, ezért itt az ideje, hogy megújuló energiaforrásokban gondolkodjunk. " Bingó! Íme a globalwarming egyik ütőérve, nehéz vele ellenkezni, inkább csendben elviseljük, hogy a széltorony legyen a kertünk végében és bedarálja a madarakat?

Aztán: "Mad polgármestere válaszolt a felvetésekre, mivel szakmai kérdés nem érkezett a hallgatóságtól." Könyörgöm, miért kéne, hogy szakmai kérdés jöjjön az ott élő emberektől, akiknek a nyakába akarják építeni ezeket a szörnyetegket? Miért kell, hogy a széltornyok mérnöki részletei érdekeljék őket? Szakmai kérdéseket a műszaki egyetem előadótermében kell várni. Itt politikai érveknek és kérdéseknek van helye, mert ez politika, a szó legnemesebb értelmében véve, mert az adott közösség sorsát, jövőjét meghatározó döntésről van szó. Ja, nincs szakmai érvetek..., aha, nem értetek hozzá, akkor meg miért akartok beleszólni? - tipikus felvilági érvelés a hatalom gyakorlói részéről, már sokszor, sok helyen hallottam Hobbitföldön.

A járadékvadászok tényleg ügyesen használjak a nyelvet, mint eszközt: "intelligens szélparkot" építenének. Ez csendben azt indukálja, hogy aki ezt ellenzni, az nem intelligens...? Már mitől lenne pár vastorony intelligens? Ha nem fúj a szél, akkor keresztrejtvényt fejtenek?

"A demokartikusan megválasztott önkormányzat egységesen kiáll a beruházás mellett, mert az a lehető legkímélőbb fajtája az energiaelőállításnak" - Figyelitek a hangsúlyt? Ki van emelve, hogy az önkormányzat a polgároktól kapta a mandátumát (ez így van), többek között, hogy szélpark ügyben döntsön (hát, ez már kérdéses..). Egy másik bevett hobbit kultúrelem: a helyi demokrácia sokunknak (választónak, megválasztottnak) csak a négyéventi szavazást jelenti. Ami közte van, abban a választónak kuss a neve. És ezzel a többségük egyet is ért.

Elhiszem, hogy sokakat az önkormányzat döntéshozói közül a "zöld" érv győzött meg, ebben a globalwarmingos médiazivatarban egyre nehezebb másképp gondolkodni és - no offence- tiszteletreméltó, hogy tenni akarnak valamit a Földért. Csak hát...

Régebbi, kapcsolódó írások:
Egy rövid a közönyről
Demokrácia Dél-Szlovákiában III.


Kapcsolódó külső írások:
Nem vagyunk mi UFÓ-k!
Ébredjetek, Csallóköziek!

Olvasnivaló az Ünnepekre

Egy nagyon jól megírt, olvasmányos cikk a sok helyen, sokféleképp magyarázott "válságról", valamint arról, hogy "...a sokszor materialistának lefestett kapitalizmus valójában az erkölcsi kvalitások és emberi, személyes kapcsolatok hálóján alapszik".

Jó szórakozást és gondolkozást hozzá!

Az elnökválasztás nyomorúsága

Már itt volt az ideje, hogy vége legyen.
Ez az elnökválasztás és az azt övező erőltetett politikai színház fájdalmasan fölösleges és káros volt. Az elnökválasztás jogát vissza kell adni a parlamentnek, minél hamarabb.

Magyarországhoz és Csehországhoz hasonlóan a szlovák elnöki intézmény is csak egy ugyanolyan szükséges díszbútor az alkotmányban, semmi értelme erről méregdrága, többfordulós választást tartani. Ez az egyik ok: mert akárhogy ragozzuk az "eszmei fontosságát" meg a "szimbolikáját"mindig csak egy díszbútorról van szó. A másik ok, hogy pénzbe kerül, sok pénzbe. A harmadik ok, hogy nem csak pénzbe: hanem elhalasztott közbeszédbe sokkal fontosabb dolgokról, mind országos szlovákiai, mind szlovákiai magyar berkekben.

Nem is tudatosítjuk, hogy ez utóbbinak mekkora ára van.

Sokan érvelnének azzal, hogy nálunk a cseh, magyar modell nem működne. Az ottani parlamentek mindezidáig képesek voltak értelmes arcokat választani elnöknek. "De itt," nálunk ez nem lehetséges, mert "...az itteni politkai kultúrából" kifolyólag a szlovák parlament csak valamiféle, az akutális kormányoldalnak megfelelő bólogatójános-formátumú prezidentet lenne képes megválasztani. A legutóbbi választás eredménye ismételten kiütötte ezt az érvet: egy Schusterrel és két Gasparoviccsal a nép már többször bizonyította, hogy mire képes.

Nem tudnak meghatni a "...mert ez a legdemokratkiusabb forma" érvek sem. Ez egy üres frázis, puff, puff... Az, hogy legdemokratikusabb, miért jelenti feltétlenül azt, hogy a "legjobb"? Pláne díszbútorválasztásnál. Ugyanilyen hozzáállással az Alkotmánybíróság elnökét, meg még ki tudja kit is népi voksal kéne pajzsra emelni. Luxusdemokrácia.

Nem beszélve arról a kényszeredett, mesterséges körítésről, melyet a média és a politikusok egymással karöltve főztek hozzá. Noha a kulisszák ezt próbáltak sugallani, mégsem egy amerikai-kategóriájú elnökválasztásról volt szó- ott annak igazi tétje van, nálunk nem, és ez így van rendjén. Az elnökjelöltek "vitái", meg az azt megelőző latolgatások, hogy "ki nyeri meg őket", aztán a duma a "kettészakított országról" és "víziók harcáról". Brr...

Fel lett róva, hogy a kampány lagymatag volt és frázisok puffogtatásán kívül nem sokszor hangzott el valami "mélyebb". Könyörgöm, hát hogy is lehetett volna másképp??? Miről másról tudtak volna a jelöltek beszélni? Arról, hogy mi mindent csinálnak egy rendkívüli állapot kihirdetésekor? Díszbútort választottunk, nem valós politikai hatalmat jelentő parlamentet-kormányt, melynek, az elnökválasztással ellentétben, természetszerűleg, igazi tétje van. A közvetlen elnökválasztás egy kényszer szülte megoldás volt, visszagondolva, talán felesleges is, de akkor több, mint észszerű.

Azért merem ezt az elnökválasztási hacacárét károsnak nevezni, főleg szlovmagyar szempontból, mert jócskán kifogta a szelet a lényeges témák vitorláiból: a közbeszéd szinte csak erről szólt és szól még ma is.

Persze valakiknek ez fene jól jött, mert nem az ő bénaságaikról és képességeikről szólt (és szól) a közbeszéd. Jó az MKP jelenlegi és egykori vezetésének, mert nem arról beszélünk mi mindent nem csinálnak és nem csináltak meg, és ugyanúgy jól jön Fickónak is. Politikai alapigazság: "amíg az egyik kezében a sajtó drogot sejt, akkor a másikban elfér egy anyahajó is, baromira nem veszik észre."

A takarékoskodás bűne

A világ nem a spórolós tipusoknak kedvez: az utóbbi években a bankok alig adtak 2-3 százalékot a betétedért (magyar bankokat kivéve) s a nulla felé haladó kamatlábakat nézve a kilátások sem jobbak se nem nálunk, se nem a világ más, fejlett részeiben. Bezzeg, ha hitelt vettél fel, akár egy új házikóra, a fél világ rohant, hogy ebben segédkezzen neked: az államtól adókedvezményt kaptál, a központi bankok alacsonyan tartották a kamatokat, a bankok a legszebb leányaikat ültették a pulthoz, hogy szerződjenek veled, és sok helyen az adófizető és az elkövetkező generációk vállaltak (ha nem tudatosan is) garanciát a felvett hitelekért. S mivel sokan vannak az adósok, nagy eséllyel várhatják a mentőövet is: mert az adófizető mindent megfizet.

Mégha egyenlőre verbálisan is, a szlovák miniszterelnök már a lakáshitelben eladósodottakat bail out-olja: fizetési nehézségek esetén ne félj, Józsi, besegítünk! Csak verjed továbbra is magad hitelekbe, élj könnyedén, mert az élet szép... carpe diem! Ihol a roncsdíj, vegyél szép, új autót! A boldogság keresésébe (pursuit of happiness) én, az állam is besegítek, csak légy bátor!

Ám, ha régimódi akarsz lenni s folyamatosan félretenni munkád gyümölcséből a nehéz napokra, vigyázz! A rendszer fel van esküdve ellened: a kamatbevétel adóköteles, míg a jelzáloghitel kamatja, sőt néhány helyen maga a törlesztés is leírható adóköltségként. A betéted utáni banki kamatok sivárak, a tőzsdei befektetéseidet (ha még nem váltak füsté) magas kezelési költségek apasztják, s a különböző életbiztosítási és más egzotikumok, melyekkel hitegetnek meg egyátalán nem neked előnyössek. Magánnyudíj-számládat populista politikusok támadják, és honnan tudhatod bizotsan, hogy reménybeli boldog öregkorodig nem lesz egypár "nyugdíjreform" vagy más hasonló újraelosztó hara-kiri? 30 év elég hosszú idő, hogy ilyen dolgok előforduljanak.

Sokan, sok helyütt beszélnek arról, hogy deflációs idők elé nézünk, azaz, hogy az árak (köztük a bérek is) csökkeni fognak. Tankönyvekben ez a hitelezőknek-takarékosoknak kedvez és az adósokat bünteti, mivel a valós kamatok az egekbe szállnak. Viszont nem feltétlenül kell, hogy a takarékos végre jutalmazottá váljon az ilyen deflációs évek alatt: porfóliója (részvényekben, állampapírban) értékét vesztheti, s mégha időben is menti át készpénzbe, a bankja fizetőképességén aggodalmaskodhat -joggal. Vagy az ő munkahelyét és lehetőségeit is elnyeli a deflációs spirál.

Tény azonban, hogy semmi sem tenne rosszabbat a gazdaságnak ebben a felállásban, ha mindenki kemény spórolásba kezdene: a fogyasztók vásárlásaikat, a cégek befektetéseiket halogatván okoznának nagyobb visszaesést, s egyre jobban lehet majd hallani a távolból a deflációs apokalipszis hét lovasának vágtatását. Újabb ellenérv a takarékoskodásra, Keynes szavával élve: aki 5 schillinget megspórol, egy munkahelyet szüntet meg. Persze, mondhatnánk: költekezzen akkor az állam, ha senki sem akar. Sajnos tudjuk, hogy ez mivel fog járni.

Erre a miazmára, "válságra" (vagy hogy nevezzük) nincsenek "jó" megoldások. És a takarékoskodók problémáira sem lesznek egyhama...

Aktív magyarok

Mennyire megtévesztőek tudnak lenni a szociológiai felmérések: legutóbb a Szlovák Tudományos Akadémia konstatálta, hogy "...a magyarok aktívabbak a közügyekben," illetve hogy a "magyarok több polgári aktivitásban vállalnak szerepet, mint a szlovákok".

Az én receptoraimmal lehet baj, hogy ez nem így észlelem? Inkább a szlovmagyarokat tartom közéletileg passzívabbak és közönbössebbnek szlovák polgártársainktól. A hírügynökségi jelentés a legutóbbi Pátria Rádiós aláírásgyűjtő mentőakciót hozza fel a fenti állítás alátámasztására. Aláírni egy papírt, asztaapaszta, az aztán az aktív közéleti szerepvállalás! Hasonlatos a felszines ojtsukleavillanytegyórára-akciókhoz, melyek tulajdonképpen arra jók, hogy a tömegek lelkiismerete megnyugodjon: "megtettem, amit én kisember megtehetek", aztán ugyanolyan pazarlóan égetjük a villanykörtét tovább.

Elég baj, hogy már ott tartunk, hogy a petícióaláírások "húha" kategóriának számítanak közéleti szerepvállalás szempontjából. Vajon mi lesz a következő fázis?

Évszázados lavina a Nyugati-Tátrában

Közeledik a tavasz, megindultak lefelé a Tátra fehér szörnyetegei.



bővebben a hegyiblogon...

Szól a rádió - ajánló

Hírlapíró értesülései szerint most vasárnap 10 és 11 óra között Juhász László beszélget a Pátria rádióban blogokról, blogolásról, bloggerekről, bloggerekkel.

Bloggerhírszerzési forrásaink alapján az adás meghívott vendégei az e1, a DuMa és a true the lens blogok gazdái.

Akinek nincs rádiója, itt a link az élő adásra.

Felhívás

Immár hetedik éve, hogy adónk bizonyos százalékáról saját belátásunk szerint dönthetünk. Míg kezdetben “csak” egy százalék erejéig jótékonykodhattunk, azt is csak az alkalmazotti viszonyban lévők és a fizikai személyek, ma már ennek duplája is odaajándékozható. Pár éve pedig immár a jogi személyek is adakozhatnak. Hogy mennyire nemes, és egyre népszerűbb lehetőségről van szó, mutatja az az évről évre növekedő adóösszeg, mely ily módon gazdára talál. Sok civil szervezet rengeteg hasznos ötlete valósulhatott meg a filantrópia eme előnyének köszönhetően. Az alábbiakban egy fiatal, 2007-ben alakult polgári társulást szeretnénk bemutatni, mely szintén ezek közé tartozik.

A Vox Juventae polgári társulás közélet iránt érdeklődő szlovákiai magyar fiatal értelmiségiek közössége. Azzal a céllal jött létre, hogy programjaikon keresztül erősítse a fiatalok körében a szülőföld és közösség iránti felelősséget és a közéletben való aktívabb részvételt.

Tagjai úgy gondolják, hogy a szlovákiai magyarságnak elsősorban előremutató, gazdasági és szellemi gyarapodásának irányvonalát világosan meghatározó gondolatokra, elképzelésekre van szüksége. Ennek a jövőképnek a megvalósításában rejlik a szülőföldön való sikeres boldogulás kulcsa, egy minél nyitottabb és szabadabb társadalom keretében.

Ezzel a küldetéssel összhangban hirdették meg tavaly szlovákiai magyar fiatalok számára a „Szülőföld és jövőkép” nevet viselő pályázatot, hogy szakmailag megalapozott meglátásaikkal és javaslataikkal segítsék a magyarlakta régiók fejlődése és jövője szempontjából döntő fontosságú közép- és hosszútávú stratégiák megalkotását, elemzését. Ezenkívül közéleti beszélgetéseket is szerveztek, és egy virtuális hálózatépítésbe is belekezdtek. Jövőbeli terveik a fenti gondolatok mezsgyéjén haladnak.

Tevékenységüket - nagy jelentőséget tulajdonítva az egyéni adakozás és filantrópia előnyeinek - igyekeznek minél inkább egyéni felajánlásokból származó forrásokból biztosítani. Amennyiben a kedves olvasó is fontosnak tartja a fenti elképzeléseket és úgy gondolja, hogy a társulás méltó az Ön adója 2%-ára, nagy örömmel fogadják felajánlását. Honlapjukon megtalálható az ehhez szükséges összes információ.

A rántotta dicsérete

Vasárnap reggel kipróbáltam egy alternatív rántottareceptet: a tojásba belepréseltem egy gerezd fokhagymát, aztán folytatva a már klasszikus procedúrát, hozzákevertem az olajon piruló sonkához (ami máskor szalonna és\vagy hagyma). Végén, a szem gyönyörködtetése gyanánt a tetejére egy csöpp pirospaprika. Fergeteges lett, hogy ez eddig nem jutott eszembe?! Bizonyára ez másnak elképzelhetetlen, de mivel nagyon szeretem a fokhagymát, igyekszem azt a lehető legtöbb mindenbe belekeverni. A rántottával meg az a jó, hogy rengeteget lehet vele kísérletezni, relatíve gyorsan megvan és nem kell utána sokat mosogatni. A kulináris sikerélményt frissen darált etiópiai kávé követte á la kotyogós, remek társ blogolvasáshoz:

Már régebben be akartam linkelni JClayton kolléga postját a jellegzetes szlovákiai magyar embertípusokról, akik élvezhetik "a kétnyelvűség és a regionalizmus előnyeit, kezüket pedig keményre cserzi a szikár felvidéki talaj miatt kétmarokra fogott ásó."

Mire jók a netes kommentek? Legalábbis arra, hogy jól felmegy tőlük némelyekben a pumpa és írnak egy remek postot, például a Körképen: tényleg szar magyarnak lenni Szlovákiában?

A komáromi testvérblog egy nagyon jellemző felvidéki szokást elemez: hogyan mérgezi a helyi közéleti diskurzust a vidékies paranoia.